Bajmóc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bajmóc (Bojnice)
Bajmóc látképe a várból (a háttérben Privigye)
Bajmóc látképe a várból (a háttérben Privigye)
Bajmóc címere
Bajmóc címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásPrivigyei
Rang város
Polgármester František Tám
Irányítószám 972 01
Körzethívószám 046
Forgalmi rendszám PD
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség4934 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség247 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság298 m
Terület19,92 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bajmóc (Szlovákia)
Bajmóc
Bajmóc
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 46′ 55″, k. h. 18° 35′ 01″Koordináták: é. sz. 48° 46′ 55″, k. h. 18° 35′ 01″
Bajmóc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajmóc témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bajmóc (szlovákul Bojnice) kisváros Szlovákiában, a Trencséni kerület Privigyei járásában. Bajmóctölgyes és Bajmócfürdő tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Bajmóc Privigyétől 2 km-re nyugatra, a Nyitra folyó jobb partján fekszik, a Sztrázsó-hegység keleti lábánál, 298 méteres tengerszint feletti magasságban. A várostól nyugatra emelkedik a Predné Štefankovo 600 méter magas csúcsa. Csaknem teljesen egybeépült Privigyével és Bajmócapátival, előbbitől a Nyitra folyó, utóbbitól a fürdőkomplexum választja el.

Bajmócot országutak kötik össze Privigyével, Bajmócapátival, Kányaheggyel (5 km), valamint a hegyeken keresztül Divékrudnóval (11 km).

Nyugatról Sújtó, északról Kányahegy és Bajmóclazán, keletről Privigye, délnyugatról pedig Bajmócapáti és Kocurány községekkel határos.

Története[szerkesztés]

A mai város területén már az őskorban is éltek emberek, erre utalnak a területén fekvő Prépost-barlangban talált őskori leletek. A kőkorban a lengyeli kultúra, az újkőkorban a vonaldíszes kerámiák népe élt ezen a vidéken. A bronzkorban, a hallstatt korban és később puhói kultúra alatt is települések álltak itt. A honfoglalás előtti időkben korai szláv település volt a helyén. A honfoglalás előtt már várral megerősített hely volt, melyet a magyarok a 10. században foglaltak el.

A települést 1113-ban "Maimoz" néven említik először a zobori bencés apátság birtokainak határleírásában. Ekkor már ismertek volt melegvízű forrásai és vásárai. 1246-ban "Boymuch", 1302-ben "Baymuch", 1323-ban "Baymach" néven szerepel a különböző írásokban. Nyitra várának tartozéka volt. 1299 és 1321 között Csák Máté volt az ura, halála után a királyé lett. 1366-ban I. Lajos királytól városi rangot kapott, a 15. századtól vásártartási joggal rendelkezett. 1395-től nemesi város, uradalmi központ lett. 1530-ban és 1599-ben kirabolta és felégette a török, de a várat eredménytelenül ostromolta. 1623-ban Bethlen Gábor hajdúi pusztították el. 1683-ban Thököly Imre, 1704-ben Rákóczi kurucai fosztogatták. Rákóczi serege a várat is elfoglalta. A 16 - 17. században lakói sáfránnyal, sóval, vassal kereskedtek. 1675-ben 607 lakosa volt. A 18. század elején megindult a szőlőtermesztés, de sokan gyümölcstermesztéssel, gabonakereskedelemmel, állattartással foglalkoztak. A 17. században sorra alakultak céhei. 1670-ben a szabók, 1672-ben a csizmadiák, 1687-ben a gombkötők, 1711-ben a kőművesek, 1750-ben a takácsok céhe alakult meg.

Régi ház a városközpontban

1828-ban Bajmócnak 116 háza volt 811 lakossal. A 19. században elterjedt a fazekasság, malmok, serfőzők működtek a városban. Tűzoltó egyesületét 1892-ben alapították.

Várát a 13. század második felében építette a Hont-Pázmány nembeli Kázmér, majd Csák Máté, 1321 után királyi vár. A középkorban olasz tulajdonosai voltak, akik bővítették és védőfalakkal erősítették. Mátyás király, Corvin János és a Szapolyaiak után 1527-ben a Thurzóké lett, akik sokat építettek rajta. A török 1530-ban és 1599-ben is eredménytelenül ostromolta. 1604-ben Bocskainak megnyitotta kapuit. 1637-ben a Pálffy családé lett. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok csak hosszas körülzárás után, 1704. július 8-án tudták kapitulációra bírni. A trencséni csatát követően a császáriak egyheti ostrom után, 1708. november 11-én foglalták vissza.

Fényes Elek szerint "Első Károly alatt valami Selotus nevű Bán birta, mint bajmóczi gróf; I-ső Lajos alatt László, Oppelni herczeg, s Magyarországi nádor; később Leustachius de Hsva, szinte nádor; a min ez kitetszik egy 1393-ban kiadott diplomájából. 1473-ban Onuphrius nevü grófokat esmérte urának; majd ezek elhunytával Corvinus Mátyás királyt, ki azt fiának, Corvinus Jánosnak ajándékozá. Ennek Poky nevü várnagya egy izben alattomosan meg akará János herczeget öletni; de hiv cselédei által megmentetvén, Poky életével lakolt. Corvinus János után Zápolyát uralta; I-ső Ferdinád azonban Thurzó Eleknek adá, kinek családja magvaszakadtával a gr. Pálffy családra szállott, s most gr. Pálffy Ferencz birja a hozzátartozó uradalommal együtt, melly 3 m. városból, 14 többnyire nagy falukból áll. Viszontagságai a várnak különfélék voltak. Ugyanis Trencsényi Máté I-ső Károly ellen hadat inditván, elfoglalta; V-ik László és Erzsébeth alatt a Hussiták voltak birtokában. 1533-ban a törökök a várost elpusztitották, de a vár sértetlenül maradt. 1599-ben ugyanez történt; majd ismét Bocskay seregei vették körül; s ekkor a gróf Thurzó Szaniszló parancsolatára, ki már ekkor a Szemptei várat feladta, meghódolt. 1704-ben tiz hónapi ostrom után nyitotta fel kapuját Bercsényinek, ki a várat az uradalommal együtt magának tartotta. 1470-ben az emlitett Onuphtrius gróf egy gazdag prépostságot alakitott itt, melly most is fentáll, s a prépost Bajmócz birtokosától neveztetik ki."[2]

