Nagytapolcsány

Nagytapolcsány (Topoľčany)
Nagytapolcsány látképe kelet felől
Nagytapolcsány címere Nagytapolcsány zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Nagytapolcsányi
Rang	város
Polgármester	Peter Baláž
Irányítószám	955 01
Körzethívószám	00421 (0) 38
Forgalmi rendszám	TO
Testvérvárosok	Lista Artern/Unstrut Jászberény Rybnik Prilep Küçükçekmece Luhačovice Mazingarbe
Népesség
Teljes népesség	25 249 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	985 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	174 m
Terület	27,576 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 33′, k. h. 18° 11′48.55, 18.183333333333
Nagytapolcsány weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagytapolcsány témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagytapolcsány (szlovákul Topoľčany) város Szlovákiában. A Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásának székhelye. Kisbölgyén és Nagybölgyén tartozik hozzá.

Fekvése

Nyitrától 32 km-re északra, a Bebrava jobb partján fekszik.

Története

Nagytapolcsány területe már az őskorban lakott volt, majd bronzkori, római, ószláv és honfoglalás kori magyar település.

A várost német telepesek alapították a 12. században. Először 1173-ban említik Tupulchan néven. Várának romja a várostól 15 km-re északnyugatra, Kővárhely falu határában áll. A vár a 13.–14. század fordulóján épülhetett, első birtokosai a Csákok voltak, majd királyi vár. Az 1440-es években a husziták egyik támaszpontja. Katonai szerepe ezután már nem volt. A 17. században késő reneszánsz stílusban átépítették, a 19. században egyes részeit helyreállították, azóta pusztul.

A városnak 1285-ben már volt temploma. 1318-ban Thopolchan, 1332-ben Tapolchan néven említik. A 14. század elején Csák Máté birtoka. Csák Máté halála után királyi város lett. Szabad királyi városként 1342-ben említik először. 1431-ben huszita támadás érte. A 15. században fallal erősítették meg. 1584-ben parasztlázadás tört ki, 1599-ben a török dúlja fel. A 16. században az Országh és Losonczi családok birtoka. A század közepén itt is elterjedt a reformáció. Evangélikus iskoláját 1580-ban alapították. A század végén 124 ház állt a településen. 1599-ben a török fosztotta ki a várost. 1601-ben a Forgách családé lett. A 17. században kezdtek megalakulni céhei, az első az 1609-ben alapított cipészek céhe volt. Rajtuk kívül még számos kézműves is élt itt. Céhük volt többek közt a csizmadiáknak, szabóknak, gombkötőknek, szűcsöknek. A 18. század közepén már 116 céhbe tömörült kézműves élt és dolgozott a városban. 1618-ban II. Rudolf császártól vásártartási jogot kapott. 1715-ben 117 háztartás volt a városban. 1719-ben a Berényi, 1733-ban a Traun család lett a birtokosa. A régi Szent András templom helyén 1740-ben barokk templom épült, melyet 1779–1802 között újjáépítettek. 1750 körül épült a kegykápolna. A 18. század végén hatalmas tűzvészek pusztították a várost. 1783-ban 140 ház, 1787-ben 80 ház és 12 pajta égett le. 1790-ben újabb tűzvész tört ki, melynek következtében a legtöbb ház elpusztult. 1787-ben 256 házában 1926 lakos élt. 1828-ban 353 háza és 2475 lakosa volt. 1831-ben kolerajárvány tört ki, melynek 163 lakos esett áldozatul. A járvány megismétlődött 1855-ben 180, és 1866-ban 162 áldozattal. 1868-ban a korábbi Traun birtokot a Stummer család vásárolta meg, akik 1870-ben korszerű cukorgyárat építettek ide. Első állami iskolája 1903-ban nyílott.

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásának székhelye. A város első középiskolája 1936-ban nyílt meg.

A zsidók meghurcolása a második világháború után sem ért véget, Nagytapolcsányban 1945 szeptemberében még zsidó pogrom is volt.

Népessége

1880-ban 3689 lakosából 373 magyar és 2142 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 4244 lakosából 523 magyar, 1059 német és 2652 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 2842 római katolikus, 1369 izraelita és 24 evangélikus vallású volt.

1900-ban 4952 lakosából 1143 magyar és 2594 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 6399 lakosából 3259 szlovák, 2110 magyar és 965 német anyanyelvű volt.

1921-ben 7238 lakosából 253 magyar és 5391 csehszlovák volt.

1930-ban 8731 lakosából 101 magyar, 81 német, 11 ruszin, 24 egyéb nemzetiségű, 736 zsidó, 7555 csehszlovák és 223 állampolgárság nélküli volt. Ebből 6223 római katolikus, 2192 izraelita, 157 evangélikus, 10 református, 7 görög katolikus és 142 egyéb vallású volt.

1970-ben 13850 lakosából 25 magyar és 13524 szlovák volt. Kis- és Nagybölgyén 1970 után Nagytapolcsán része lett.

1980-ban 31340 lakosából 55 magyar és 30751 szlovák volt.

1991-ben 32603 lakosából 76 magyar és 31994 szlovák volt.

2001-ben 28968 lakosából 57 magyar és 28347 szlovák volt.

2011-ben 27 177 lakosából 24 930 szlovák, 241 magyar és 155 cseh volt.

