Nagyhind

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagyhind (Veľké Chyndice)
Nagyhind templom 8.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Turisztikai régióNyitramente
Rang község
Első írásos említés 1234
Polgármester Csaba Farkas
Irányítószám 951 54
Körzethívószám 037
Forgalmi rendszám NR
Népesség
Teljes népesség314 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség60 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság174 m
Terület5,04 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyhind (Szlovákia)
Nagyhind
Nagyhind
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 17′ 23″, k. h. 18° 17′ 11″Koordináták: é. sz. 48° 17′ 23″, k. h. 18° 17′ 11″
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyhind témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagyhind (más néven Alsóhind, szlovákul Veľké Chyndice) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nyitrától 17 km-re keletre fekszik.

Története[szerkesztés]

A település neve személynévi eredetű lehet.[2]

1234-ben "Hymd" alakban említik először, első lakói halászok és királyi udvarnokok voltak. 1268-ban "Hynd" alakban szerepel a korabeli forrásokban. 1274-ben egy gyanús oklevélben szerepel.[3] 1287-ben a hindi nemesek földügyleteiről szerzünk tudomást.[4] 1287-ben Gímes várának uradalmához tartozott. Csák Máté elfoglalta, de halála után a falu ismét királyi birtok lett. 1338-ban Hymd-i Salamon királyi emberként, Hynd-i Syke fia Mihály pedig nádori, majd királyi emberként szerepel.[5] 1362-ben Hynd-i János nádori emberként szerepel.[6] Csak 1386-ban Forgách Balázs közbenjárására kapta vissza a Forgách család. 1397-ben a Forgách családot iktatták be ebbe a birtokba is.[7]

1470-ben "Naghynd" alakban szerepel. 1494-ben Petrus de Hind szerepel.[8]

1570-ben 6 házában 23 fejadófizető személyt írtak össze.[9] 1576-ban elfoglalta és kirabolta a török. 1664-ben Nyitra náhijébe tartozott, és a török adóösszeírás szerint 6 háztartásában 9 fejadófizető személy lakott.[10] 1698-ban Forgách Simon szerzett rá I. Lipóttól adományt.[11]

1715-ben 14, 1720-ban 20 háza volt. 1787-ben 33 házában 235 lakos élt. 1828-ban 45 háza és 317 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A 18. században a Malonyay,[12] Paluskay és Koller családok birtoka. A 19. században a nagymányai uradalom része.

Vályi András szerint "Nagy, és Kis Hind. Két tót faluk Bars Várm. földes Urai Berthóld, és több Urak, lakosaik katolikusok, fekszenek Verebélyhez fél mértföldnyire, szőleji vagynak, földgyeik, réttyeik meglehetősek."[13]

Fényes Elek szerint "Hind (Nagy és Kis), két egymás mellett lévő magyar falu, Nyitra vmegyében, a Zsitva vize mellett: az első 284 kath., lak., kath. paroch. templommal; a második 451 kath., 80 zsidó lak. – Határuk róna s bő termékenységü; széna, nád elég. F. u. többen. Ut. p. Verebély."[14]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. Az első bécsi döntés következtében a honvédség csak a kijelölt katonai határvonalig szállta meg a visszacsatolt területeket. Nyitra és Pozsony megyében Alsójattó, Kalász, Nagycétény, Nagyhind és Vága a magyar-csehszlovák határmegállapító bizottság megegyezése következtében kerültek vissza.[15] Ennek ellenére történtek határsértések, amelyek során a helyi lakosok magyar katonákat vendégeltek meg a faluban még a visszacsatolás előtt.[16] 1939 és 1945 között újra Magyarország része volt. A visszacsatolás után a falu színjátszó csoportja kapcsolatba került a Gyöngyösbokréta mozgalommal, többször felléptek Budapesten is.[17] Az iskola tanára a második világháborúban, 1942-ben az orosz fronton esett el.[18]

1952 novemberében a nyelvatlaszgyűjtés keretében folyt nyelvészeti vizsgálat a faluban.[19] 1992-ben Kishind és Nagyhind szétvált.

Ún. siska típusú kemence is ismert a faluból.[20]

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 389 lakosából 340 magyar és 37 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 363 lakosából 325 magyar és 30 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 400 lakosából 352 magyar és 34 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 406 lakosából 390 magyar, 14 szlovák és 2 német anyanyelvű volt.

