Deső Bernát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Deső Bernát
Életrajzi adatok
Születési név Dezső Bernát
Született 1731. január 15.
Üreg
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1773. december 25. (42 évesen)
Modor
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Felavatás 1756. augusztus 24.

Hivatal a modori rendház főnöke

Deső Bernát (Dezső Bernát) (Üreg, 1731. január 15.Modor, 1773. december 25.) teológiai doktor, bencés szerzetes.

Élete[szerkesztés]

1750-ben a bencés rendbe lépett és 1752. október 15. tett fogadalmat. 1756. augusztus 24. pappá szentelték. Több rendházban szolgált: 1761-től 1765-ig[1] a szentmártoni rendházban a teológiai tanár volt és prior. Sajgó főapáttal szembeni mozgalom vezetője; később Tihanyba száműzték,[2] és utóbb mint a modori rendház főnöke hunyt el.

Művei[szerkesztés]

  • Lojola szent Ignácznak Jesus társasága alkotójának dicsérete, melyet azon szentnek ünnepe alkalmatosságával Rév-Komáromban a rettenetes földindulás után a tiszt. pater Jesuiták fatemplomában élő nyelvel mondott. Nagyszomat, 1764
  • A keresztény oktatás tudománya és a teljes Szent-Háromság egy Isten ismerete. Győr, 1765
  • Dicsőséges sz. Calasanctius Józsefnek, az ahétatos oskolák szerzete alkotójának, nagyérdemű jóságairól sommás beszéd, Kalocsa. 1769

Több munkája kéziratban maradt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Zoltványi: A pannonhalmi főapátsági főiskola évkönyve (Pannonhalma 1911), p. 124.
  2. "Okmányaink bizonyítják, hogy Sajghó [főapát] [1722-1768] a királyi feddésből nem sokat tanult, és folytatta kemény, erőszakos, egykezű parancsuralmi kormányzását. Erre negyven pannonhalmi rendtag 1764-ben a püspökök és szerzetesek római kongregációjához fordult. Cavalchini bíboros fölkérte a [bécsi] nunciust, hogy általa alkalmasnak tartott személy útján tájékozódjék a panaszokról. Schogg Kristóf győri püspöki helynök ezeket igazaknak találta, s Borromeo nuncius Rómába küldött beszámolójában kijelentette, hogy a szerzetesek megérdemlik a pártfogást, és joguk van emberséges bánásmódra. Azt is elismerte: a folyamodóktól kívánt reformokra szükség van, de nem a következő apátválasztáskor előterjesztendő föltételekként, hanem ezeket — az Udvarra való tekintettel — az esztergomi érseknek kell végrehajtania. A kongregáció megkívánta a mozgalom szervezőjének, a Tihanyba száműzött Dezső Bernát [volt főmonostori prior] atyának a kolostori börtönből való szabadon bocsátását, a cenzúrák alóli mentesítését és [teológiai] tanszékére visszahelyezését; továbbá utasította a pápai követet, érdeklődjék a főapátnál sorsa felől, és sürgesse az iránta tanúsítandó keresztényi bánásmódot és szeretetet. (1766) -- Archivio della Nunziatura di Vienna, 144. k. 65-67, 70-73. Idézi Vanyó Tihamér: "A szerztesi életforma válságahazánkban a 18. század második felében" tanulmányában. In: Történelmi Szemle, 1982. évi 2. szám, p. 212-213.

Források[szerkesztés]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, II. kötet ("Caban–Exner"), (Budapest, Hornyánszky, 1893.) Deső Bernát címszó

További információk[szerkesztés]

  • Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Második, az elsőt kiegészítő kötet. Pest, Szent István Társulat, 1858