Berencs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berencs (Branč)
templom
templom
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Nyitrai
Turisztikai régió Zoboralja
Rang község
Polgármester Eduard Guľka
Irányítószám 951 13
Körzethívószám 037
Forgalmi rendszám NR
Népesség
Teljes népesség 2174 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 157 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 137 m
Terület 13,81 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Berencs (Szlovákia)
Berencs
Berencs
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 13′, k. h. 18° 09′Koordináták: é. sz. 48° 13′, k. h. 18° 09′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Berencs témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Berencs (szlovákul Branč) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Nyitranagyfalu tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Nyitrától 12 km-re délkeletre, a Kis-Nyitra jobb partján.

Története[szerkesztés]

Területén a kőkorszaktól fogva laktak emberek, erről az előkerült kőkori, bronzkori, római és kvád régészeti leletek (kerámia), valamint a Nagymorva Birodalom korából származó leletek tanúskodnak. Az 1. és a 4. század közötti időszakban kvád település volt a falu területén. 1976-ban Árkusban 2 valószínűleg 9-10. századi sírt (vonalköteg díszítésű kerámiatöredék alapján) tártak fel a gázvezeték nyomvonalában. Mindkét sírban lómaradványok is előkerültek.[2]

A vidék egyik legősibb települése, 1156-ban Brencu néven említik először. Neve az ótörök Birinc, vagy a Berény személynévből ered. A 12. században már királyi birtok volt. Várát 1241-ben említik először, a 15. századig állt. 1272-ben birtokfelosztás történt a településen.[3] 1301-ben említenek egy helyi nemesek közti adásvételt.[4] 1311-ben a Nyitrai káptalan átír egy 1247-es privilégiumot Moys fia Moys részére.[5] 1300-ban Berench alakban szerepel.[6] 1326-ban István berench-i rector, nyitrai alesperes, az esztergomi káptalan küldötte.[7]

A község a 17.18. században indult gyors fejlődésnek, amikor kedvező fekvése miatt városi kiváltságokat kapott.

Fényes Elek szerint "Berencs, m. v., Nyitra vgyében, a Nyitra jobb partján, Nyitrától délre 2 órányira: 713 kath. lakos, kath. paroch. templom. Határa első osztálybeli, s igen termékeny; rétei kétszer kaszálhatók; erdeje s szőlőhegye elég; jövedelmes vizimalom a Nyitra vizén. F. u. a nyitrai káptalan." [8]

Az első világháború alatt 1916-ban ide is érkeztek erdélyi menekültek.[9] A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.

1938-ban az első bécsi döntést követően Magyarország ki akarta cserélni a falut Csehszlovákiával, ez a javaslatváltozat azonban nem valósult meg.[10]

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 589 lakosából 530 magyar, 34 szlovák, 6 német, 2 más anyanyelvű és 17 csecsemő; ebből 573 római katolikus, 1-1 pravoszláv és evangélikus, továbbá 14 zsidó vallású volt. Ugyanekkor Nyitranagyfalu 417 lakosából 379 magyar, 20 szlovák, 4 német anyanyelvű és 14 csecsemő; ebből 403 római katolikus, 13 zsidó és 1 evangélikus vallású.

1890-ben Berencs 728 lakosából 677 magyar, 38 szlovák és 13 német. Nyitranagyfalu 467 lakosából 434 magyar, 27 szlovák és 6 német volt.

1900-ban 826 lakosából 763 magyar, 57 szlovák, 5 német és 1 egyéb nemzetiségű. Nyitranagyfalu 513 lakosából 482 magyar, 29 szlovák és 2 német.

1910-ben 910 lakosából 864 magyar, 45 szlovák és 1 német volt. Nyitranagyfalu 567 lakosából 527 magyar, 28 szlovák és 12 német.

1919-ben 987 lakosából 928 magyar, 55 csehszlovák és 4 német volt; ebből 978 római katolikus, 7 zsidó, 2 evangélikus vallású. Nyitranagyfalu 622 lakosából 580 magyar, 32 csehszlovák és 5-5 német illetve más nemzetiségű.[11]

1921-ben Berencsnek 991, Nyitranagyfalunak 625 lakosa volt. Ebből 1284 magyar és 317 csehszlovák volt.

1925-ben Nyitranagyfalut Berencshez csatolták.

1930-ban a falut 1659-en lakták, ebből 1323 magyar és 328 csehszlovák volt.

1940-ben 1867 a lakosok száma.

1948-ban 1961 lakosa volt.

1961-ben 2298-an lakták.

1970-ben 2369 lakosa volt.

1980-ban 2263 lakosainak száma.

1990-ben 1999-en lakták.

