Vajkmártonfalva
| Vajkmártonfalva (Lúčnica nad Žitavou) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Nyitrai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1113 |
| Polgármester | Ivan Michna |
| Irányítószám | 951 88 |
| Körzethívószám | 037 |
| Forgalmi rendszám | NR |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 957 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 74 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 139 m |
| Terület | 12,10 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 12′ 53″, k. h. 18° 17′ 06″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 53″, k. h. 18° 17′ 06″ | |
| Vajkmártonfalva weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vajkmártonfalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Vajkmártonfalva (szlovákul Lúčnica nad Žitavou) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Vajk és Zsitvamártonfalva települések egyesítésével jött létre.
Fekvése[szerkesztés]
Nyitrától 23 km-re délkeletre, a Zsitva jobb partján fekszik.
Élővilága[szerkesztés]
-
-
-
2016 -
2023 -
A faluban két gólyafészket tartanak nyilván. A vajki fészekben 2015-ben 2, 2016-ban 4 fiókát számoltak össze.[2]
Története[szerkesztés]
Mártonfalva[szerkesztés]
Mártonfalva első írásos említése 1437-ből származik "Martonfalva" néven. Ekkor királyi birtok volt, a Ludányi család zálogbirtoka. A 16. században a Solymosi, Ghyczy és más nemes családoké tulajdonában állt. Az 1533 ki dicalis összeírás szerint, az első járásban, melynek szolgabirája Fóris Imre volt,-i a nemesség kezén volt a telepules.[3] Nyitravármegye az összes fegyverszüneti és békeokiratokban, mint a király területe szerepelt, 1554—1569-ig folyton-folyvást be-betörtek a törökök és számos falut meghódoltattak. 1554-ben, a dicalis összeírások szerint Martonfalva hódolt terület volt. Mikor 1608-ban a zsitva-toroki béke létrejött, Nyitra vármegyében az 1595 előtt való állapot állíttatott vissza - hatvan falut az Commissarius Urak Becsi pacificatio continensiája szerint Komáromban az töröknek adtanak négy vármegyéből[4] . A hódolt terület, mely az esztergomi szandzsákhoz osztatott be, két „tartományból" állott: a nyárhidiból és a verebélyiből. A települést a verebélyi tartományba soroltak [5]. (XCIII. 1618. márcz. 4. Articulus turcicus.[6] ) A 18.–19. században a Botka, Kéres, Nagy és más családoké. 1554-ben felégette a török. 1750-ben 32 család élt a településen. 1787-ben 47 házában 265 lakos élt. 1828-ban 57 háza és 399 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1876-ban a Zsitva völgyi településeket is árvíz sújtotta, mindkét falu károkat szenvedett.[7] 1881-tol van iskola a településen es [8] ennek felszerelésére a b. e. Simor János bíboros 100 frtot adományozott. Egyes források szerint itt született Bársony György Püspök [9]
Vályi András szerint „MÁRTONFALVA. Tót falu Nyitra Várm. földes Urai több Urak, lakosai többfélék, fekszik Vajknak szomszédságában, és annak filiája, határja középszerű.”[10]
Fényes Elek szerint „Martonfalva, vegyes tót-magyar falu, Nyitra vmegyében, a Zsitva mellett, 343 kath., 12 ref., 18 zsidó lak. F. u. többen. Ut. p. Verebély.”[11]
Nyitra vármegye monográfiája szerint „Mártonfalu, zsitvavölgyi község, melynek magyar lakosai részben eltótosodtak. Számuk 275, vallásuk r. kath. Posta és vasuti állomás Szent-Mihályúr, táviró Mánya. 1437-ben királyi birtok volt. Később a Veöröss, Szeghő és Nagy-családok voltak a földesurai.”[12]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.
Vajk[szerkesztés]
Vajk első írásos említése 1113-ból, a zoborhegyi apátság birtokainak leírásából származik "Wochoi" alakban. 1247-ben "Wajka", 1287-ben "Voyk" néven szerepel a korabeli forrásokban. A zoborhegyi apátság és Szolgagyőr várának birtoka volt. 1286-ban visszaszállt a királyra, majd a 17. századig a gímesi uradalom része volt. A 18. században a Boronkay, Boros és Vass családok birtoka. 1386-ban és 1424-ben vámját is említik.[13] A 16. században a törökök a falu egy részét elpusztították. 1715-ben 11 háztartása adózott. 1787-ben 43 házában 375 lakos élt. 1812-ben 317 lakosa volt. 1828-ban 57 házában 396 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, később a közeli nagybirtokokon dolgoztak.
Vályi András szerint „VAJK. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura Boros Uraság; határjának földgye, réttye jó, fája van, szőleje termékeny, legelője elég."[10]
Fényes Elek szerint „Vajk, Nyitra m. vegyes magyar-tót falu, a Zsitva mellett, ut. p. Verebélyhez 1 órányira: 405 kath., 6 zsidó lak. F. u. többen."[11]
Nyitra vármegye monográfiája szerint „Vajk, zsitvamenti tót község, 563 r. kath. lakossal. Postája és táviró állomása Verebély. A n.-surány-kistapolcsányi vasútnak egyik állomása. Csinos kath. temploma 1763-ban épült és fallal van körülvéve. Kegyura a vallásalap. A községben van Boronkay Lászlónak barokk-modorban épült régi, szép nemesi kuriája, mely mellett szép, nagy park terül el; ugyanitt van uradalma, csinos, mintaszerü gazdasági épületeivel és a Zsitván egy legújabb rendszerü, kitünően felszerelt malma. Az urilak tágas, boltozott helyiségei előkelő ízléssel vannak berendezve. A község földesura a Boronkayak előtt a Vass-család volt, a XIII. században azonban a szolgagyőri vár birtokai közé tartozott."[12]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.
