Kalász (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kalász (Klasov)
Kalász templom 2.JPG
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Nyitrai
Rang község
Első írásos említés 1232
Polgármester Balázs János
Irányítószám 951 53
Körzethívószám 037
Forgalmi rendszám NR
Népesség
Teljes népesség 1241 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 101 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 180 m
Terület 12,23 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kalász (Szlovákia)
Kalász
Kalász
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 16′ 36″, k. h. 18° 15′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 16′ 36″, k. h. 18° 15′ 30″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalász témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kalász (1899-ig Kálaz, szlovákul Klasov) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nyitrától 14 km-re délkeletre, a Zsitvai-dombság középső részén, a Babindáli patak völgyében fekszik. Fiatalabb harmadkori agyag, homok, kavics alapon löszös és feketeföldek.[2] 1976–1996 között hozzá tartozott Babindál.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a káliz népnévből származik. A káliz törzs a honfoglalókkal együtt érkezett muzulmán népcsoport volt. Nyitra környékén, az Árpád-korban adószedéssel is összefüggésbe hozhatók.[3]

Jelképei[szerkesztés]

Legkorábbi ismert pecsétjében a 18. századból egy ekevas és csoroszlya található. Körirata: SIGILLUM KALASIEN. A 19. század végén szöveges pecsétet használtak. A falu mai címere ennek továbbgondolt, beszélő változata: zöld alapon arany ekevas és csoroszlya, illetve zöld kalász.

Története[szerkesztés]

Területén hallstatt és vaskori települések nyomait tárták fel.[forrás?]

A mai falut 1156-ban "Qualiz" néven Martirius esztergomi érsek oklevelében említik először.[4] 1232-ben II. András oklevelében "Kalaz" néven szerepel, ebben a települést a zólyomi váruradalomhoz csatolja. 1274-ben Hind határjárásában szerepel. 1290-ben a Hontpázmány nemzetség birtoka. 1298-ban András de Kaluzd fiai szerepelnek az iratokban.[5] Vámjövedelmét főként a Nyitra-Verebély közötti úton haladók illetékei adták, illetve a Gyarmat feletti Bérczen áthaladók is fizettek.[6] 1318-ban a nyitrai püspök tiltakozott a vámnál a bodoki és emőkei jobbágyait ért kár miatt.[7] 1327-ben szerepel ismét.[8] A 14. század második felében a Forgách család lett a birtokosa. 1391-ben egy birtokvita kapcsán szerepel a falu neve, mely a Forgáchok és a Szelepcsényiek között pattant ki és a nyitrai káptalan előtt megegyezéssel zárult. A Forgách család János váradi olvasókanonokkal és Mátyás fivérével Nagykalász határai miatt is pereskedett. 1398. február 19-én Forgách Péter és Miklós nagykalászi jobbágyai (Penthe Mihály, Hohyrph János, Chylle János, Wry Pál, Hazas István, Buda Miklós és János) a kanonok felsőbabindáli erdejét vágták és kastélyát is megtámadták. A felek 1401-ben a nyitrai káptalan előtt békültek ki. A Forgáchok Kiskalászon (Lukateleken) és másutt tett hatalmaskodásokért kárpótolták a másik felet.[9] 1429-ben a vármegye a vámhelyek rendezésénél Kálazt megerősítették ezen szerepében.[10]

1461-ben a Kemecsei család kapta Felsőbabindált adományba, de nem sikerült megszerezniük.[11]

A 16. századtól több török támadást kellett elszenvednie, 1572-ben felégették, egy ideig a nyitrai náhije részeként a töröknek fizetett adót. Ekkoriban a Bacskády család is birtokos volt Kiskalászon.[12] Később a Paluska család szerezte meg a falut, majd a 18. század végén Weisz József báró vásárolt itt birtokot. 1624-ben egy öreg embert raboltak el, egy másikat pedig levágtak a törökök.[13]

Vályi András szerint: "KALÁSZ. Magyar falu Nyitra Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Gímeshez nem meszsze, mellyhez földgye hasonlító, Verebélynek filiája, határja középszerű."[14]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában: "Kalász, Nyitra m. vegyes tót-magyar falu, ut. p. Verebélyen felül a Zsitva mellett: 449 kath., 5 zsidó lak. F. u. többen."[1]

