Kinorány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kinorány (Chynorany)
Chynorany - kostol.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Trencséni
Járás Simonyi
Turisztikai régió Felső-Nyitra
Rang község
Első írásos említés 1387
Polgármester Mária Lachkovičová
Irányítószám 956 33
Körzethívószám 038
Forgalmi rendszám PE
Népesség
Teljes népesség 2754 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 266 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 175 m
Terület 10,35 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kinorány (Szlovákia)
Kinorány
Kinorány
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 36′ 30″, k. h. 18° 16′ 25″Koordináták: é. sz. 48° 36′ 30″, k. h. 18° 16′ 25″
Kinorány weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kinorány témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kinorány (szlovákul Chynorany) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Simonytól 8 km-re nyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már az i. e. 6000 körüli időben is éltek emberek. Az i. e. 2900-ig terjedő időből számos cserépmaradvány került elő.

A 11. században szláv település állt ezen a helyen, mely a nyitrai várhoz tartozott. 1243-ban a településen lévő birtokaikat 4 személy elcseréli.[2]

1387-ben Luxemburgi Zsigmond adománylevelében még "Heren" alakban említik. 1395-ben "Hynyeren", "Henyeren" alakban szerepel a király oklevelében. 1396-ban "Hemerien" néven említik. Mai nevén csak 1773-ban bukkan fel az írott forrásokban "Chinoran" alakban. 1395-től az esztergomi érsekség birtoka. 1446-ban és 1447-ben, a huszita háborúk során többször kirabolták. 1531-ben 33 adózó porta állt a községben, 6 ház lakatlan volt. 1553-ban malma és 35 portája létezett. 1598-ban az összeírás szerint 62 háza állt. 1640-ben feldúlta a török, két temploma ekkor pusztult el. 1663-ban a töröknek adózott Érsekújvárra. 1715-ben 73, 1720-ban 61 háztartása volt. 1787-ben az első népszámlálás szerint 107 lakóház található Kinorányban, melyben 205 család élt, a lakosok száma 1117 volt. A 18. században sóraktár, malom és sörfőzde működött a területén. Több kézműves is élt a településen, 3 szabó, 3 bognár, 3 csizmadia, 2 szűcs, 2 mészáros és egy kovács. 1828-ban 181 házában 1272 lakos élt, akik földművesek, fuvarosok voltak. 1840-ben és 1863-ban az egész falu leégett. 1894-ben alapították takarékszövetkezetét, 1905-ben pedig gazdaszövetkezete alakult meg. 1906-ban lengyár kezdte meg működését. Téglagyár is üzemelt a településen.

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 2147, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 2720 lakosából 2684 szlovák volt.

2011-ben 2754 lakosából 2580 szlovák.

Híres emberek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1789-ben épült.
  • A Kármelhegyi Szűzanya tiszteletére szentelt kápolnája 1936-ban épült.

Források[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Mária Ďurková 2008: Vznik a vývoj najstaršej zvolenskej šľachty. Historický časopis 56/1, 7.

Külső hivatkozások[szerkesztés]