Nagyugróc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyugróc (Veľké Uherce)
A nagyugróci várkastély
A nagyugróci várkastély
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Trencséni
Járás Simonyi
Turisztikai régió Nyitramente
Rang község
Első írásos említés 1274
Polgármester Alena Chalupová
Irányítószám 958 41
Körzethívószám 038
Forgalmi rendszám PE
Népesség
Teljes népesség 2007 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 72 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 219 m
Terület 27,79 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyugróc (Szlovákia)
Nagyugróc
Nagyugróc
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 36′ 30″, k. h. 18° 26′ 20″Koordináták: é. sz. 48° 36′ 30″, k. h. 18° 26′ 20″
Nagyugróc weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyugróc témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagyugróc (szlovákul Veľké Uherce) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Simonytól 6 km-re délkeletre fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. A régészeti leletek tanúsága szerint Kis- és Nagyugróc határán földvár, ennek közelében pedig település feküdt, melyet a vaskorban a hallstatti, majd a puhói és a La Tène-kultúra embere lakott és még a korai római korban is használatos volt.

1274-ben Vgrivch néven említik először abban az oklevélben, melyben IV. László király a falut Csák nembeli Istvánnak, a nagyhatalmú Csák nemzetség tagjának, Csák Máté nagybátyjának adja.[2] 1293-ban Vgrovch, 1321-ben Vgroch, 1352-ben Nogvgrouch, Magna Wgrouch néven szerepel az oklevelekben.

Szent Mihály templomát, Miklós nevű papját és plébániáját az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék már említi. 1388-ban Éleskő várának tartozéka. 1527-ben a Kistapolcsányi család birtoka, részben pedig a Bossányiaké. 1536-ban 18 adózó portája volt. 1561-ben az egyházi vizitáció még megemlíti, hogy a templom a katolikusoké, de ezután a reformátusoké lett. A katolikus plébániát csak 1681-ben említik újra. 1601-ben hat kúria, iskola, plébánia, 3 major, 3 malom és 69 ház állt a településen. A 17. század elején Bossányi Mihály a sorozatos török támadások ellen várkastélyt építtetett ide. A község pecsétje 1646-ban készült. Később birtokosai a Révay, Kubínyi, Rudnay, Sipeky és Majláth családok voltak. 1715-ben 36 adózó háztartással rendelkezett.

Üveggyárát 1827-ben alapították. 1828-ban 96 házában 654 lakos élt. 1844-ben a kastélyt és a birtokot a Keglevich család szerezte meg. Tőlük 1865-ben a Thonet család vásárolta meg, akik bútor és parkettagyárat alapítottak itt.

Vályi András szerint „Nagy, és Kis Ugrócz. Két tót falu Bars Várm. földes Urai Majthényi, Bossányi, és több Urak, lakosaik katolikusok, Kis-Ugrócz N. Ugrócznak filiája; határjaik középszerűek.”[3]

Fényes Elek szerint „Ugrócz (Nagy-), (Uhercza Welke), Bars, most A. Nyitra v. tót falu, Oszlánhoz 1/2 mfld, 653 kathol. lak. Kath. paroch. templom. Szép kastély és kert. Erdeje, gyümölcse, szénája, juha sok. F. u. gr. Majláth.”[4]

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Oszlányi járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1907 lakosából 1459 szlovák, 222 magyar, 210 német, 1 horvát és 15 egyéb anyanyelvű.

2001-ben 1964 lakosából 1944 szlovák volt.

2011-ben 2007 lakosából 1943 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyugróc témájú médiaállományokat.