2021-ben 25249 lakosából 23057 (+50) szlovák, 46 (+9) magyar, 21 (+26) cigány, 3 (+10) ruszin, 312 (+49) egyéb és 1810 ismeretlen nemzetiségű volt.

Gazdaság

Legismertebb ipari üzeme a SABMiller tulajdonában álló Topvar sörgyár. Jelentősebb munkaadók még a konyhabútorokat gyártó Decodom, a japán tulajdonú SEWS kábelgyár, illetve az Ozeta ruhaüzem.

Nevezetességei

• A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. századi templom helyén, 1790 és 1802 között épült barokk stílusban.
• Kegykápolnájában a Szűzanya 1634-ben készített kegyszobra látható – amely eredetileg a tavarnoki út melletti kápolnában állott –, egyszerű vidéki fafaragó alkotása. A kápolna 1750-ben épült, a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére van szentelve. A szobor 1854-ben került a főoltárra, azóta búcsújáróhely. A szoborhoz a következő legenda tartozik: Egykor egy este a zavadi plébános kocsin ment haza Nagytapolcsányból, mikor lovai váratlanul megálltak. A pap megkérdezte kocsisát, hogy mi az, mire az azt válaszolta, hogy valami öregasszony áll a hintó előtt. Erre a pap utasította: „Verd végig az ostorral.” A kocsis ezt meg is tette, mire másnap a Fájdalmas Szűzanya arcán vérző sebet láttak az imádkozók.
• A Kálvárián álló Szent Kereszt kápolnája 1856-ban épült.
• Kastélya 1600 és 1610 között épült reneszánsz stílusban, később klasszicista stílusban építették át. 1945-ben leégett és elpusztult.

Neves személyek

• Itt született 1653-ban Szabolt Ferenc jezsuita rendi áldozópap.
• Itt született 1682-ben Bednári Mihály jezsuita rendi szerzetes, bölcseletdoktor.
• Itt született 1781. december 17-én Aranyosy János piarista pap, költő.
• Itt született 1816 körül Mai Henrik bölcsész- és orvosdoktor, főreáliskolai tanár, Mai Manó fényképész édesapja.
• Itt született 1819-ben Czápay Imre piarista szerzetes-tanár, igazgató.
• Itt született 1845-ben Csippék János gyógyszerész, gyógyszerészet-történész.
• Itt született 1854-ben Kelecsényi Károly entomológus.
• Itt született 1853. április 23-án Komlóssy Ferenc esztergomi kanonok, tanfelügyelő, író.
• Itt született 1878-ban Cserenyey István Antal plébános, egyháztörténész.
• Itt született 1895. szeptember 6-án Gorka Géza Munkácsy- és Kossuth-díjas magyar keramikus, érdemes művész.
• Itt született a 19. században Bernfeld Jónás rabbi.
• Itt született 1923-ban Jozef Marko labdarúgó és edző.
• Itt született 1924-ben Rudolf Vrba gyógyszerész és terapeuta professzor.
• Itt született 1927-ben Ľubor Kresák csillagász.
• Itt született 1939-ben Peter Blaho, a Nagyszombati Egyetem volt rektora, jogtörténész.
• Itt született 1955-ben Rudolf Sivák, a Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem rektora.
• Itt született 1964-ben Robert Fico szlovák miniszterelnök.
• Itt született 1974-ben Miroslav Šatan 2002-es világbajnok és Stanley Kupa győztes jégkorongozó.
• Itt született 1976-ban Ľubomír Višňovský jégkorongozó.
• Itt született 1976-ban Boris Peškovič labdarúgó.
• Itt született 1979-ben Mário Breška labdarúgó.
• Itt élt Robert Joachim Büchler (1929–2009) történész, békeaktivista.
• Itt hunyt el 1872-ben Kubicza Vince római katolikus plébános.
• Itt hunyt el 1900-ban Nyáry Rudolf esztergomi kanonok, vallásos író.
• Itt hunyt el 1991-ben Szütsy Lóránt vadászíró, tanár.

Irodalom

• Schaefer Jakab 1897: A Bold. Szűz Mária kegyhelyei Magyarországon. Budapest.
• Jozef Paulík 1960: K problematike mladšej doby bronzovej na juhozápadnom Slovensku. Archeologické rozhledy XII.
• Robert Y. Büchler 1996: Židovská náboženská obec v Topoľčanoch.
• Lukačka, J. 1998: Hradné panstvo Topoľčany v stredoveku. In: Zborník príspevkov k slovenským dejinám. Bratislava, 132-146.
• 2005 Tribečské múzeum Topoľčany. Komárno.
• Katarína Beňová - Mário Žáčik 2007: Topoľčany - z dejín mesta. Topoľčany.
• Bohuš Sasko 2009: Založenie gymnázia v Topoľčanoch. Historické rozhľady V, 151-157.
• Egon Wiedermann 2015: Topočany Hrad - Protourbárne sídlo.
• Miroslav Lysý 2016: Levoča, Topoľčany a Žilina - Tri kauzy husitských vojen na Slovensku. In: Husiti a bratríci na Slovensku.

Külső hivatkozások

• Hivatalos oldal
• Nem hivatalos oldal
• Az OBFZ Topolčany hivatalos oldala
• E-obce.sk
• Községinfó
• Nagytapolcsány Szlovákia térképén