Deseő család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Desseő szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Nagyemőkei Deseő család egy nyitra vármegyei nemesi család.

Történetük[szerkesztés]

A család a Hontpázmány nemzetségből ered.[1] Rokon családok voltak még a nagyemőkei Szobonya és a zsitvafödémesi nemesek. Első ismert közös ősüknek tartott személy Sebeslav lehetett. Sebeslav fia Péter comes bővítette a család birtokait a 13. század végén. Az ő két fia lett a Szobonya és a Deseő család őse. Elsőként Miklóstól ismert az ős nevének használata a 15. század végétől.[2]

Hasonló nevű családokat a 15. század első felétől lehet nyomon követni.[3]

A Nyitra megyei család leszármazását már Nagy Iván is közölte, Deseő Miklóstól és Marsovszky Zsófiától (1488). Deseő Miklós 1489-ben Szőllős (Nyitraszőlős ?) oficiálisa.[4] Deseő Gergely és gyerekei 1632-ben címeres nemeslevelet szereztek. Ezt 1634-ben Torna vármegyében is kihirdették, majd ezen ág Szabolcsba is átszármazott.[5] 1700-ban Deseő László ellentmondott Orbán Pál ítélőmester korábbi szerzeményeinek Nagyemőkén, Nagylapáson, Lapásgyarmaton és Előküklői praediumban,[6] majd megerősítő adományt szerzett Nagyemőkére, Nagylapásra és Lapásgyarmatra. Később Pozsony vármegyébe is átszármaztak.

Birtokosok voltak több Nyitra vármegyei településen, Kis- és Nagyemőkén[7] kívül például Besenyőn,[8] Lapáson,[9] illetve Bars vármegyében Verebélyen,[10] Zsitvagyarmaton[11] és másutt.

Címerükben balra (lenyomat alapján) forduló átlőtt nyakú hattyú, esetleg liba található. Deseő Tádé címerében csillag és félhold között.[12]

Kastélyaik és kúriáik[szerkesztés]

Neves családtagok[szerkesztés]

  • Deső Bernát (1731-1773) teológiai doktor, bencés szerzetes.
  • szentviszlói Deseő Gyula (1851-1906) méneskari alezredes, több érdemjel tulajdonosa.[13]
  • Deseő Tádé szolgabíró, 1848-ban főszolgabíró,[14] majd 1862-1867 között Nyitra vármegyei alispán
  • Dezseő Dezső (Nagybáb, 1893. január 30. - Budapest, 1967. május 12.) orvos, egyetemi oktató.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lukačka, J. 1990: Majetky a postavenie Ludanickovcov na Slovensku do začiatku 14. storočia. Historický časopis 38, 3-14; 1994: Najstaršie nitrianske šľachtické rody. In: Najstaršie rody na Slovensku. Martin, 105-106; 1997: Erby najstarších šľachtických rodov Nitrianskej stolice. In: Heraldika na Slovensku. Martin, 81-82.
  2. Keresteš 2010, 55-57.
  3. Kázmér Miklós 1993: Régi magyar családnevek szótára XIV-XVII. század. Budapest, 298-299.
  4. MTA másolatgyűjtemény, Libro di uscita, Ms. 4997.4.
  5. Reiszig Ede 1899: Nyitravármegye nemes családai. Borovszky Samu (szerk.): Nyitra vármegye. 689.
  6. Nyitrai káptalan autentikus protokollumok, 1700, pag. 61.
  7. Blaskovics József 1993: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 303.
  8. Fekete, L. 1943: Az Esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest, 112.
  9. Szent Benedeki Konvent 1541, faszc. 43, No. 26.
  10. UC 45:29, pag. 92; Keresteš 2015, 47, 34. jegyzet (1587-1592 körül).
  11. Az 1869-es népszámlálás szerint.
  12. Vö. [1]
  13. Magyar Nemzetgazdasági Enciklopédia III, Életrajzok, 41-42.
  14. Budapesti utasító 1848. Budapest, 73.

Források[szerkesztés]

  • Peter Keresteš a kol. 2015: Janíkovce - Dejiny obce od najstarších čias až po súčasnosť. Nitra, 86-87, 97, 317.
  • Keresteš, P. 2015: K problematike vývoja Vrábeľ v stredoveku. In: Vráble - príspevky k histórii mesta.
  • Keresteš, P. 2010: Lexikón erbov šľachty na Slovensku IV - Nitrianska stolica. Bratislava, 55-56.
  • Szluha Márton 2003: Nyitra vármegye nemes családjai I. Budapest.
  • Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868. 293–294. o.  

Külső hivatkozások[szerkesztés]