Lapásgyarmat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lapásgyarmat (Golianovo)
Krisztus Király katolikus temploma 1937-ből
Krisztus Király katolikus temploma 1937-ből
Lapásgyarmat címere
Lapásgyarmat címere
Lapásgyarmat zászlaja
Lapásgyarmat zászlaja
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Nyitrai
Turisztikai régió Nyitramente
Rang község
Első írásos említés 1156
Polgármester Mgr. Ľuboš Kolárik
Irányítószám 951 08
Körzethívószám 037
Népesség
Teljes népesség 1364 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 127 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 163 m
Terület 10,70 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lapásgyarmat (Szlovákia)
Lapásgyarmat
Lapásgyarmat
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 16′ 08″, k. h. 18° 11′ 13″Koordináták: é. sz. 48° 16′ 08″, k. h. 18° 11′ 13″
Lapásgyarmat weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lapásgyarmat témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Lapásgyarmat (szlovákul Golianovo, korábban Lapašské Ďarmoty) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Csendes (szk. Tichý Dvor) tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Nyitrától 9 km-re délkeletre fekszik.

Élővilága[szerkesztés]

A faluban egy gólyafészek található.[2]

Története[szerkesztés]

1156-ban Gurmot néven említik először.[3] Neve a magyar lapás (= üres, kivájt) melléknévből és a Gyarmat (Jurmati) törzsnévből származik. 1236-ban Gurmoth néven szerepel egy oklevélben. 1232-ben a nyitrai váruradalom része, később a Bangy, Desseő, Horváthy és Névery családok és mások birtoka.

1563-ban Vratkovics Pál érsekújvári katona, a holicsi uradalom birtokosának, Bakich Péternek familiárisa, Seregély Gergely csábrági kapitánnyal és Soóky Jánossal adományba kapta a törökökhöz átállt Nagy Farkas birtokait Csekejen, Lapásgyarmaton, Kuklón, Nyitracsehin, Pogrányban és Sziládon.[4] 1587-ben jobbágyai fellázadtak az elviselhetetlen terhek ellen.

1664-ben 25 háztartásban 29 fejadófizető személyt írtak össze a törökök. Az esztergomi tímárban Nyitrához tartozott. Bort és mézet termeltek, valamint malom is működött a faluban.[5] 1715-ben 5 jobbágy és 6 zsellérház állt a faluban. 1751-ben már 43 család élt itt. 1767-ből szlovák nyelvű urbáriuma maradt fenn.[6] Mai nevén 1773-ban szerepel Lapos Gyarmath alakban. 1787-ben 74 házában 486 lakos élt. 1828-ban 74 háza volt 521 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak, később a közeli nagybirtokokon dolgoztak.

Vályi András szerint "GYARMAT. Lapos Gyarmat. Elegyes magyar, és tót falu Nyitra Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Nyitrához más fél mértföldnyire, határja közép termékenységű, tulajdonságai hasonlítanak Nagy Laposhoz, második Osztálybéli." [7]

Fényes Elek szerint Gyarmat (Lápas), tót falu, Nyitra vmegyében, Nyitrához keletre 2 órányira: 506 kath., 12 zsidó lak., termékeny földekkel, jó rétekkel, és vizimalommal. F. u. többen." [8]

Kataszteri térképe 1905-ből ismert.[9] A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1948-ban Ján Golian a Szlovák nemzeti felkelés dandártábornoka emlékére a falu szlovák nevét Golianovora változtatták.

Népessége[szerkesztés]

1784-87-ben 74 házában 109 család lakott, összesen 486 lakossal.[10]

1880-ban 715 lakosából 529 szlovák, 119 magyar, 44 német és 23 ismeretlen anyanyelvű volt. 664 lakosa római katolikus, 51 pedig izraelita vallású.

1890-ben 855 lakosából 663 szlovák, 150 magyar, 42 német, ebből 815 római katolikus, 39 izraelita és 1 evangélikus felekezetű.

1900-ban 848 lakosából 722 szlovák, 102 magyar, 24 német volt, ebből 814 római katolikus, 32 izraelita és 2 református felekezetű.

1910-ben 842 lakosából 696 szlovák, 141 magyar és 5 német, ebből 802 római katolikus, 16 izraelita és 24 az evangélikus felekezethez tartozott.