Nyitra vármegye monográfiája szerint: "Kálaz, a nyitra-verebélyi országút mentén, Barsmegye határán, magas dombon fekvő magyar község 834 r. kath. vallású lakossal, kik közt 596 magyar, 38 német, 200 tót. Posta-, táviró- és vasúti állomása Verebély. E községről már 1232-ből van feljegyzés, amikor "Kaluz" volt a neve. Kath. temploma 1750-ben épült és kőfallal van körülvéve. Kegyura br. Weisz Pál, kinek itt szép kastélya, parkja és mintagazdasága van. A kastélyt a jelenlegi tulajdonos 1866-ban építtette. Belseje kiváló izléssel és kényelemmel van berendezve. Földszinti helyiségei arabs modorban vannak diszítve és a berendezés nemcsak stilszerű, hanem legnagyobbrészt antik, értékes arab és perzsa darabokból áll. Itt van elhelyezve a tulajdonos gazdag és értékes magángyüjteménye, mely körülbelül 1000 darabra rúg; ezek közt számos becses arabs, perzsa és egyiptomi antik edény, római régiség, értékes gemma- és scarabeus-gyüjtemény, régi aranydíszek, kő- és bronzkori tárgyak, érmek stb. Nagy műértékkel bír a különféle lakóhelyiségekben elhelyezett gazdag képgyüjtemény, mely mintegy 100 darabból áll, köztük számos festmény a XV. századból Rafael és Correggio iskolájából, Cranach Lukács és más mesterektől. Földesura báró Palusha volt. Jelenleg báró Weisz Pálon kívül még Szlávy Józsefnek és a Klobusiczky családnak van itt birtoka."[15]

1852. szeptember 9-én Ferenc József ellátogatott Nyitrára. A vármegye hivatalnokai már Kalásznál üdvözölték az uralkodót.[16] Hídjának terve 1855-ből maradt fenn.[17] 1865-ben kolerajárvány, 1879-ben tűzvész pusztított. 1884-ben Simor János érsek 100 forintot adományozott az iskolára.[18] A 19. század végén Weisz Pál, Klobusiczky János, Szlávy József, Wild Mór, valamint Weiner Hermann és Ladányi Mihály rendelkezett nagyobb birtokokkal a községben. 1903-ban tűzvész pusztította el a falu 66 házát. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.

Az első bécsi döntés következtében a honvédség csak a kijelölt katonai határvonalig szállta meg a visszacsatolt területeket. Nyitra és Pozsony megyében Alsójattó, Kalász, Nagycétény, Nagyhind és Vága a magyar-csehszlovák határmegállapító bizottság megegyezése következtében kerültek vissza.[19] 1945 márciusában a Verebélyt védő erők heves harcok után Kalász irányába vonultak vissza a szovjetek elől.[20]

1946-ban a faluból is többeket kitelepítésre jelöltek a lakosságcsere egyezmény keretén belül.[21]

A szlovák nyelvrendőrség 2010 áprilisában vizsgálatot kezdeményezett a helyi Csemadok szervezet színjátszókörének meghívója miatt.[22]

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 707 lakosából 476 magyar és 183 szlovák anyanyelvű.

1890-ben 834 lakosából 596 magyar és 200 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 850 lakosából 638 magyar és 198 szlovák anyanyelvű.

1910-ben 807 lakosából 680 magyar, 118 szlovák, 9 német anyanyelvű lakta.[23]

1921-ben 813 lakosa volt, ebből 606 (74,5%) magyar, 176 (21,6%) szlovák.[24]

1930-ban 942 lakosából 637 magyar és 194 csehszlovák volt.

1941-ben 1025 lakosából 907 magyar és 33 csehszlovák.

1991-ben Babindállal együtt, 1747 lakosából 955 (54,67%) magyar és 766 szlovák.

2001-ben 1259 lakosából 543 (43,13%) magyar és 698 szlovák volt.[25]

2011-ben 1241 lakosából 747 szlovák és 421 magyar.

