Robert Fico
| Robert Fico | |
.jpg) | |
| Született |
1964. szeptember 15. (58 éves)[1] Nagytapolcsány |
| Párt | |
| Házastársa | Svetlana Ficová (1988–) |
| Foglalkozás | politikus |
| Iskolái | Comenius Egyetem Jogtudományi Kar |
| Díjak | Fehér Oroszlán-rend (2014. október 28.) |
 | |
| Robert Fico aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Fico témájú médiaállományokat. | |
Robert Fico (Nagytapolcsány, 1964. szeptember 15. –) szlovák jogász, politikus, a Smer–SD párt elnöke; 2006. július 4. és 2010. július 8. között, valamint 2012. április 4-től 2018. március 22-ig[2] Szlovákia miniszterelnöke.
Pályája[szerkesztés]
Pozsonyban, a Comenius Egyetem jogi karán végzett, majd a Szlovák Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének munkatársa lett. 1987-ben belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba. 1990 januárjától, épp a bársonyos forradalom után, egy rövid időszakot tanulmányi célból az Egyesült Államokban töltött.
1992-ben a Demokratikus Baloldal Pártja (SDĽ) tagja lett. A párt alelnöki posztjáig emelkedett, parlamenti képviselő lett, a szlovák igazságügyi minisztérium jogi intézetének helyettes vezetője és Szlovákia képviselője az Emberi Jogok Európai Bíróságán (1994–2006).
1999-ben az SDĽ szétszakadt, és ekkor Fico megalapította a Smert.
Karizmatikus politikus, aki a választási győzelem előtt éveken keresztül fáradhatatlanul járta az országot. Sokat épített az elégedetlenségre a Dzurinda-kormány intézkedéseinek az életszínvonalra gyakorolt hatása miatt, és gyakran pengetett kisebbségellenes húrokat.
A korábbi miniszterelnök Vladimír Mečiarhoz fűződő viszonya ellentmondásos volt. Volt olyan időszak, amikor közeledni próbált Mečiar pártjához – amely 2006-ban is a törvényhozásba került –, de estek köztük súlyos megjegyzések is (például egy ízben Mečiar reménytelen karrieristának nevezte Ficót.)
Pártja a 2002-es 13,5%-os eredmény után a szavazatok 29,1%-át nyerte el a 2006. június 17-én tartott választáson és ezzel 50 mandátumot szerzett a 150 fős szlovák parlamentben, 11 százalékponttal megelőzve Mikuláš Dzurinda miniszterelnök kormánypártját.
A 2006-os év egyik legismertebb „Google-bombája” volt, amikor a „populista” szó keresését valaki úgy irányította át, hogy Fico honlapjára mutasson.[3]
Pártja az első helyen végzett a 2010. június 12-én tartott választáson és június 14-én Ivan Gašparovič köztársasági elnök Ficót bizta meg kormányalakítással.[4] Fico a megbízást elvállalta, de nem sikerült biztosítania a parlamenti többséget, így végül ellenzékbe vonult.
2014-ben indult az elnökválasztáson A legtöbb szavazattal jutott az első fordulóból a másodikba, ott viszont jelentős vereséget szenvedett riválisától, Andrej Kiska független jelölttől.[5]
2018. március 15-én benyújtotta lemondását.[2]
Első kormányzása[szerkesztés]
Második kormányzása[szerkesztés]
Harmadik kormányzása[szerkesztés]
„Észszerű historizmus”[szerkesztés]
Miután Robert Fico meghirdette az „észszerű historizmus” koncepcióját, a szlovák történelemkönyveket egyre gyorsabb ütemben írták újra, és egyre inkább a nemzeti büszkeség szellemében.[6][7] Ez Krekovič, Mannová és Krekovičová szerint semmi más, mint a történelem hamisítása.[7] Az ilyen új találmányok például Nagymorávia, mint a „(ős)-szlovák” állam, vagy az „ős-szlovák” kifejezés maga,[7] sok olyan „hagyománynak” a felelevenítésével együtt, amelyek valójában nem is léteztek, vagy nem szlovákok voltak azelőtt.[7] A koncepció kritikát kapott Szlovákiában is, ahol rámutattak, hogy a proto-szlovák, azaz az ős-szlovák kifejezés nem található meg semmilyen komoly kiadványban, egyszerűen azért, mert nincs semmilyen tudományos alapja.[8] Miroslav Kusý kifejtette, hogy az ilyen tudományosan megkérdőjelezhető retorika használatával Fico célja a nemzeti öntudat erősítése a történelem meghamisításán keresztül[9] Ennek következtében az „észszerű historizmus” koncepció keretében tanított szlovák történelem jelentősen eltér a többi európai országban elfogadott történelemtől. Az így kialakított nemzeti érzés szellemében tanított verziója a szlovák történelemnek negatívan hatott a kétoldalú kapcsolatokra és akadályozza a közös történelemkönyv megszületését, ahogy az a francia-német esetben történt.
Lemondása[szerkesztés]
Fico lemondása Ján Kuciak szlovák tényfeltáró újságíró halála utáni belpolitikai válságnak tudható be. Kuciak, aki adócsalásokat tárt fel főleg, Fico pártjának, a Smer-SD és az olasz maffiának a kapcsolatát feltáró cikken dolgozott, amikor február végén meggyilkolták őt és menyasszonyát Nagymácsédi otthonukban. Ennek hatására tüntetéssorozat tört ki Szlovákiában, és március 13-án először Robert Kaliňák belügyminiszter, majd két nappal később maga Fico is benyújtotta lemondását.[2]
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c Lemondott Fico - index, 2018.03.15.
- ↑ Google bomb – Answers.com (angolul)
- ↑ Gašparovič Ficónak adott kormányalakítási megbízást. [2010. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 14.)
- ↑ Iván András: Fico hatalmas pofonba szaladt bele. Index, 2014. március 29. (Hozzáférés: 2014. március 30.)
- ↑ Matica Slovenská cancels history textbook, Slovak Spectator, July 31, 1996
- ↑ a b c d Eduard Krekovič, Elena Mannová, Eva Krekovičová: Mýty naše slovenské, Bratislava, AEPress, 2005, ISBN 8088880610
- ↑ Népszabadság Online: Fico: Szvatopluk volt első királyunk. [2008. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 5.)
- ↑ MN Magyar Nemzet. [2011. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 5.)
További információk[szerkesztés]
- A Smer honlapja (szlovákul)
- The Slovak Spectator interjú (angolul)
- Fico példaképe egy haramia – Index, 2008. január 3.
- Fico útja az abszolút hatalomig – Új Szó, 2012. április 4.
| Előző Iveta Radičová |
Szlovákia miniszterelnöke  2012. április 4. – 2018. március 22. |
Következő Peter Pellegrini |
| Előző Mikuláš Dzurinda |
Szlovákia miniszterelnöke 2006. július 4. – 2010. július 8. |
Következő Iveta Radičová |
|
