Nyitracsehi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyitracsehi (Čechynce)
Nyitracsehi templom 1.JPG
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Nyitrai
Rang község
Első írásos említés 1248 (Cheg)
Polgármester Róbert Kupeček
Irányítószám 951 07
Körzethívószám 037
Forgalmi rendszám NR
Népesség
Teljes népesség 1050 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 179 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 133 m
Terület 5,86 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nyitracsehi (Szlovákia)
Nyitracsehi
Nyitracsehi
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 15′ 23″, k. h. 18° 09′ 37″Koordináták: é. sz. 48° 15′ 23″, k. h. 18° 09′ 37″
Nyitracsehi weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitracsehi témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nyitracsehi (szlovákul Čechynce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nyitrától 8 km-re délkeletre, a Cétényi-patak (Nyitra) mellett fekszik.

Élővilága[szerkesztés]

A faluban volt gólyafészek alátét.[2]

Története[szerkesztés]

A falu nevének eredetével kapcsolatban eddig két vélemény látott napvilágot. Az egyik a helység nevét etnikumjelzőként határozza meg, tehát az itt élt idegen (cseh) eredetű lakosokra utal (Odescalchi Artúr (? szkicói) 1887-1888, Ján Stanislav 1947, Rudolf Krajčovič 1984, Branislav Varsik 1984, Kiss Lajos 1988, Štefan Milo 1997), a másik személynévi (birtokos) eredetűnek tartja (Tagányi Károly 1887-1888, Gergelyi Ottmár 1965), így tehát nem lenne összefüggésben az itt egykor lakók származásával.[3]

A település első fennmaradt ismert említése Davarcsány határjárásában, "Cheg" néven 1248-ból, IV. Béla király okleveléből származik. Az oklevélből kiderül, hogy Csehi a nyitrai vár tartozéka és annak várjobbágyai lakják.[4] 1285-ben "Chey" falu nemesi birtok volt. 1290-ben, 1312-ben és 1313-ban is említik.[5] Hunyadi Mátyás egyik hűséges lovagjának, Lábatlani Györgynek és testvérének, Katalinnak adta, tőlük pedig 1477-ben az esztergomi káptalan birtokába jutott. 1558-ban 20 adózó háztartása és pincészete volt.

Később többször is török támadás érte, de a hódoltság alatt is nagyrészt magyar uralom alatt maradt. 1664-ben 17 háztartásban 23 fejadófizetőt írtak össze a törökök, a legnagyobb bevételük a must tizedéből volt.[6] A török kiűzése után is az esztergomi káptalan birtoka, amely Nyitra városának közelsége miatt gyorsan fejlődött. A fejlődést csak néhány tűzeset és járvány hátráltatta. 1751-ben 4 malma, 43 adózó és 5 szabad családja létezett. 1787-ben 45 házában 258 lakos élt. 1828-ban 71 ház és 494 lakos volt a településen, akik mezőgazdasággal és szőlészettel foglalkoztak. Legrégibb ismert pecsétlenyomata egy 1819-ben keltezett iratról (is) származik, de 18. század végi eredetű lehet.[7]

Vályi András szerint: "CSEHI. MAGYAR falu Nyitra Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Csetény vize mellett, Nagy Emőkéhez közel, ’s ennek filiája, Nyitrától egy, és 1/4. mértföldnyire, tűzre, és épületre való fája elég van, szőlő hegyei nagyok, és termékenyek, helyben borait könnyen eladhattya, földgyei, és réttyei első Osztálybéliek, legelője elég, malma alkalmatos, és Nyitrán piatzozása jó, első Osztálybéli."[8]

Fényes Elek szerint: "Csehi, (Csehincz), magyar falu, Nyitra vgyében, Nyitrától délkeletre 2 órányira: 484 kath. lak., termékeny, dombos, és róna határral. F. u. az esztergomi káptalan."[9]

Nyitra vármegye monográfiája szerint: "Csehi, tiszta magyar község, mely Nyitrától délre, a Nyitrának Czétényke nevű ága mellett fekszik. Lakosainak száma 511, vallásuk r. kath. Postája Nagy-Emőke, táviró és vasúti állomása Nyitra-Ivánka. Csehi községről már 1248-ban, IV. Béla idejében, mint királyi birtokról tétetik említés. Mint ilyen a nyitrai várhoz tartozott. Mátyás király idejében Lábatlani Gergelynek, Mátyás egyik jeles vitézének volt tulajdona, ki azt 1477-ben az esztergomi székeskáptalannak adományozta, melynek birtokában azután állandóan meg is maradt. Kath. temploma, mely czinteremmel van körülvéve, nagyon régi, amit az a körülmény is bizonyít, hogy egy 1741-ben kelt okmány szerint akkor már oly rozzant állapotban volt, hogy helyre kellett állíttatni. A község a templommal együtt több ízben a lángok martaléka lett."[10]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. Az első világháborúnak 13 helyi áldozata volt. Tűzoltó egyesülete 1926-ban alakult, első parancsnoka Száraz Vince volt. 1938-ban az első bécsi döntést követően Magyarország ki akarta cserélni a falut Csehszlovákiával, ez a javaslatváltozat azonban nem valósult meg.[11] A németek 1944-ben szállták meg a községet. A csehszlovák jogfosztás idején magyar nyelvű röpcédulák jelentek meg a faluban.[12]

Elektromos áram 1956-óta van a településen. 1960-ban Kiscéténnyel vonták össze Nitrany néven. A faluban sikeres színjátszócsoport működött.[13] Az 1990-es népszavazás után a két község ismét önálló lett. Alsótagozatos általános iskolája van.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 482 lakosából 407 magyar, 42 szlovák és 11 német anyanyelvű volt, ezen kívül 22 csecsemő. Lakosaiból 468 római katolikus, 13 zsidó és 1 evangélikus felekezetű.

