Irány – Szlovák Szociáldemokrácia
| Irány – Szlovák Szociáldemokrácia | |
 | |
| Adatok | |
| Elnök | Robert Fico |
| Alapítva | 1999. november 8. |
| Eredeti név | Irány – Szociáldemokrácia |
| Ifjúsági tagozat | Fiatal Szociáldemokraták (Szlovákia) |
| Ideológia |
Szociáldemokrácia Baloldali populizmus Euroszkepticizmus Szociálkonzervativizmus |
| Politikai elhelyezkedés | balközép |
| Parlamenti mandátumok |
Szlovák Parlament: 27 / 150 3 / 14 |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Irány – Szlovák Szociáldemokrácia témájú médiaállományokat. | |
Az Irány – Szlovák Szociáldemokrácia (szlovákul Smer – sociálna demokracia, röviden Smer) (Korábban Irány – Szociáldemokrácia) politikai párt Szlovákiában, a 2012-es választás győztese. Elnöke Robert Fico, egyben Szlovákia korábbi miniszterelnöke. A párt neve 2005. január 1. előtt „Irány (a Harmadik Út)”, szlovákul Smer (tretia cesta) volt.
A párt ideológialiag szociáldemokratának vallja magát, de valójában közelebb áll a szociálkonzervativizmushoz. Gazdasági szempontból a párt határozottan baloldali, támogatja a progresszív adózást, a tizenharmadik havi nyugdíj bevezetését. A párt társadalmi kérdésekben konzervatív álláspontot képvisel, ellenzi az azonos neműek házasságát, a könnyűdrogok legalizálást, és az Isztambul egyezmény ratifikálását. A párt erősen bevándorlásellenes, és gyakran kritizálja az EU bevándorláspolitikáját, de egyébként támogatja az Európai Unió intézményét. A Smer korábban erősen nacionalista volt, mára már engedett ezen álláspontjából
Története[szerkesztés]
A párt 1999. október 29-én jött létre a Demokratikus Baloldal Pártja (Strana demokratickej ľavice, SDĽ) szakadásából. Ebben az időben Robert Fico az egyik legnépszerűbb politikus volt az SDĽ-ben és az új párt is gyorsan az egyik legnépszerűbb lett a szlovák palettán. Az SDĽ – a valamikori Szlovák Kommunista Párt utódja, amely 1998 és 2002 közt kormányon is volt – ugyanakkor gyorsan veszített támogatottságából.
2004-ben a Smer már a harmadik legnagyobb párt volt a szlovák parlamentben, a 150 mandátumból 25-öt birtokoltak. 2005 elejére pedig a közvéleménykutatásokban 30% körüli támogatottsággal a vezetést is átvette.
2005. január 1-jén a Smer egyesült három kis szociáldemokrata párttal, így a 2006-os választás idejére gyakorlatilag az egyetlen számottevő baloldali párttá vált Szlovákiában. A három beolvadt párt:
- Demokratikus Baloldal Pártja (SDĽ)
- Szociáldemokrata Alternatíva (Sociálnodemokratická alternatíva) – ez szintén az SDĽ-ből szakadt ki, valamivel a Smer után.
- Szlovákia Szociáldemokrata Pártja (Sociálnodemokratická strana Slovenska) – 1990-ben alapították, vezetőjéről, Alexander Dubčekről ismert.
2006-os győzelem, kormányalakítás[szerkesztés]
A Smer 29,1%-os eredményével megnyerte a 2006-os szlovákiai képviselőválasztást,[1] ennek köszönhetően Robert Ficót javasolta Ivan Gašparovič szlovák államfő a kormányalakításra. A sokpártú szlovák palettán sok koalíciós kombináció létezett, még a győztes Smer nélkül is. Robert Ficonak azonban sikerült többséget szerezni a szlovák parlamentben. Úgy döntött, hogy két populista, szélsőjobboldali ellenzéki párttal alakít kormányt, amelyek saját pártjához hasonlóan gyakran bírálták Mikuláš Dzurinda kormányfő reformjait, negatív hatásukat az életszínvonalra, illetve a felvidéki magyarokat.