1921-ben 495 lakosából 490 (99,0%) magyar és 4 (0,8%) csehszlovák.

1930-ban 483 lakosából 414 magyar és 69 csehszlovák volt.

1941-ben 457 lakosából 441 magyar és 12 szlovák volt.

1970-ben 498 lakosából 249 szlovák és 243 magyar volt.[21]

1980-ban Kishinddel együtt 917 lakosából 791 szlovák és 117 magyar volt.[22]

1991-ben Kishinddel együtt 760 lakosából 643 szlovák és 117 magyar volt.

2001-ben 350 lakosából 260 szlovák és 87 magyar volt.

2011-ben 304 lakosából 249 szlovák és 53 magyar.

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt szolgált Alapy János (?-1778) nagyváradi prépost-kanonok, dulcignói címzetes püspök és a Hétszemélyes Tábla bírája.
  • Itt szolgált Cservenka Kálmán (1879-1943) nagyhindi plébános, kerületi esperes.[23]
  • Itt is tanított Major István (1887-1963) tanár, kommunista politikus, diplomata, magyarországi csehszlovák nagykövet, szerkesztő.

Nevezetességei[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Ethey Gyula 1936: A Zoborvidék multjából. Nyitra, 11; Ján Stanislav 1944: K južnej a východnej hranici slovenského osídlenia v stredoveku. Bratislava, 28.
  3. Szentpétery — Borsa 1961, 91-92 No. 2512 DLDF 58414.
  4. Szentpétery ImreBorsa Iván 1961: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. Budapest, 375 No. 3430 DLDF 86865
  5. Piti Ferenc (szerk.) 2012: Anjou-kori Oklevéltár XXII. Budapest-Szeged, 262, 279, 283, 303-306, 308 No. 410, 435, 444, 477, 481, 487.
  6. Piti, F. (szerk.) 2017: Anjou-kori Oklevéltár XLVI. Budapest-Szeged, 238-239 No. 455-456.
  7. Mályusz Elemér 1951: Zsigmondkori oklevéltár I (1387-1399), 521 No. 4723.
  8. Kammerer Ernő 1906: A Pécz nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrizett oklevelei. I. 1241–1526. Budapest, 388-389.
  9. Fekete Lajos: Az Esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest 1943, 148-149 No. 306.
  10. Blaskovics, J. 1993: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 293-294.
  11. MOL, Királyi kancellária, Királyi Könyvek, 24. könyv, 372-373; Tomáš Tandlich 2013: Mestečká na území Bratislavskej, Nitrianskej a Tekovskej stolice – Vybrané sídla s právnym postavením zemepanského mestečka (oppida) v rokoch 1526-1720. Nitra, 86.
  12. Fekete Nagy Antal 1929: A báró Malonyay család levéltára. Levéltári Közlemények 7, 45–54.
  13. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  14. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  15. Matolay Géza 1939 (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Budapest, 224.
  16. Hetényi, M. 2005: Ilegálne prechody štátnej hranice v nitrianskom úseku v rokoch 1938-1945. Vojenská história 9/ 2, 65.
  17. A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998 III, 338; IV, 50, 53, 55, 57.
  18. 1943 Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve. Budapest, 114.
  19. Imre Samu-Kálmán Béla 1953: Nyelvatlaszgyűjtő úton Csehszlovákiában. Magyar Nyelv XLIX/392/1-2, 229-131
  20. Magyar Nyelv Atlasz 237. térkép; Balassa M. Iván 1990: Az Alsó-Garam menti magyar falvak települése, építkezése és lakásberendezése. In: Cseri Miklós - Füzes Endre (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. Szentendre, 30 36. jegyzet.
  21. Gyurgyík László 2017: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján. Somorja, 46.
  22. Gyurgyík 2017, 103.
  23. Madarász, E. (szerk.): Magyar politikai és közigazgatási compass (1919-1939). Budapest, 374; 1939 A visszatért Felvidék adattára. Budapest, u5.
  24. Forster Gyula (szerk.) 1906: Magyarország műemlékei II. Budapest, 563.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Veľké Chyndice
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyhind témájú médiaállományokat.