1991-ben 1993 lakosából 1219 szlovák és 756 magyar volt.

2001-ben 2015 lakosából 1382 szlovák és 619 magyar volt.

2011-ben 2174 lakosából 1622 szlovák, 447 magyar, 16 cigány, 10 cseh, 2-2 ukrán és német, 1 lengyel, valamint 74 ismeretlen nemzetiségű.

Neves személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Žudel, J. 2010: Osídlenie Slovenska v neskorom stredoveku. Bratislava, 120.
  • Bohuslav Šebesta 2010: Príspevok k interpretácii vybraných objektov z germánskych sídlisk v Branči-Helyföldeku a Chotíne-Delihegy. In: Archeológia barbarov 2009 - Hospodárstvo Germánov. Nitra.
  • Keresteš, P. 2008: K sociálnej stratifikácii mestečiek na dolnej Nitre v 16. až 18. storočí. Studia Historica Nitriensia 14, 207-226.
  • Kolník, T. – Varsik, V. – Vladár, J. 2007: Branč. Germánska osada z 2. až 4. storočia. Eine germanische Siedlung vom 2. bis zum 4. Jahrhundert. Nitra.
  • Pintérová, P. 2006 (szerk.): Branč - Berencs 1156-2006. Branč.
  • Archivum Sala 2004, 138.
  • Vladimír Varsik 1998: Štruktúra germánskych sídlisk z (2.-3.) stor. na juhozápadnom Slovensku (Branč a Veľký Meder). Kandidátska dizertačná práca.
  • Cheben, I. - Ruttkayová, J. - Ruttkay, M. 1994: Výskumy na trase ropovodu vo Veľkom Cetíne. Študijné Zvesti AÚ SAV 30, 177-241.
  • Gabriel Fusek 1994: Slovensko vo včasnoslovanskom období. Nitra, 166.
  • Anton Točík 1981: Prieskumy a záchranné výskumy na juhozápadnom Slovensku v roku 1980. AVANS 1980, 299.
  • Cyril Ambros 1977: Prírastky archeozoologického materiálu z výskumov v roku 1976. AVANS 1976, 25
  • Császta, J. 1977: Poveľkomoravské hroby z Branča. AVANS 1976, 84-85.
  • Milan Hanuliak 1977: Laténsky kostrový hrob z Branča. AVANS 1976, 115-116.
  • Ladislav Veliačik 1975: Bronzová sekerka a strieborná minca z Branča. AVANS 1974, 107.
  • Vladár, J. 1973: Pohrebiská zo staršej doby bronzovej v Branči. Bratislava.
  • Vladár, J. - Lichardus, J. 1968: Erforschung der frühäneolithischen Siedlungen in Branč. Slovenská archeológia 16, 263-352.
  • Lichardus, J. - Vladár, J. 1964: Zu Problemen der Ludanice-Gruppe in der Slowakei. SlA XII-1, 69-162.
  • Eduard Beninger 1937: Die germanischen Bodenfunde in der Slowakei. Reichenberg/Leipzig, 39 No. 60.
  • Štefan Janšák 1934: Staré osídlenie Slovenska. SMSS 27-28, 60-61.
  • Štefan Janšák 1931: Staré osídlenie Slovenska. SMSS 25, 35-36, tab. IV: 2-3.
  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Császta, J. 1977: Poveľkomoravské hroby z Branča. AVANS 1976, 84-85, obr. 28: 1-2.
  3. DLDF 50570 A nyitrai káptalan bizonyitja, hogy László alországbiró parancsára Mihály fia András és társai, valamint Debes fia János ispán között megosztotta Berencs, Pográny és Hemelyen birtokokat és megvonta a határt.
  4. Nagy Imre 1878: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. I. (1301–1321) Budapest, 2; Kristó Gyula 1990: Anjou–kori Oklevéltár. I. 1301-1305. Budapest–Szeged, 106 No. 151.
  5. Kristó Gyula 1994: Anjou–kori Oklevéltár III. 1311-1314. Budapest–Szeged, 65 No. 131.
  6. DLDF 273544; 279016
  7. DLDF 273 455; Anjou-kori Oklevéltár X, 321-323 No. 539.
  8. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  9. Nyitramegyei Szemle 1916. október 22, 4; L. Juhász Ilona 2015: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz... Somorja-Komárom, 40-41.
  10. Juraj Žudel 1991: Zmeny československo-maďarských hraníc v dôsledku viedenskejarbitráže. Slovenská archivistika 26/2, 41; Ján Valo 2015: Slovensko-maďarská štátna hranica v rokoch 1938-1945. Historica XLIX, 258-259.
  11. 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 49, 51.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Berencs témájú médiaállományokat.