Tild
| Tild (Telince) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Nyitrai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1297 |
| Polgármester | Norbert Kiss |
| Irányítószám | 951 61 |
| Körzethívószám | 037 |
| Forgalmi rendszám | NR |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 420 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 55 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 162 m |
| Terület | 6,84 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 13′ 52″, k. h. 18° 22′ 06″Koordináták: é. sz. 48° 13′ 52″, k. h. 18° 22′ 06″ | |
| Tild weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tild témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Tild (szlovákul Telince) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Nyitrától 23 km-re délkeletre fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területén a kőkorszakban a lengyeli kultúra települése állt, de lakott volt a római korban is.[2]
A mai települést 1297-ben "Teld" alakban említik először. 1312-ben "Theeld, Teeld", 1319-ben Teeld,[3] 1322-ben "Tyld" néven szerepel a korabeli forrásokban. Helyi nemesek mellett az esztergomi érsekségnek voltak birtokai itt, amely 1319-ben az egész falut megszerezte. Később a falu egy része a nagyszombati szemináriumé lett. 1311-ben Csák Máté fosztotta ki.
1569-ben 7 jobbágytelke adózott összesen 2 forint 80 dénárt Szent András ünnepnapján.[4] Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést.[5] 1618-ban a török fosztotta ki a települést. 1634-ben a töröknek fizetett adót. 1534-ben 12 portája adózott. 1601-ben 45 ház állt a településen. 1614-ben a az esztergomi török pasa hódolásra szólította fel.[6] 1715-ben malma és 34 adózója volt. 1828-ban 53 házában 358 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
1804-ben tűzvész pusztított a faluban.[7]
Vályi András szerint "TILD. Magyar falu Bars Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, fekszik Csiffárhoz közel, mellynek filiája; határja ollyan, mint Melléké."[8]
Fényes Elek szerint "Tild, magyar falu, Bars vgyében, 355 kath. lak. F. u. a sz. István seminariuma. Ut. p. Verebély."[9]
Bars vármegye monográfiája szerint "Tild, Verebély közelében fekvő magyar kisközség, 387 róm. kath. vallású lakossal. Az esztergomi érsekség ősi birtoka és a verebélyi érseki székhez tartozott. Akkoriban Téld és Tilt alakban van említve. 1311-ben Csák Máté, az érsekség többi birtokaival együtt, ezt is feldúlta. 1319-ben az esztergomi káptalannak egyik csere-oklevelében szerepel. 1618-ban Tild is a törököknek behódolt községek közé tartozott, majd a Szent István-papnevelő intézet lett az ura, de később a Kiss és az Ilosvay családot is itt találjuk. Az utóbbi család birtoka, a családi házzal együtt, Dillesz Sándor tulajdonába került, a ki gazdag régiség-gyűjteményét a vármegyének ajándékozta és ezzel a vármegyei múzeum alapját vetette meg; de házában most is igen érdekes régiség-gyűjteményt és nagybecsű könyv- és levéltárt őríz. Templom nincs a községben. Ide tartozik Tild puszta is. A falu postája Csiffár, távirója és vasúti állomása pedig Verebély."[10]
A trianoni békeszerződésig területe Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. A háború után lakói kisbirtokosok, mezőgazdasági munkások voltak. 1938 és 1944 között újra Magyarország része. 1976-ban Csiffárhoz csatolták, 1990-ben különvált Csiffártól.
Népessége[szerkesztés]
1880-ban 429 lakosából 425 magyar, 1 német anyanyelvű és 3 idegen volt.
1890-ben 406 lakosából 369 magyar és 27 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 387 lakosából 360 magyar és 24 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 442 lakosából 411 magyar, 30 szlovák és 1 német anyanyelvű volt.
1921-ben 472 lakosából 282 magyar és 160 csehszlovák volt.
1930-ban 503 lakosából 225 magyar és 246 csehszlovák volt.
1941-ben 502 lakosából 469 magyar és 33 szlovák volt.
1970-ben 466 lakosából 292 szlovák, 171 magyar és 3 cseh volt.[11]
1976-1990 között Csiffárhoz csatolták.
1991-ben 291 lakosából 68 magyar és 218 szlovák volt.
2001-ben 277 lakosából 221 szlovák és 55 magyar volt.
2011-ben 378 lakosából 341 szlovák és 34 magyar.
2021-ben 420 lakosából 356 (+4) szlovák, 26 (+1) magyar, 1 egyéb és 37 ismeretlen nemzetiségű volt.[12]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Barokk kúriája a 18. század elején épült, a 19. század végén bővítették.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vö. pl. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bars vármegye - Dillesz Sándor: Bars vármegye őskora.
- ↑ Fejér, Georgius 1832: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. VIII/2. Budae, 220; 1871 Az esztergomi főkáptalan fekvő s egyéb birtokaira vonatkozó okmányok tára. Pest, 81.
- ↑ HU MNL OL E (UC) 156b, fasc. 7, No. 6, p. 3.
- ↑ UC 45:28, pag. 23a
- ↑ Botka Tivadar 1867: Kisfaludy Lipthay Imre Bars és Hont megyék alispánjának és országos törökügyi követnek emlékezete. Pest, 26.
- ↑ ŠA Nitra, Tekovská Župa - kongregačné písomnosti - Inventár, 558 (inv. č. 1415 - 1814/fas. 7/21)
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bars vármegye.
- ↑ Gyurgyík László 2017: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján. Somorja, 46.
- ↑ ma7.sk
Források[szerkesztés]
- Hampel, Joseph 1876: Catalogue de l’exposition préhistorique des musées de province et des collections particuliéres de la Hongrie. Budapest, 6.
- Balogh Pál 1902: A népfajok Magyarországon. Budapest, 625.
- Varga Tamás 1997: Tild helytörténete. Fons IV
- Udvari István - Viga Gyula 2007: Bars vármegye 18. századi jobbágy-parasztjainak életviszonyaihoz. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46.
- Nagy Gergely Domonkos 2010: Tild falu története a középkortól a XX. századig. Architectura Hungariae IX/3.
- Peter Keresteš - Šarlota Drahošová a kolektív 2014: Dejiny obce Telince. Nitra. ISBN 978-80-970612-5-8
- Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 77.
