Nagyemőke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Temploma védett műemlék, állítólag a 17. század végéről

Nagyemőke (szlovákul: Veľké Janíkovce) Nyitra városrésze, egykor önálló falu Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nyitra központjától 4 km-re, délkeletre fekszik.

Története[szerkesztés]

1113-ban a zobori kolostor birtokösszeírása "Emna" néven említi először. Birtokosai a Török, Kereskényi, Radovics, majd a Szemere család voltak.

1337. január 1-jén a nyitrai káptalan előtt Berencs birtok ügyében egyezségre léptek, melyben Emeyke-i Deseu, mint fogott bíró szerepelt.[1] Plébániáját 1716-ban alapították.

Az 1664-es török adóösszeírás 102 fejadófizető személyt említ 73 háztartásban.[2] Benyovszky Mátyás, Esterházy Pál nádor titkára többek között Nagyemőkén is szerzett nádori adományban nemesi birtokot: 1687-ben Sárkány János magvaszakadása, 1691-ben pedig Csuthy István magvaszakadása folytán. Az említett birtokok halála után ismét a kincstárra szálltak.[3]

Vályi András szerint: "Nagy Emőke. Janikovtze. Elegyes magyar, és tót falu Nyitra Vármegyében, birtokosai Dezső, és más Urak, lakosai katolikusok, régi Plébánia, ’s az Esztergomi Megyébe tartozandó, fekszik Nyitrától 3/4. mértföldnyire. Igen győnyörű a’ környéke; alól a’ szép Nyitra vőlgye, a’ halmon fekszik maga a’ Helység, ’s a’ szántó földek, fellyebb vagynak a’ szőlök ’s a’ legelő, a’ halom tetején pedig az erdők, szőleje termékeny, földgye, réttye első osztálybéli, legelője tágas, malma alkalmatos, és piatzozása is közel, első Osztálybéli."[4]

Fényes Elek szerint: "Nagy-Emőke, (Janikovecz), Nyitra vm. vegyes magyar- tót falu, Nyitrához 1/2 órányira: 913 kath., 126 zsidó lak. Kath. paroch. templommal, synagógával. Határa róna igen s termékeny; különösen réte sok és jó is. F. u. több közbirtokosok."[5]

Nyitra vármegye monográfiája szerint: "Nagy-Emőke, Nyitrától délkeletre, 8 kilométerre fekvő község, 1059 lakossal, kik közt 391 magyar, 79 német, 588 tót; vallásra nézve túlnyomóan róm. kath. (88 izraelita). A tót nyelvet az 1849 óta bevándorolt cselédség terjesztette el, de ezek is megtanulnak magyarul s az egész helység visszamagyarosodása a közel jövőben remélhető. Postája van, táviró- és vasúti állomása Nyitra. Kath. templomának építési ideje ismeretlen. Annyi bizonyos, hogy 1700 előtt már fennállott és hogy plébániája már 1397 előtt volt. A templomban egy miseruhát őriznek, melyet Mária Terézia ajándékozott az egyházközségnek és egy értékes, zománczozott ezüst kelyhet 1766-ból, amely Rapcsek Endre volt emőkei plébános és szepesi kanonok adománya. A községben az izraelitáknak is van imaházuk. A falu a XII. század elején a zobori apátság és a nyitrai káptalan birtoka volt, de azután gyakran cserélt gazdát. Két ízben tűzvész pusztította el teljesen, még pedig 1830-ban és 1872-ben. Van itt egy mezőgazdasági szeszgyár is. Jelenleg Szemere Györgynek és a Markhot családnak van a határban nagyobb birtoka."[6]

A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1976-óta Nyitra része.

Népessége[szerkesztés]

A falu elszlovákosodása a 18. században kezdődött. A betelepülő szláv népesség azután nagyrészt magába olvasztotta magyar lakosságát.

1880-ban 905 lakosából 517 szlovák, 288 magyar, 63 német anyanyelvű és 37 csecsemő; ebből 811 római katolikus, 77 zsidó, 12 evangélikus és 5 református vallású volt.