A koalíciós megállapodást Fico július 3-án írta alá Ján Slotával, a Szlovák Nemzeti Párt elnökével. illetve Vladimír Mečiarral, a Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) elnökével. A három párt 85 képviselővel rendelkezett a 150 tagú szlovák parlamentben. A koalíció nagy teherrel indul útnak, hiszen Slota és Mečiar külföldön rendkívül népszerűtlenek, a kormányra nagy politikai nyomás nehezedett saját pártolóitól, hogy életszínvonaljavító intézkedéseket hozzon, a külföldi befektetők és az Európai Unió (EU) ugyanakkor arra biztatta, hogy ne térjen le a reformok és a gazdasági stabilitás útjáról.
Nemzetközi hitelvesztés[szerkesztés]
2006. október 12-én az Európai Szocialisták Pártjának (ESZP) elnöksége felfüggesztette a Smer ideiglenes tagságát, mivel az megsértette az ESZP azon határozatát, hogy „tagjai közül egy sem lép szövetségre vagy bármilyen szintű együttműködésre olyan politikai pártokkal, amelyek faji vagy etnikai alapú gyűlölködést szítanak”, és kormánykoalíciót létesített szélsőséges pártokkal.[2]
2010-es választás, újra ellenzékben[szerkesztés]
A párt a 2010-es parlamenti választást újra megnyerte, 34,79%-os eredményével még javított is korábbi szereplésén. Azonban nagyobbik koalíciós partnere, a nyíltan magyarellenes Szlovák Nemzeti Párt rendkívül meggyengült, ahogy kisebbik koalíciós társa, a Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom is – ez utóbbi ki is esett a törvényhozásból. A párt így – megfelelő számú koalíciós partner híján – ellenzékbe került, helyette a korábban ellenzékben lévő jobboldali pártok alakítottak kormányt, Iveta Radičová vezetésével. A sokszínű koalíciót azonban az állandó viták másfél év alatt felőrölték, így a Smer a 2012-es szlovákiai parlamenti választás toronymagas esélyese lett.
Ismét kormánypárt[szerkesztés]
2018-ban Robert Fico miniszterelnökként megbukott, helyette párttársa, Peter Pellegrini lett a kormányfő.
2020-ban a párt 14 év után nem nyert a parlamenti választáson. Pellegrini ezután kilépett a pártól, és megalapította a Hang – Szociáldemokrácia pártot.
A párt elnökei[szerkesztés]
| Név | hivatal kezdete | hivatal vége |
|---|---|---|
| Robert Fico | ||
Választási eredmények[szerkesztés]
| Választás | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | Mandátumok száma | Mandátumok aránya[3] | Parlamenti szerepe |
|---|---|---|---|---|---|
| 2002-es | 387 100 | 13,46% | 25 | 16,67% | ellenzék |
| 2006-os | 671 185 | 29,14% | 50 | 33,33% | kormánypárt |
| 2010-es | 880 111 | 34,79% | 62 | 41,33% | ellenzék |
| 2012-es | 1 134 280 | 44,41% | 83 | 55,33% | kormánypárt |
| 2016-os | 737 481 | 28,28% | 49 | 32,67% | kormánypárt |
| 2020-as | 527 172 | 18,29% | 38 | 25,33% | ellenzék |
Európai Parlamenti választások[szerkesztés]
| Választás | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | Mandátumok száma |
|---|---|---|---|
| 2004-es | 118 535 | 16,89% | 3 |
| 2009-es | 264 722 | 32,01% | 5 |
| 2014-es | 135 189 | 24,09% | 4 |
| 2019-es | 154 996 | 15,72% | 3 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A parlamenti választás eredménye. Választás.hu, 2006. június 27. [2007. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 12.)
- ↑ MTI: Kiközösítették a szlovák Smert. HVG, 2006. október 12. (Hozzáférés: 2008. április 12.)
- ↑ A Szlovák Nemzeti Tanács 150 fős.
További információk[szerkesztés]
- Hivatalos honlap (szlovákul)
- Hamberger Judit: A (baloldali) populizmus diadalmenete Szlovákiában. A Smer története PDF – In: Politikatudományi Szemle, XVI. (2007)/2. szám, 53–77. o.
|