1890-ben 511 lakosából 493 magyar és 9-9 szlovák és német anyanyelvű.

1900-ban 546 lakosából 523 magyar, 22 szlovák és 1 német anyanyelvű.

1910-ben 635 lakosából 585 magyar, 49 szlovák és 1 német anyanyelvű volt.

1919-ben 626 lakosából 623 magyar volt.[14]

1921-ben 631 lakosából 509 (80,7%) magyar, 121 (19,2%) csehszlovák.

1930-ban 688 lakosából 529 magyar és 159 csehszlovák volt.

A háború után magyar lakosságának egy részét kitelepítették, a helyükre szlovákok jöttek.[forrás?]

1991-ben 1074 lakosából 636 magyar és 438 szlovák volt.

2001-ben 1024 lakosából 550 magyar és 467 szlovák volt.

2011-ben 1050 lakosából 552 szlovák, 475 magyar, 1 cseh, 1 egyéb és 21 ismeretlen nemzetiségű.

Nevezetességei[szerkesztés]

Híres szülöttei[szerkesztés]

Testvérvárosok[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Štefan Janšák 1931: Staré osídlenie Slovenska.
  • Ján Stanislav 1944: K južnej a východnej hranici slovenského osídlenia v stredoveku. Bratislava, 26-27.
  • Gergelyi Ottmár 1965: Dejiny obcí okresu Nitra - Nitrany. Hlas Nitrianskeho okresu VI (XV), 81-82.
  • Kročka, G. 1984 (red.): 10 rokov JRD Dolná Nitra vo Veľkom Cetíne. Martin.
  • Branislav Varsik 1984: Z osídlenia západného a stredného Slovenska v stredoveku. Bratislava, 186.
  • Klára Marková 1991: Archeologická zbierka PhDr.h.c. Ing. Štefana Janšáka. 290-292.
  • E. Hanzelyová - I. Kuzma - J. Rajtár 1992: Letecká prospekcia na juhozápadnom Slovensku. AVANS 1991, 46-48.
  • Motesíky Árpád 1993: A falu visszakapta nevét. A Hét 38/ 37, 4 (1993. szeptember 10.).
  • E. Hanzelyová - I. Kuzma - J. Rajtár 1995: Letecká prospekcia na juhozápadnom Slovensku. AVANS 1993, 54-58.
  • Samuel, M. 1996: Prieskum stredného Požitavia. AVANS 1994, 154-163.
  • Reško, A. - Száraz, V. 1998: Čechynce - Pozoruhodnosti. Malá vlastivedná knižnica 115. Bratislava.
  • K. Marková - M. Samuel 2007: Keramické fragmenty z doby halštatskej z Čechyniec. AVANS 2005, 139-140.
  • Fehér, S. - Száraz, V. 2013: Monografia obce Čechynce - Csehi község monográfiája. Nitra.
  • Popély Árpád 2014: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez II. 201-206.
  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. bociany.sk
  3. Fehér - Száraz 2013, 126-128.
  4. F. IV/2. 455. 1., Vurum 196. 1., Szp. 858; Fügedi Erik: Nyitra megye betelepülése. Századok LXXII, 299.
  5. Rácz Anita 2011: Adatok a népnévvel alakult régi településnevek történetéhez. Debrecen, 36.
  6. Blaskovics 1993, 323; Alsócsehi: Hegyi Gergöl, Hegyi Balás, fia Istók legény, Ferenc György, fia Istók legény, Hajdú Alberd, Tót György, Ujvár János, Tót Pál, Harcsa Tomás, fia István legény, Varga Jakab, fia István legény, Cserman Balás, fia Ferkó legény, Lengyer István, Hajdúk Miklós, Mónár Miklós, Mónár Pál, fia István legény, fia András, Tót Pál, Varga Miklós
  7. ŠOBA Ivanka pri Nitre, fond Kovács (Rabcsek) z Malého Cetína, (1592) 1687 - 1884; Novák, J. 2008: Pečate miest a obcí na Slovensku II. N-Z, 150.
  8. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  9. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  10. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. október 11.)
  11. Juraj Žudel 1991: Zmeny československo-maďarských hraníc v dôsledku viedenskejarbitráže. Slovenská archivistika 26/2, 41; Ján Valo 2015: Slovensko-maďarská štátna hranica v rokoch 1938-1945. Historica XLIX, 258-259.
  12. Vadkerty Katalin 2007: A kitelepítéstől a reszlovakizációig 1945-1948. Pozsony, 342; Bukovszky László 2016: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója. 77,
  13. Lacika Emil 1976: A kultúra közös ügy. Hét 21/7, 15.
  14. 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 49.
  15. L. Juhász Ilona 2005: "Fába róva, földbe ütve..." Komárom-Dunaszerdahely, 174 260. jegyzet; Liszka József 2005: Állíttatott keresztínyi buzgóságbul? Adalékok a szakrális kisemlékek állíttatási okainak ismeretéhez. In: Ünneplő - Írások Verebélyi Kincső születésnapjára. Budapest, 269-276.
  16. [1]
  17. [2]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitracsehi témájú médiaállományokat.