1890-ben 1059 lakosából 588 szlovák, 391 magyar, 79 német és 1 egyéb nemzetiségű.

1900-ban 1120 lakosából 774 szlovák, 295 magyar, 50 német és 1 egyéb nemzetiségű.

1910-ben 1140 lakosából 789 szlovák, 321 magyar és 30 német volt.

1921-ben 861 csehszlovák és 128 magyar lakta.

Híres emberek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Péter és Pál apostoloknak szentelt, római katolikus temploma 1715-ben épült. 1814-ben és később is felújították. A templomban Mária Terézia által ajándékozott miseruha és 1766-ból származó zománcozott ezüst kehely volt.[9]

Források[szerkesztés]

  • Steczik Ferenc: Nagy Emőke község és iskolájának rövid története. Kézirat.
  • Alojz Habovštiak 1960: Nález dvoch neolitických nádob z Veľkých Janíkoviec. Arch. roz. 12, 430-431.
  • Jozef Paulík 1963: K problematike čakanskej kultúry a Karpatskej kotline. Slovenská archeológia 1963/2, 305 No. 72.
  • Otomar Gergelyi 1965: Dejiny obcí okresu Nitra. Hlas Nitrianskeho okresu VI (XV), No. 115.
  • Juraj Pavúk 1976: Sídlisko ludanickej skupiny v Nitre. AVANS 1975, 182-184.
  • Július Jakab 1980: Antropologické zhodnotenie kostry z Nitry-Veľkých Janíkoviec. AVANS 1978, 118-120.
  • Ondrej Ožďáni 1992: Neolitické sídlisko v Janíkovciach. AVANS 1990, 84-85.
  • Milan Hanuliak 1995: Veľkomoravské pohrebisko z Nitry-Veľkých Janíkoviec. AVANS 1993, 50-51.
  • Jakab, J. 1995: Antropologický posudok kostry z 9. storočia z Nitry-Veľkých Janíkoviec. AVANS 1993, 73-74.
  • Milo, Š. 1997: Janíkovský kostol jubiluje (1397-1997). Nitra.
  • Nevizánszky Gábor 1998: Sídlisko badenskej kultúry v Nitre-Janíkovciach. AVANS 1996, 120-121.
  • Solymosi László 2002: Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve. Budapest, 64, 68, 74, 77, 83, 87, 93, 96, 97, 101, 107, 110, 116, 120, 126, 131, 139, 142, 147, 153, 156, 163, 170.
  • Ján Tomasta 2012: Janíkovce - 900 rokov. Nitra.
  • Ruttkay, M. - Bielich, M. - Daňová, K. 2015: Záchranné archeologické výskumy na trase výstavby rýchlostnej cesty R1 v úseku Nitra-západ – Selenec. AVANS 2010, 208-210.
  • Peter Keresteš (zost.) 2015: Janíkovce - dejiny Janíkoviec od najstarších čias až po súčasnosť. Nitra.
  • Matej RuttkayJaroslava RuttkayováMário BielichBarbora ZajacováAdrián Nemergut 2016: Sídlisko z 10.–12. storočia v Nitre-Janíkovciach. In: Archæologia Historica 41/2, 41-57.
  1. Blazovich, L. - Géczi, L. 2005 (szerk.): Anjou-kori oklevéltár XXI. 1337. Budapestini-Szegedini, 7 No. 1
  2. Blaskovics, J. 1993: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 303.
  3. MOL P 108 67. Protocollum donationale, 107-108, 257; Iványi Emma 1991: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége (1681-1713). Budapest, 373-374.
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
  7. 1885 Szabadelvűpárti Naptár 2
  8. Anton Pažitný 1998 (ed.): Významné osobnosti mesta Nitry. Nitra, 68; Keresteš a kol. 2015: Janíkovce - Dejiny obce od najstarších čias až po súčasnosť. Nitra, 311-312.
  9. Forster Gyula (szerk.) 1906: Magyarország műemlékei II. Budapest, 563.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyemőke témájú médiaállományokat.