Népessége[szerkesztés]
Vajknak 1880-ban 512 lakosából 437 szlovák, 29 magyar, 21 német anyanyelvű, 5 idegen és 20 csecsemő, ebből 490 római katolikus, 18 zsidó és 4 református vallású volt. Zsitvamártonfalvának 327 lakosából 203 szlovák, 79 magyar, 6 német, 28 egyéb anyanyelvű és 11 csecsemő, ebből 314 római katolikus, 7 református és 6 zsidó vallású volt.
1890-ben Vajknak 563 lakosából 476 szlovák, 59 magyar, 27 német és 1 román anyanyelvű volt. Ugyanakkor Zsitvamártonfalvának 275 lakosából 103 magyar, 162 szlovák és 10 német anyanyelvű volt.
1900-ban Vajk 589 lakosából 511 szlovák, 61 magyar és 17 német anyanyelvű. Zsitvamártonfalva 276 lakosából 199 szlovák, 69 magyar és 8 német anyanyelvű volt.
1910-ben Vajknak 684 lakosából 585 szlovák, 93 magyar és 6 német anyanyelvű, míg Zsitvamártonfalvának 293 lakosából 132 szlovák, 128 magyar és 33 egyéb anyanyelvű (cigány) volt.
1921-ben Vajkon 668 csehszlovák és 85 magyar, míg Zsitvamártonfalván 155 magyar és 141 csehszlovák volt.
1930-ban Vajkon 764 csehszlovák és 21 magyar, míg Zsitvamártonfalván 104 magyar és 247 csehszlovák volt.
1941-ben Vajkon 800 szlovák és 67 magyar, míg Zsitvamártonfalván 174 magyar és 158 szlovák volt.
1970-ben 1429 lakosából 1410 szlovák és 13 magyar volt.[14]
1980-ban 1257 lakosából 1238 szlovák, 9 magyar, 5 ismeretlen nemzetiségű és 4 cseh volt.[15]
1991-ben 986 lakosából 973 szlovák és 6 magyar volt.
2001-ben 926 lakosából 910 szlovák és 9 magyar volt.
2011-ben 894 lakosából 873 szlovák és 5 magyar volt.
2021-ben 957 lakosából 6 (+2) magyar, 885 (+8) szlovák, 4 (+2) cigány, 9 (+2) egyéb és 53 ismeretlen nemzetiségű volt.[16]
Nevezetességei[szerkesztés]
-
-
-
-
-
-
1778 -
1908 -
-
-
-
1878 -
1910
- Vajk római katolikus temploma 1763-ban épült késő barokk stílusban. 1911-ben bővítették.
- A vajki Boronkay-kastély a 18. század közepén épült, késő barokk stílusban.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ bociany.sk
- ↑ Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai - NYITRAVÁRMEGYE TÖRTÉNETEII - A BIRTOKVISZONYOK- Nagybirtokosok 75.oldal
- ↑ Magyar Történelmi Tár – 3. sorozat 15. kötet – 1892 - Emlékek Barsvármegye hajdanából (III. közl.) Közli: Szerémi
- ↑ Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai - IV. NYITRAVÁRMEGYE AZ ORSZÁG HÁROM RÉSZRE OSZLÁSÁNAK IDEJÉBEN - Nyitra és Érsekujvár erősítése
- ↑ Ipolyi Arnold (szerk.): Alsó sztregovai és rimai Rimay János államiratai és levelezése (Budapest, 1887)II. Levelek és akták
- ↑ Alispáni jelentés; Nagy László 2007: Az 1876. évi árvizek. Budapest, 44.
- ↑ Komlóssy Ferencz: Az Esztergom főegyházmegyei római katholikus iskolák története (Esztergom, 1896) - 208. oldal
- ↑ Bunyitay Vincze: A váradi püspökség története 4. A váradi püspökök a számüzetés s az újraalapitás korában 1566-1780 (Debrecen, 1935) - IX Bársony György (163-1675) - b Wagner, C. Analecta. III. 12. — Viszont az Orsz. St. Eccl. 66. 23 szerint Mártonfalván született.
- ↑ a b Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ a b Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ a b Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
- ↑ Vö. Peter Ivanič 2019: Collection of Road Toll in Southwestern Slovakia in the Middle Ages on the basis of Written Sources. Studia Historica Nitriensia 23/2, 426-455.
- ↑ Gyurgyík László 2017: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján. Somorja, 45.
- ↑ Gyurgyík 2017, 103.
- ↑ ma7.sk
Források[szerkesztés]
- Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 83.
- Ján Beljak 2005: Nálezy z doby rímskej z Lúčnice nad Žitavou. AVANS 2004, 40-41.
- Trubíni, J. - Zrubec, S. - Chrenko, J. 1993: Lúčnica nad Žitavou
- Bujna, J. 1993: Porušené laténske hroby z Lúčnice nad Žitavou. AVANS 1992, 29-30.
- Anton Točík 1981: Prieskumy a záchranné výskumy na juhozápadnom Slovensku v roku 1980. AVANS 1980, 302.
- Ladislav Veliačik 1975: Bronzová kopija z mladšej doby bronzovej z Lúčnice nad Žitavou-Vajky nad Žitavou. AVANS 1974, 112.
- Ján Stanislav 1944: K južnej a východnej hranici slovenského osídlenia v stredoveku. Bratislava, 27.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
