Sújtó
| Sújtó (Šútovce) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Trencséni |
| Járás | Privigyei |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1315 |
| Polgármester | Miroslav Rajčo |
| Irányítószám | 972 01 |
| Körzethívószám | 046 |
| Forgalmi rendszám | PD |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 416 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 59 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 434 m |
| Terület | 7,08 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Sújtó
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 48′ 00″, k. h. 18° 32′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 48′ 00″, k. h. 18° 32′ 00″ | |
| Sújtó weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sújtó témájú médiaállományokat. | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Sújtó (1899-ig Alsó-Sutócz és Felső-Sutócz, szlovákul Šútovce) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban. Alsó- és Felsősújtó egyesítése. 2011-ben 416 lakosából 412 szlovák volt.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Privigyétől 8 km-re északnyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
A mai Sújtó területén már a kőkorszakban emberi település volt. A falut 1315-ben "Sotuch" alakban említik először. Ekkor még egységes település volt, mely a 15. században vált ketté Alsó- és Felsősutócra.
Felsősutóc a divéki uradalom része volt. 1504-ben Zablathi Lőrinc birtoka, majd 1556-ban az Ujfalussy családé, később a Splényi, Berényi, Pálffy családoké. 1553-ban 3 portája volt. 1675-ben 14 gazda és 2 zsellérházat számláltak itt. 1715-ben Alsósutóccal együtt 8 portája adózott. 1778-ban 220 lakosa volt. 1828-ban 22 házában 154 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.
Alsósutócot 1531-ben "Nagh Swthocz" néven említik először. 1546-ban "Also Swthocz" alakban szerepel a forrásokban. 1553-ban 3 portája adózott. 1675-ben 9 gazda és egy zsellérháza volt 77 lakossal. 1828-ban 17 házában 117 lakosa élt. Birtokosai Felsősutóci nemesek voltak.
Vályi András szerint "Alsó, és Felső Sutócz. Két tót falu Nyitra Várm. Alsónak földes Ura Gr. Berényi, Felsőnek pedig B. Splényi Uraságok, lakosaik katolikusok, és másfélék, fekszenek Bajmóczhoz nem meszsze, mellynek filiáji; határbéli földgyeik középszerűek, vagyonnyaik külömbfélék."[2]
Fényes Elek szerint "Sutócz (Alsó és Felső), Nyitra vgyében, két egymás mellett levő tót falu, az első 117 kath., a második 154 kath. lak. F. u. többen. Ut. p. N. Tapolcsány."[3]
Nyitra vármegye monográfiája szerint "Alsó-Sutócz, összesen 108 r. kath. lakossal bíró kis tót falu, mely a sutóczi regényes völgyben, kis patak mellett fekszik. Postája Bajmócz, távirója Privigye, vasúti állomása Privigye-Bajmócz. A községben állami elemi népiskola is van. A XIV. század elején a Divékyek birtoka volt. Későbbi földesurai a Pálffyak és Tarnóczyak."[4]
"Felső-Sutócz, regényes fekvésü tót község Bajmócztól északnyugotra, 186 r. kath. vallásu lakossal. A falu utczáját patak szeli át. A község postája Bajmócz, távirója és vasúti állomása Privigye. Földesurai már 1315-ben a Divékiek és később az ezektől származó Rudnayak voltak. A községnek Alsó-Sutóczczal együtt közös állami elemi népiskolája van."[4]
1910-ben Alsósújtónak 141, Felsősújtónak 219, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig mindkét település Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott. Alsó- és Felsősújtót 1922-ben egyesítették.
2001-ben 399 lakosából 389 szlovák volt.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Alsósújtó Szűz Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletére szentelt temploma 1908-ban épült.
- Felsősújtó Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma 1920-ból.
- A Hétfájdalmú Szűzanya kápolna 1900 előtt épült.
- A kultúrház és az egykori népiskola épülete 19. századi.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ^ a b Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914. Nyitra vármegye