Fényes Elek így ír róla: "Bajmócz, (Bojnicz, Bodnicze), igen régi tót m. város, Nyitra vgyében, egy hegyen, közel a Nyitra vizéhez: 811 kath. lak., kik többnyire mesteremberek, és vagyonosak."[2]

A Pálffyak végig karban tartották egyik legfőbb birtokközpontjukat, majd a 20. század elején pompás, 365 ablakos várkastéllyá varázsolták. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben Bajmócnak 1346 lakosából 1192 szlovák, 114 magyar, 36 német és 4 egyéb nemzetiségű volt. Bajmóctölgyesnek 291 lakosából 285 szlovák és 6 egyéb nemzetiségű volt.

2001-ben 5006 lakosából 4859 szlovák volt.[3]

2011-ben 4923 lakosából 4515 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Fő nevezetessége 1899 és 1909 között átalakított vára, mely teljes épségben áll. Megközelítőleg tíz film forgatásának helyszíne. Többek között itt forgatták a Pán a hvezdár, Fantaghiro, Šíleně smutná princezná és a Zlaté jablko cseh illetve szlovák filmeket.
  • A vár alatti parkban 30-40 fokos termálvizű gyógyfürdő található, melyről Fényes Elek ezeket írja: "A hegy tövében közel a Nyitrához egy meglepő szépségű vidéken van egy meleg fürdő. A forrás a tágas fördő-épület közepén fakad, s vize szintolly orvosi erővel bir, mint a Pöstyéni; azonban nincs olly meleg, mint emez, de hideg viz elegyitése nélkül meg sem lehet benne fördeni. Kénkőrész, nincs annyi benne, de a helyett timsó. Szinére nézve olly tiszta, hogy a fenekén a legkissebb tárgyat is megláthatni. A fürdő-épületben négy osztályokra hasított állófürdő (Gehbaad) van, a különböző sorsu vendégek számára. Ezenkivül több vendégszobák. A fördőben két cső segedelmével a hideg és meleg viz szüntelen ki- és befolyván, a melegség fokát tetszés szerint mérsékelni lehet."[2]
  • A várkastély bejáratának közelében áll Szlovákia legöregebb, több mint 700 éves fája, melyet Mátyás király hársfájának neveznek.
  • Toursi Szent Mártonnak szentelt római katolikus temploma a 14. század második felében épült a régebbi, 1244-ben már említett templom helyén. Déli gótikus kápolnája a 15. század második felében épült, 1520-ban és 1640-ben átépítették. A kóruson két, 17. századi dombormű található, a templom berendezése 17-18. századi.
  • Nepomuki Szent János barokk szobra 1741-ből származik, a templom mellett áll egy kis kápolnában.
  • A vártól nyugatra álló kapu a 17. század első felében épült.
  • A városban több reneszánsz és barokk lakóház található.

Képtár[szerkesztés]

Testvérvárosok[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Kelecsényi József 1858: A bajmóczi várkastély és az óriási hársfa. István bácsi naptára.
  • Ján Novák 1922: Bojnice a ich okolie.
  • Florián Hodál - Dobroslava Menclová 1956: Bojnický hrad.
  • Gergelyi Ottmár 1962: Z minulosti Bojnických kúpeľov In: vlastivedný zborník Horná Nitra 1. Banská Bystrica.
  • Ján Kováč 1967: Bojnice.
  • Ján Hajduch 1967: Bojnice a okolie.
  • Ján Kováč 1970: Nové bojnické zvony – staré zvonolejárstvo. In: Vlastivedný zborník Horná Nitra V.
  • Pavel Horváth 1970: Príspevok k dejinám bojnického hradu a panstva v druhej polovici 16. stor. In: Vlastivedný zborník Horná Nitra V.
  • Marta Remiášová 1970: Výskum v areáli bojnického kostola In: Vlastivedný zborník Horná Nitra V.
  • Eugen Majerský 1973: Bojnice - stručný sprievodca.
  • Augustín Rebro 1976: Bojnické kúpele z balneologického hľadiska In: Vlastivedný zborník Horná Nitra VII. Banská Bystrica.
  • Vojtech Dangl 1984: Bitky a bojiská. 134-136.
  • Peter Školna a kol. 1985: Bojnice - stručný sprievodca.
  • Jaroslav Malečka - Marta Remiášová 1989: Z dejín Bojnického zámku.
  • Anastázia Kubová - Dušan Valovič 1990: Bojnice.
  • Ľubica Mezerová 1990: Múzeum v Bojniciach - sprievodca po expozíciách múzea.
  • Augustín Rebro 1992: Bojnické kúpele v starších literárnych pamiatkach In: Vlastivedný zborník Horná Nitra 15.
  • 1998 Gróf Ján Pálffy ako zberateľ, katalóg k výstave.
  • Marek Púčik 2017: Oltárnictvo sv. Antona Pustovníka v Bojniciach v stredoveku. In: Ingenii laus - Zborník štúdií venovaný jubilujúcemu prof. PhDr. Jánovi Lukačkovi, CSc.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]