Ófelfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ófelfalu (Horná Ves)
Horná Ves - kostol.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Trencséni
Járás Privigyei
Turisztikai régió Nyitramente
Rang község
Első írásos említés 1293
Polgármester Jozef Hrotek
Irányítószám 972 48
Körzethívószám 046
Forgalmi rendszám PD
Népesség
Teljes népesség 1454 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 78 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 318 m
Terület 18,57 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ófelfalu (Szlovákia)
Ófelfalu
Ófelfalu
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 36′ 30″, k. h. 18° 29′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 36′ 30″, k. h. 18° 29′ 30″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ófelfalu témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ófelfalu (szlovákul Horná Ves, korábban Hornesia) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Privigyétőltól 24 km-re, délnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

1293-ban említik először „Superior Hozlem” alakban. Éleskő várának uradalmához tartozott, 1388-ban annak vámszedőhelye volt. 1329-ben „Felfalu”, 1520-ban „Felfolu” néven említik. A 14. század végén és a 15. század elején a russói váruradalomhoz tartozott. Ilsvai Leustách és János esztergomi érsek birtoka. 1408 után az Ilsvai, később a Majthényi családé. 1534-ben a nyitraszegi Barthus Bertalan birtokos a településen. Ezután a Hunyadiak zálogbirtoka. Egykori reneszánsz várkastélya a 15. században épült, a 16. században a Hunyadi család átépíttette. A 18. században a Majthényiak birtoka. A század elején fejlődött a kézművesség is. 1715-ben bognár, kovács és lakatos működött a településen. Jelentős volt a posztógyártás és a szitakészítés. Plébániáját 1787-ben alapították, templomát Majthényi Sándor és felesége építtette. 1780-ban kápolnát építettek Ferrarai Szent Vince tiszteletére.

Bars vármegye monográfiája szerint: „Radócz, tót kisközség az oszlányi járásban, 582 róm. kath. vallású lakossal. A község katlanszerű völgyben fekszik és szétszórt irtványokból áll. Azelőtt Radobicza volt a neve s a Majthényiak és a Simonyiak voltak az urai. Temploma nincs e községnek. Ide tartoznak Czerova, Hvojnik, Kosovsky, Steflov, Horka, Glenda, Bánszke, Domcsek, Trnyik, Plazov, Kolláre, Podsztráne és Kocsner irtványos telepek is. Postája és távirója Oszlány, vasúti állomása Nagyugrócz."[2]

A 19. század második felében a Thonet család szerzett itt birtokot, a nagybirtok központja Nagyugrócon volt. Majthényi Rudolf halála után a birtokot két lánya örökölte és általuk a Tarnóczy és Gosztonyi családoké lett. 1923-ban a birtok állami kézbe került.

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Oszlányi járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 641-en, túlnyomórészt szlovákok lakták.

2001-ben 1086 lakosából 1082 szlovák volt.

2011-ben 1454 lakosából 1385 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. október 5.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]