Ófelfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ófelfalu (Horná Ves)
Horná Ves - kostol.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásPrivigyei
Rang község
Első írásos említés 1293
Polgármester Jozef Hrotek
Irányítószám 972 48
Körzethívószám 046
Forgalmi rendszám PD
Népesség
Teljes népesség1452 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség78 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság318 m
Terület18,57 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ófelfalu (Szlovákia)
Ófelfalu
Ófelfalu
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 36′ 30″, k. h. 18° 29′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 36′ 30″, k. h. 18° 29′ 30″
Ófelfalu weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ófelfalu témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ófelfalu (szlovákul Horná Ves, korábban Hornesia) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Privigyétőltól 24 km-re, délnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

1293-ban említik először „Superior Hozlem” alakban. Éleskő várának uradalmához tartozott, 1388-ban annak vámszedőhelye volt. 1329-ben „Felfalu”, 1520-ban „Felfolu” néven említik. A 14. század végén és a 15. század elején a russói váruradalomhoz tartozott. Ilsvai Leustách és János esztergomi érsek birtoka. 1408 után az Ilsvai, később a Majthényi családé. 1534-ben a nyitraszegi Barthus Bertalan birtokos a településen. Ezután a Hunyadiak zálogbirtoka. Egykori reneszánsz várkastélya a 15. században épült, a 16. században a Hunyadi család átépíttette. A 18. században a Majthényiak birtoka. A század elején fejlődött a kézművesség is. 1715-ben bognár, kovács és lakatos működött a településen. Jelentős volt a posztógyártás és a szitakészítés. Plébániáját 1787-ben alapították, templomát Majthényi Sándor és felesége építtette. 1780-ban kápolnát építettek Ferrarai Szent Vince tiszteletére.

Bars vármegye monográfiája szerint: „Radócz, tót kisközség az oszlányi járásban, 582 róm. kath. vallású lakossal. A község katlanszerű völgyben fekszik és szétszórt irtványokból áll. Azelőtt Radobicza volt a neve s a Majthényiak és a Simonyiak voltak az urai. Temploma nincs e községnek. Ide tartoznak Czerova, Hvojnik, Kosovsky, Steflov, Horka, Glenda, Bánszke, Domcsek, Trnyik, Plazov, Kolláre, Podsztráne és Kocsner irtványos telepek is. Postája és távirója Oszlány, vasúti állomása Nagyugrócz."[2]

A 19. század második felében a Thonet család szerzett itt birtokot, a nagybirtok központja Nagyugrócon volt. Majthényi Rudolf halála után a birtokot két lánya örökölte és általuk a Tarnóczy és Gosztonyi családoké lett. 1923-ban a birtok állami kézbe került.

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Oszlányi járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 641-en, túlnyomórészt szlovákok lakták.

2001-ben 1086 lakosából 1082 szlovák volt.

2011-ben 1454 lakosából 1385 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
  2. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. október 5.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]