Csék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csék (Malinová)
Csék címere
Csék címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásPrivigyei
Turisztikai régióFelső-Nyitra
Rang község
Polgármester Mária Luprichová
Irányítószám 972 13 (pošta Nitrianske Pravno)
Körzethívószám 046
Forgalmi rendszám PD
Népesség
Teljes népesség 883 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség67 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság345 m
Terület13,09 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csék (Szlovákia)
Csék
Csék
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 51′ 12″, k. h. 18° 36′ 56″Koordináták: é. sz. 48° 51′ 12″, k. h. 18° 36′ 56″
Csék weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csék témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Csék (szlovákul: Malinová, korábban Čech, németül: Czach / Zeche) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban, Privigyétőltól 12 km-re északra. 2011-ben 883 lakosából 821 szlovák és 51 német volt.

Története[szerkesztés]

1339-ben "Chach" néven említik először, német bányászok alapították a német jog alapján a korábbi Pozsega nevű szlovák település területén. A bajmóci uradalom része volt. 1431-ben a husziták foglalták el, mely során a falu temploma súlyosan megrongálódott. 1437-ben Cheche néven szerepel oklevélben. 1612-ből származik az első hiteles adat arról, hogy határában aranyat mosnak. 1642-ben a Pálffy család birtoka lett. A 18. században az aranykészletek kimerültek, lakói ezután főként mezőgazdaságból éltek. A század közepén 107 jobbágy élt a településen. 1788-ban épült fel a templom és a település önálló plébánia lett. 1787-ben 71 házában 604 lakos élt. 1663-ban, 1806-ban és 1840-ben tűzvészek pusztítottak. 1828-ban 113 ház állt a községben, melyben 228 családban 815 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal és idénymunkákkal foglalkoztak.

Vályi András szerint "CZAK. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, fekszik Bajmótztol más fél mértfölnyire. Határja soványas, gyümöltsös kertyei jók, és azoknak eladására alkalmatossága van, fája mind a’ kétféle, legelője elég, Bajmótzon piatzozása, malma helyben; de mivel szőlő hegye nintsen, réttye második, földgye pedig harmadik Osztálybéli, ugyan a’ harmadik Osztályba tétettetett. " [2]

Fényes Elek szerint "Czach, német falu, Nyitra vgyében, hegyek közt, 815 kath. lak. F. u. gr. Pálfy Ferencz. Ut. p. Privigye. " [3]

1870-ben a templomot be kellett zárni, mivel összedőlés fenyegette. 1918-ig a faluban két vízimalom és fűrésztelep működött. 1910-ben 1060, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott. Később lakói kisbirtokosok és napszámosok voltak. A második világháború alatt lakói részt vettek a szlovák nemzeti felkelésben és 26-an el is estek. 1944. november 7-én német csapatok szállták meg a községet és 32 családot koncentrációs táborba hurcoltak.

2001-ben 867 lakosából 775 szlovák és 79 német volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Temploma a 19. század elején épült.
  • A templom előtt Szentháromság-oszlop 1822-ben épült.
  • A szlovák nemzeti felkelés emlékműve 1954-ből.

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]