Névery család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A néveri Névery régi és nagyon szétterjedt család a Nyitra és Bars vármegye határán lévő Néver (szlovákul Neverice) községről vette nevét.

Történetük[szerkesztés]

A közép- és újkor folyamán a községben élők többsége egyházi nemes volt és a verebélyi szék alá tartoztak. Legkorábbi szakirodalomból ismert említésük Newery Ambrus királyi ember révén történt 1500-ban,[1] azonban a források már 1372-ben említik Newery-i Péter fiát Miklóst egy kishecsei birtoklás kapcsán.[2] 1410-ben Herchek de Newer-t sorolják fel a hatalmaskodó néveri nemesek között.[3] Egy 1422-es birtokperből látható, hogy már ekkor több Névery családi ág létezett.[4] 1434-ben Névery Péter fia Tamás Pálóczi György érsektől új adományt kapott.[5] 1435-ben Névery Miklós királyi biztos.[6] 1467 körül Mátyás király megfosztotta Néveri Jakabot birtokaitól, amiért az a bratrikokhoz csatlakozott.[7] 1469-ben Newer-i Tamás feleségét Zsófiát említik.[8] 1471-ben Newer-i Tamás felesége és fiai nevében is elzálogosítja alsóatraki birtokát.[9] 1477-ben Néveri Dénes érseki nemes,[10] 1479-ben pedig Gímes várnagya.[11] 1497-ben Neweri Miklós és Tamás özvegye szerepelnek mint a nyitrai püspök tanúi.[12] 1508-ban, 1514-ben és 1517-ben tűnik fel Newer-i Albert.[13] Névery György 1601-ben királyi ember.[14] Néveri Miklós 1647-ben inventáriumot készit a gímesi várról többed magával.[15] 1738-39-ben 3 néveri és 2 csallóközi (Beketfa) családtagjuk tanult az országban.[16]

Címeres nemeslevelet Névery Mátyás és György[17] kaptak Rudolf magyar királytól 1586. február 27-én Prágában, amelyet 1587. október 21-én Újbányán Bars, ill. 1588-ban Nyitrán, Nyitra vármegyében hirdettek ki. Család birtokos volt többek között Néveren, Teszéren,[18] Zólyom vármegyében,[19] Ispácán (Pozsony vármegyében) és később Békés vármegyében.

Címerükben koronás hármasdombon markolatán álló kard, jobbról kardot tartó oroszlán, balról szablyás párduc tartja. A jelképet önmagát faló kígyó keretezi. A sisakdíszben saskarmokon fekete sasszárny emelkedik.

Kastélyaik és kúriáik[szerkesztés]

Neves családtagok[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. DL-DF 63463; Borsa Iván 1991: A Justh család levéltára 1274-1525. Budapest, 208 No. 571; Kázmér Miklós 1993: Régi magyar családnevek szótára XIV-XVII. század. Budapest, 771.
  2. DL-DF 58589 (Q75/230 Diplomatikai Levéltár, P Családi levéltárak szekció, Forgách család - garamszentbenedeki konvent másolata)
  3. DL-DF 58869.
  4. DL-DF 75627.
  5. Ethey 1941, 140-141.
  6. Nyitrai káptalani magánlevéltár, X/2, 55; Vagner József 1896: Adalékok a Nyitrai Székes-káptalan történetéhez. Nyitra, 102.
  7. Dedek 1899, 572.
  8. DL-DF 75656
  9. DL-DF 71392
  10. Nyitrai káptalani magánlevéltár F. X; Vágner 1896, 435.
  11. Bártfai Szabó László 1910: A Hunt-Paznan nemzetségbeli Forgách család története. Esztergom, 192.
  12. DL-DF 73241.
  13. DL-DF 47068; Palásthy Pál 1890-1891: Palásthyak III. Budapest, 409 No. 264; 1906: A Pécz nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrizett oklevelei I. 1241–1526. Budapest, 454 kisapponyi.
  14. Nyitrai káptalani országos levéltár, Statut. 1600-1650, No. 752; Vágner 1896, 177.
  15. Bártfai Szabó 1910, 464.
  16. Fallenbüchl Zoltán 1985: Az 1738/39. évi országos diákösszeírás. Budapest, 273.
  17. Siebmachernál a kedvezményezettek mások.
  18. Bakács István 1971: Hont vármegye Mohács előtt. 206-208
  19. Maksay Ferenc 1990: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén 2. Budapest.
  20. Ethey IV, 183

Külső hivatkozások[szerkesztés]