Keselőkő
| Keselőkő (Podhradie) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Trencséni | ||
| Járás | Privigyei | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1352 | ||
| Polgármester | Ľudovít Michalovič | ||
| Irányítószám | 972 42 | ||
| Körzethívószám | 046 | ||
| Forgalmi rendszám | PD | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 292 fő (2024. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 25 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 549 m | ||
| Terület | 12,76 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 41′ 07″, k. h. 18° 37′ 52″48.685300°N 18.631200°EKoordináták: é. sz. 48° 41′ 07″, k. h. 18° 37′ 52″48.685300°N 18.631200°E | |||
| Keselőkő weboldala | |||
 | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Keselőkő témájú médiaállományokat. | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Keselőkő (1899-ig Keselőkő-Pohrágy, szlovákul Podhradie) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Privigyétől 18 km-re délre, Keselőkő vára alatt (innen kapta a nevét), festői környezetben fekszik.
Története
[szerkesztés]A falu története során mindvégig szorosan kapcsolódott a felette magasodó vár történetéhez.
Keselőkő vára a 13. században épült, de csak 1352-ben említik először „Kaseleukeu” alakban. Története során Csák Mátéé, a királyé, majd az Ilsvai Lestáké volt. 1388-ban „Keslymkw” néven említik, addig Bajmóc várához tartozott. Ekkor Luxemburgi Zsigmond szolgálataikért Pásztói Jánosnak és Kakas Lászlónak adta. A falut 1388-ban „Waralya”, „Keselyukw”, „Keseleukw” alakban említik. A Keselőkő-Váralja név a szláv lakosság betelepülésével később Keselőkő-Pohrágyra változott. 1389-ben a Pásztói, 1434-től a Majthényi család birtoka. 1434-ben a Majthényi család szerezte meg a várat is. A korábbi gótikus várat a 16. században átépítették. 1626-ban Bethlen Gábor hadai szállták meg. A Rákóczi-szabadságharc idején indult romlásnak. A harcokban nem szerepelt, tulajdonosai elhagyták, köveit a lakosság széthordta. A falunak 1715-ben 21 háztartása létezett. 1778-ban 25 jobbágy és egy zsellércsalád lakott a faluban, melynek 144 lakosa volt.
A 18. század végén Vályi András így ír a várról: „KESELLŐKŐ Vára Nyitra Várm. tótúl Kamenyi Zamek hajdani eredete bizonytalan, régi birtoka Majtényi Uraságnak, melly híres Nemzetségnek dítséretét lásd Bél Mátyásnak munkájában. In Hung. Nova Tom. IV. pag. 421.”[2]
Majd pedig a faluról: „PODHRAGYA. Két tót falu Nyitra Vármegyében. Elsőnek földes Ura Gróf Traun Uraság, fekszik Zavadának szomszédságában, mellynek filiája; másodiknak pedig földes Ura Majthényi Uraság, ez fekszik Novákhoz nem meszsze, mellynek filiája; lakosaik katolikusok, határbéli földgyeik közép termékenységűek, szőlős kertyeik termékenyek, fájok, legelőjök elég, piatzozások Bajnán, Oszlányon, Bajmótzon, és Prividgyén; egygyiknek szőleje nints; második osztálybéliek.”[2]
1828-ban 51 házában 355 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal és idénymunkákkal foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Podhrágy, (Keseleőkő), tót f., Nyitra vmegyében, Bars vmegye szélén; erdős hegyek közt. Számlál 355 kath. lak. Van benne kath. paroch. templom, kastély. – Határában láthatni a régi omladozott Keseleőkő várát, a Majthényi család törzsök helyét. – Ezt a várat a Bethlen és Bocskay seregek elfoglalták; a törökök is több izben bekeritették; de birtokába nem juthattak. F. u. a Majthényi család Ut. p. Privigye.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Nyitra vármegyét tárgyaló része szerint: „Kesselőkő-Podhrágy, Turóczvármegye határán, a Ptacsnik hegység egyik nyúlványán fekvő tót község, 534 r. kath. lakossal. Posta-, táviró- és vasúti állomása Nyitra-Novák. Kath. temploma a mult század elején épült. Kegyura a vallásalap. A község fölött a Podhrágy-hegyen emelkedik a kesselőkői várrom, a kesselőkői Majthényiak-nak ősi fészke, melynek történeti szerepléséről más helyen szólunk. A XIV. század közepén királyi vár volt. A romokat nemcsak az idő viselte meg annyira, hogy ma már csak néhány falrészük látható, hanem a falu lakosainak kegyeletlensége is, akik a vár falában kitünő építkezési anyagot látva, minden ellenőrzés daczára széthordják.”[4]
A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés]| Év: | 1994. | 2004. | 2014. | 2024. |
|---|---|---|---|---|
| Emberek száma: | 343 | 333 | 309 | 292 |
| Eltérés: | -2,91 % | -7,20 % | -5,50 % |
| Év: | 2023. | 2024. |
|---|---|---|
| Emberek száma: | 288 | 292 |
| Eltérés: | +1,38 % |
1910-ben 701, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 321 lakosából 320 szlovák volt.
2011-ben 314 lakosából 309 szlovák volt.
2021-ben 295 lakosából 288 (+1) szlovák, 3 egyéb és 4 ismeretlen nemzetiségű volt.[6]
Nevezetességei
[szerkesztés]- A községtől északkeletre fekvő kopár hegyen állnak várának csekély romjai.
- Árpád-házi Szent Margit tiszteletére szentelt római katolikus temploma.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2025. március 31., 2025. április 24.
- ↑ a b Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. február 6.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. február 6.)
- ↑ Samu, Borovszky; Pásztor: Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2023. február 6.)
- ↑ a b Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]. Statistical Office of the Slovak Republic, 2025. március 31. (Hozzáférés: 2025. március 31.)
- ↑ ma7.sk
Források
[szerkesztés]Külső hivatkozások
[szerkesztés]A Privigyei járás települései | ||
|---|---|---|
Privigye (Prievidza) | ||
|  | |