Robert Fico

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Robert Fico
Fico Juncker (cropped).jpg
Szlovákia 5. és 7. miniszterelnöke
Hivatali idő
2012. április 4.2018. március 22.[1]
Előd Iveta Radičová
Utód Peter Pellegrini
Hivatali idő
2006. július 4.2010. július 8.
Előd Mikuláš Dzurinda
Utód Iveta Radičová

Született 1964. szeptember 15. (53 éves)
NagytapolcsányCsehszlovákia
Párt Smer–SD

Házastársa Svetlana Ficová (1988–)
Foglalkozás politikus
Iskolái Comenius Egyetem

Díjak Fehér Oroszlán-rend (2014. október 28.)

Robert Fico aláírása
Robert Fico aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Fico témájú médiaállományokat.

Robert Fico (Nagytapolcsány, 1964. szeptember 15. –) szlovák jogász, politikus, a Smer–SD párt elnöke; 2006. július 4. és 2010. július 8. között, valamint 2012. április 4-től 2018. március 22-ig[1] Szlovákia miniszterelnöke.

Pályája[szerkesztés]

Pozsonyban, a Comenius Egyetem jogi karán végzett, majd a Szlovák Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének munkatársa lett. 1987-ben belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba. 1990 januárjától, épp a bársonyos forradalom után, egy rövid időszakot tanulmányi célból az Egyesült Államokban töltött.

1992-ben a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) tagja lett. A párt alelnöki posztjáig emelkedett, parlamenti képviselő lett, a szlovák igazságügyi minisztérium jogi intézetének helyettes vezetője és Szlovákia képviselője az Emberi Jogok Európai Bíróságán (1994–2006).

1999-ben az SDL szétszakadt, és ekkor Fico megalapította a Smert.

Karizmatikus politikus, aki a választási győzelem előtt éveken keresztül fáradhatatlanul járta az országot. Sokat épített az elégedetlenségre a Dzurinda-kormány intézkedéseinek az életszínvonalra gyakorolt hatása miatt, és gyakran pengetett kisebbségellenes húrokat.

A korábbi miniszterelnök Vladimír Mečiarhoz fűződő viszonya ellentmondásos volt. Volt olyan időszak, amikor közeledni próbált Mečiar pártjához – amely 2006-ban is a törvényhozásba került –, de estek köztük súlyos megjegyzések is (például egy ízben Mečiar reménytelen karrieristának nevezte Ficót.)

Pártja a 2002-es 13,5%-os eredmény után a szavazatok 29,1%-át nyerte el a 2006. június 17-én tartott választáson és ezzel 50 mandátumot szerzett a 150 fős szlovák parlamentben, 11 százalékponttal megelőzve Mikuláš Dzurinda miniszterelnök kormánypártját.

A 2006-os év egyik legismertebb „Google-bombája” volt, amikor a „populista” szó keresését valaki úgy irányította át, hogy Fico honlapjára mutasson.[2]

Pártja az első helyen végzett a 2010. június 12-én tartott választáson és június 14-én Ivan Gašparovič köztársasági elnök Ficót bizta meg kormányalakítással.[3] Fico a megbízást elvállalta, de nem sikerült biztosítania a parlamenti többséget, így végül ellenzékbe vonult.

2014-ben indult az elnökválasztáson A legtöbb szavazattal jutott az első fordulóból a másodikba, ott viszont jelentős vereséget szenvedett riválisától, Andrej Kiska független jelölttől.[4]

2018. március 15-én benyújtotta lemondását.[1]

Első kormányzása[szerkesztés]

Második kormányzása[szerkesztés]

Harmadik kormányzása[szerkesztés]

„Észszerű historizmus”[szerkesztés]

Miután Robert Fico meghirdette az „észszerű historizmus” koncepcióját, a szlovák történelemkönyveket egyre gyorsabb ütemben írták újra, és egyre inkább a nemzeti büszkeség szellemében.[5][6] Ez Krekovič, Mannová és Krekovičová szerint semmi más, mint a történelem hamisítása.[6] Az ilyen új találmányok például Nagymorávia, mint a „(ős)-szlovák” állam, vagy az „ős-szlovák” kifejezés maga,[6] sok olyan „hagyománynak” a felelevenítésével együtt, amelyek valójában nem is léteztek, vagy nem szlovákok voltak azelőtt.[6] A koncepció kritikát kapott Szlovákiában is, ahol rámutattak, hogy a proto-szlovák, azaz az ős-szlovák kifejezés nem található meg semmilyen komoly kiadványban, egyszerűen azért, mert nincs semmilyen tudományos alapja.[7] Miroslav Kusy kifejtette, hogy az ilyen tudományosan megkérdőjelezhető retorika használatával Fico célja a nemzeti öntudat erősítése a történelem meghamisításán keresztül[8] Ennek következtében az „észszerű historizmus” koncepció keretében tanított szlovák történelem jelentősen eltér a többi európai országban elfogadott történelemtől. Az így kialakított nemzeti érzés szellemében tanított verziója a szlovák történelemnek negatívan hatott a kétoldalú kapcsolatokra és akadályozza a közös történelemkönyv megszületését, ahogy az a francia-német esetben történt.

Lemondása[szerkesztés]

Fico lemondása Ján Kuciak szlovák tényfeltáró újságíró halála utáni belpolitikai válságnak tudható be. Kuciak, aki adócsalásokat tárt fel főleg, Fico pártjának, a Smer-SD és az olasz maffiának a kapcsolatát feltáró cikken dolgozott, amikor február végén meggyilkolták őt és menyasszonyát Nagymácsédi otthonukban. Ennek hatására tüntetéssorozat tört ki Szlovákiában, és március 13-án először Robert Kalinák belügyminiszter, majd két nappal később maga Fico is benyújtotta lemondását.[1]

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d Lemondott Fico - index, 2018.03.15.
  2. Google bomb – Answers.com (angolul)
  3. Gašparovič Ficónak adott kormányalakítási megbízást
  4. Iván András: Fico hatalmas pofonba szaladt bele. Index, 2014. március 29. (Hozzáférés: 2014. március 30.)
  5. Matica Slovenská cancels history textbook, Slovak Spectator, July 31, 1996
  6. ^ a b c d Eduard Krekovič, Elena Mannová, Eva Krekovičová: Mýty naše slovenské, Bratislava, AEPress, 2005, ISBN 8088880610
  7. Népszabadság Online: Fico: Szvatopluk volt első királyunk
  8. MN Magyar Nemzet

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Előző
Iveta Radičová
Szlovákia miniszterelnöke Coat of arms of Slovakia.svg
2012. április 4. – 2018. március 22.
Következő
Peter Pellegrini
Előző
Mikuláš Dzurinda
Szlovákia miniszterelnöke Coat of arms of Slovakia.svg
2006. július 4. – 2010. július 8.
Következő
Iveta Radičová