Erdőrét

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdőrét (Poluvsie)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásPrivigyei
Rangközség
Első írásos említés1358
PolgármesterMartin Šujan
Irányítószám972 16 (pošta Pravenec)
Körzethívószám046
Forgalmi rendszámPD
Népesség
Teljes népesség535 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség279 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság310 m
Terület2,16 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 50′ 42″, k. h. 18° 38′ 28″Koordináták: é. sz. 48° 50′ 42″, k. h. 18° 38′ 28″
Erdőrét weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdőrét témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Erdőrét (1899-ig Pollusz, szlovákul Poluvsie) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Privigyétől 8 km-re északra fekszik.

Története[szerkesztés]

1358-ban említik először, ebben az évben alapította Petrik privigyei bíró a német jog alapján. 1583-ban „Polusy” alakban tűnik fel az írott forrásokban. Privigye városához tartozott, majd a 16. században a bajmóci váruradalom része lett. 1675-ben 13 családban 54 lakos élt a településen. 1715-ben 12 adózó háztartása volt. 1753-ban a faluban molnár és kovács működött. 1787-ben 20 háza volt 139 lakossal.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „POLUSZ. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Bajmóczhoz egy mértföldnyire, határja középszerű, réttyei jók, legelője elég, második osztálybéli.[2]

1828-ban 27 házában 189 lakos élt, akik mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. A faluban fűrészmalom is üzemelt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Polusz, tót falu, Nyitra vgyében, Brezány fil., 189 kath. lak. F. u. gr. Pálffy Ferencz. Ut. p. Privigye.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Nyitra vármegyét tárgyaló része szerint: „Pollusz, nyitravölgyi tót község, Német-Prónától délre, 219 r. kath. vallásu lakossal. Postája Nedozser, táviró- és vasúti állomás Privigye. A községben csak kápolna van, mely 1890-ben épült. Földesurai a Pálffyak voltak. 1583-ban már Bajmócz várának tartozéka volt.[4]

A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 324, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 564 lakosából 553 szlovák volt.

2011-ben 603 lakosából 579 szlovák volt.

2021-ben 535 lakosából 510 (+2) szlovák, 1 (+1) magyar, 6 (+2) egyéb és 18 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Samu, Borovszky; Pásztor: Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2023. március 10.)
  5. ma7.sk

További információk[szerkesztés]