Simony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Simony (Partizánske)
A város régebbi, keleti részének látképe.
A város régebbi, keleti részének látképe.
Simony címere
Simony címere
Simony zászlaja
Simony zászlaja
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Trencséni
Járás Simonyi
Turisztikai régió Nyitramente
Rang város
Első írásos említés 1260
Polgármester Jozef Božik
Irányítószám 958 01
Körzethívószám 038
Forgalmi rendszám PE
Népesség
Teljes népesség 24 115 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 1078 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 190 m
Terület 22,38 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Simony (Szlovákia)
Simony
Simony
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 37′ 30″, k. h. 18° 22′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 37′ 30″, k. h. 18° 22′ 30″
Simony weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Simony témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Simony (szlovákul Partizánske, korábban Baťovany) város Szlovákiában. A Trencséni kerület Simonyi járásának székhelye. Kisbélic, Nagybélic és Návoly tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Privigyétől 30 km-re délnyugatra, a Nyitra jobb partján található.

Nevének eredete[szerkesztés]

Szlovák nevét az ellenállási mozgalomban, az 1944-es Szlovák Nemzeti Felkelésben való részvételéért kapta. Az eredeti nevét Simon Comes (1200 körül) után kapta. 1920-ig Simony, 1948-ig Šimonovany volt a hivatalos neve.

Története[szerkesztés]

A város területén a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszakban is éltek emberek. Megtalálták itt a vonaldíszes és a késő bronzkori lausitzi kultúra településeinek maradványait.

A települést 1260-ban "Symoni" alakban említi először írásos forrás. 1324-ben a helyi nemes Simonyi család birtoka. Szűz Mária tiszteletére szentelt templomát már az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék említi. 1416-ban 11 portája adózott. Zsigmond király 1411-ben várépítési engedélyt adott a Simonyi családnak. A már létező vár helyére építették a mostani várkastélyt. A Nyitra-folyó akkoriban a vár mellett folyt és egy ága körülvette a várat, így ez egy vízivár volt. Az erődítményeket 1600 körül lebontották és ebből építettek a Simonyi gyerekeknek 3-4 kastélyt. A 16. században a település lakói felvették a református hitet. 1681 és 1734 között az evangélikusok egyik artikuláris helye volt. 1601-ben malom és 38 ház állt a településen, közülük 10 nemeseké. 1715-ben 10 adózója mellett 3 kézműves család is élt itt. 1828-ban 74 háza volt 500 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint "SIMONY. Curiális falu Bars Várm. földes Ura Simonyi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Oszlányhoz mintegy mértföldnyire; Szuteczka nevű Szállása is van, mellyen malma hasznos; földgye jó, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék."[2]

Fényes Elek szerint "Simony (Simenovany), tót falu, Bars vmegyében, a Nyitra vize mellett; 500 kath. lak. Kath. paroch. templom. Több csinos uri lakházak. Földjei szép rozsot, árpát teremnek; szénája, fája, gyümölcse elég. F. u. a Simonyi nemzetség. Ut. posta Zsámbokrét. "[3]

Bars vármegye monográfiája szerint "Simony, a Nyitravölyben, Nyitra vármegye határán fekvő tót kisközség 442 róm. kath. vallású lakossal. A Simonyiak ősi fészke (már 1260-ban kelt határjárási okmányban említve), a kik itt már az Árpád-házi királyok alatt várkastélyt építtettek, melynek egy része még maig is fennáll. A pápai tizedszedők jegyzékében e község Syman néven van említve. 1324-ben Simon és Simoni néven, de 1353-ban már a mai néven említik az egykorú okiratok. Egyháza már a 14. század elején a nagyobbak közé tartozott és Pázmány jegyzékében is mint nagyon régi szerepel. 1716-ban a templomát átalakították, a mikor csak kevés gótikus részletét hagyták meg. Simony is egyike annak a két barsi községnek, melyeknek Lipót király az 1681. május 25-i országgyűlésből kifolyólag megengedte, hogy a református templomot fentarthassák; később azonban az egész község katholizált. A község tót neve Simonovan volt. Simonyi Béla, Bars vármegye alispánja a régi várkastélyban őrzi a család rendkivül gazdag és érdekes levéltárát, mely több mint 300, részben kiadatlan, Árpád- és Anjou-korbeli oklevelet tartalmaz. A simonyi és varsányi Simonyi családnak itt négy régi kúriája volt, melyek közül az egyiket Simonyi András még 1584-ben építtette és ezt most a Salzberger családé, míg egy másikban maga az alispán lakik. Salzberger Józsefnek itt nagyobb szeszgyára és mintaszerű gazdasága is van. A községnek van postája és vasúti megállóhelye, távirója pedig Nagy-Bélicz."[4]

Simony főtere a szökőkúttal.
Simony várkastélya

A trianoni békeszerződés előtt Bars vármegye Oszlányi járásához tartozott. A háború után lakói többségben a Salzberger család birtokán dolgoztak, ahol szeszfőzde is működött. 1938-ban a Baťa cég vásárolt a határában területet és cipőgyárat épített oda. Ezzel megalapította Baťovany ipartelepet. A település a szlovák nemzeti felkelés idején az antifasiszta ellenállás egyik központja volt. A Grznár partizánosztag tevékenykedett itt és a helyi munkásság körében létrehozták a kommunista párt illegális szervezetét. A várost 1944. augusztus 29-én elfoglalták a partizánok. A munkások harcoló egységeket alakítva szeptember 3. és 7. között felvették a harcot a német csapatokkal. A várost végül a Vörös Hadsereg szabadította fel, de a partizánok emlékére a település 1949-ben a Partizánske, azaz Partizánváros nevet kapta.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 458 lakosából 433 szlovák, 20 magyar, 4 német és 1 más anyanyelvű.

2011-ben 24 115 lakosából 21 634 szlovák.

Neves személyek[szerkesztés]

  • Návolyon hunyt el 1694-ben felsőcsúti Csuty Pál Nyitra vármegyei tisztviselő, Lednic várának kapitánya.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Várkastélya eredetileg gótikus stílusú, a 16. században megújították és a 19. században restaurálták. Híres levéltára volt középkori oklevelekkel és iratokkal.
  • Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma eredetileg a 13. században épült, késő román stílusban. Egyik oldalkápolnája a 17. században készült, reneszánsz stílusú. A templom tornyát 1717-ben építették, 1750 körül barokk stílusban építették át.
  • Jézus Szentséges Szíve tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1949-ben épült, a város egyik jelképe. 1995-ben kulturális műemlékké nyilvánították.
  • A Szent Tamás templom a város legújabb temploma, 1999-ben épült a Šípok nevű városrészen.
  • A Szűz Mária kápolna a Szkacsány felé menő út mellett áll.
  • A szlovák nemzeti felkelés emlékműve.
  • A főtér szökőkútja.
  • Nagybélic városrészen áll a Szent Erzsébet templom, mely 1723 és 1759 között épült a korábbi, 14. századi templom helyén.
  • Kisbélic városrészen áll az 1988-ban épített planetárium.

Irodalom[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]