Néprajza[szerkesztés]

Kalászon folklórcsoport és az Új Hajtás színjátszócsoport működik.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szűz Mária Mennybevitele tiszteletére szentelt, barokk stílusú, római katolikus temploma 1750-ben épült. 1828-ban klasszicista stílusban építették át. Egykor kőfal is övezte, melyet a 20. században bontottak el. A nagyszombati országút térképein többször jelölték a templom helyét.[26]
  • A Weiss-kúriát a 18. és 19. század fordulóján Weisz József építtette klasszicista stílusban.
  • A parkban álló neogótikus kastélyt 1866-ban Weisz Pál építtette. 1945-ben az épületet kifosztották, értékes műtárgyakból álló gyűjteménye tönkrement, elkallódott. Előbb nyugdíjas otthon volt, ma gyermekotthon működik benne.
  • A verebélyi országút mellett álló kápolna a 19. században készült.
  • Az egykori Wild-kúria a 19. század második felében épült, ma a községi önkormányzat működik benne.
  • Az egykori iskolaépülete 1822-ben készült.
  • Falumúzeuma 1970-ben létesült.
  • A községben a magyar népi építészet számos szép példája látható.

Irodalom[szerkesztés]

  • Jozef Novák 2008: Pečate miest a obcí na Slovensku I.
  • Solymosi László 2002: Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve. Budapest, 63, 68, 74, 77, 83, 87, 92, 96, 101, 107, 110, 116, 120, 125, 131, 139, 142, 147, 153, 156, 163, 169, 172.
  • Resko Sándor - Major János 1998: Kalász - Látnivalók. Honismereti Kiskönyvtár 76.
  • Motesíky Árpád 1992: Településlexikon - Magyarok nyomában. Nyitrai járás - Ghymes, Kalász, Kiscétény, Kolon, Menyhe, Nagycétény, Nagyhind. Hét 1992/ 18, 13.
  • Anton Točík 1977: Sídlisko z mladšej a neskorej doby bronzovej a z doby halštatskej v Klasove. AVANS 1976, 280-281.
  • Gergelyi Ottmár 1965: Dejiny obcí okresu Nitra. Hlas Nitrianskeho okresu VI (XV), No. 115.
  • Ethey Gyula 1940-1941: Nyitra vármegyében kihirdetett címeres levelek jegyzéke 1607–1641. Magyar Családtörténeti Szemle, IV/ 180.
  • Kniezsa István: Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. Budapest, Egyetemi ny., 1939 [2]
  • Madarász, E. (szerk.): Magyar politikai és közigazgatási compass (1919-1939). Budapest, 428 Galaba János.
  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Darina Bialeková 1989: Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 189.
  3. Kniezsa István 2000: Magyarország népei a XI. században. Budapest, 439-440.
  4. A dokumentum és fordítás a Palásti Honismereti Társaság honlapján
  5. Szőcs Tibor 2012 (szerk.): Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke. Budapest, 240-241 No. 288-289.
  6. Bártfai Szabó László 1910: A Hunt-Paznan nemzetségbeli Forgách család története. Esztergom, 40; Weisz Boglárka 2013: A királyketteje és az ispán harmada. Budapest, 213, 1805-1807 jegyzet.
  7. Weisz 2013, 213.
  8. Rácz Anita 2011: Adatok a népnévvel alakult településnevek történetéhez. Debrecen, 47.
  9. Bártfai Szabó 1910, 122-123.
  10. Lajoš a kol. 1964: Nitra slovom i obrazom. Bratislava, 18; Vö. DLDF 59010; Zsigmondkori oklevéltár XI, 537-540 No. 1348.
  11. Neumann Tibor 2007: Felső-Tisza-vidéki nemesek a késő középkori Nyitra megyében. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 42, 435–449.
  12. Keresteš 2010, 7.
  13. Merényi Lajos 1903: Adatok a hódoltság adózása történetéhez. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 10, 18-32.
  14. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  15. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. október 15.)
  16. Fusek-Zemene 1998: Dejiny Nitry od najstarších čias po súčasnosť. Nitra, 248.
  17. S 101 No 0457/1
  18. 1886 Simor Album. Esztergom, 238.
  19. Matolay Géza 1939 (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Budapest, 224.
  20. Számvéber Norbert 2008: Páncélosok a Felvidéken - Páncélosütközetek a Dunától északra 1944-1945. Debrecen, 142.
  21. A lakosságcsere keretében magyarországi áttelepítésre kijelölt szlovákiai magyarok névjegyzékei (1946)
  22. Maradhat a szlovák „nyelvrendőrség”
  23. Népszámlálási adatok 1910
  24. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona 1918-tól
  25. ŠÚ SR
  26. maps.hungaricana.hu Carte des Tyrnau Krakauer staatsartigen Strasse

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalász (település) témájú médiaállományokat.