1921-ben 853 lakosából 841 szlovák és 9 magyar volt.

1930-ban 1003 lakosából 982 szlovák és 8 magyar volt.

1991-ben 1173 lakosából 1156 szlovák és 10 magyar volt.

2001-ben 1138 lakosából 1117 szlovák és 11 magyar volt.

2011-ben 1364 lakosából 1310 szlovák, 11 magyar, 2 cseh, 1 ukrán és 40 ismeretlen nemzetiségű.

Nevezetességei[szerkesztés]

Ján Golian dandártábornok  
Temetőkereszt 1818-ból  
Kereszt 1939-ből és Cirill és Metód faszobrai  
Kereszt 1990-ből a temetőben  
Szent Orbán  
A templom építése után  
A községháza 1930-ban  
  • Krisztus Király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1937-ben épült.

Híres személyek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Ivan Kuzma - Michal Cheben 2012: Kamenná industria z rondelu v Golianove. Sborník prací filozofické fakulty brněnské univerzity M 17, 65-94.
  • Anna Dobrucká - Pavol Škorvánek 2012: Úprava centra obce Golianovo. Projekt - slovenská architektonická revue 53/2, 9-11.
  • A. Reško (zost.): Golianovo 1156-2006 - 850 výročie prvej písomnej zmienky.
  • Březinová, G. – Hunka, J. – Illášová, Ľ. 2002: Archeologický prieskum v Golianove. Študijné zvesti 34, 91–108.
  • Hromník, Milan 2002: Z dejín farnosti Veľký Lapáš - Malý Lapáš, Golianovo. Bratislava.
  • Solymosi László 2002: Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve. Budapest, 63, 68, 74, 77, 83, 87, 93, 96, 97, 101, 106, 110, 116, 120, 125, 131, 139, 142, 147, 153, 156, 163, 170, 171.
  • Kuzma, I. - Tirpák J. 2001: Rondel v Golianove. AVANS 2000, 108-111.
  • Kuzma, I. - Tirpák J. 2001: Rondel v Golianove (predbežná správa). In: Cheben, I. – Kuzma, I. (eds.): Otázky neolitu a eneolitu našich zemí 2000. Plzeň, 46–55.
  • Blažová, E. – Kuzma, I. – Rajtár, J. 2000: Letecká prospekcia na Slovensku. AVANS 1998, 36–46.
  • Emil Tribečský 2000: Zeleninári v Golianove nestrácajú optimizmus. Roľnícke noviny 163, 3.
  • Zdeněk Farkaš 1998: Kamenné nástroje z burzy starožitností. AVANS 1996, 56-57.
  • Bánesz, L.Nevizánsky, G. 1995: Sídlisko lengyelskej kultúry v Golianove. AVANS 1993, 23–24.
  • Kročka, G. 1984 (red.): 10 rokov JRD Dolná Nitra vo Veľkom Cetíne. Martin.
  • Ján Stanislav 1944: K južnej a východnej hranici slovenského osídlenia v stredoveku. Bratislava, 28.
  • Kniezsa István: Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. Budapest, Egyetemi ny., 1939 [1]
  • Eduard Beninger 1937: Die germanischen Bodenfunde in der Slowakei. Reichenberg/Leipzig, 40 No. 64.
  • 1868 Archaeológiai Értesítő I/2, 40. (Kelecsényi József adománya)
  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. bociany.sk No. 3581
  3. A dokumentum és fordítás a Palásti Honismereti Társaság honlapján
  4. Keresteš 2010, 263.
  5. Blaskovics, J.: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. 1993 Pozsony.
  6. archives.hungaricana.hu
  7. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  8. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  9. maps.hungaricana.hu
  10. Danyi Dezső - Dávid Zoltán 1960 (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás. Budapest, 110-111.
  11. Zuzana Kollárová 2005: Peniaze si do hrobu nevezmeme, avšak výsledky budú večne živé - S prof. Pavlom Plesníkom aj o tom, prečo sú Vysoké Tatry naším najcennejším krajinným skvostom. Krásy Slovenska 82/3-4, 6-7.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lapásgyarmat témájú médiaállományokat.