Család (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Család (Čeľadice)
Celadice, kostol.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Rang község
Polgármester Anton Laca
Irányítószám 951 03
Körzethívószám 037
Forgalmi rendszám NR
Népesség
Teljes népesség993 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség87 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság170 m
Terület10,47 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Család (Szlovákia)
Család
Család
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 19′ 60″, k. h. 18° 15′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 19′ 60″, k. h. 18° 15′ 00″
Család weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Család témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Család (szlovákul Čeľadice) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nyitrától 12 km-re, keletre fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a szláv cseléd = rab, szolga szóból származik, eredetileg valószínűleg szolgálók települése volt.

Története[szerkesztés]

1113-ban "Scala" néven említik először a zoborhegyi apátság birtokai között. A 12. században a nyitrai vár tartozéka. Lakói főként mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak. 1232-ben "Chalad" alakban említik. 1312-ben már megvolt a plébániája. 1316-ban Gyarmati György a birtokosa. 1374-ben a Családi és Ludányi családok birtoka. 1616-ban a Forgáchoké, később több nemesi családé, így a Bacskády, Emődy, Hunyadi, Jánoky, Simányi, gróf Cseszneky, Babothy, Desericzky, Borsiczky családé és másoké. 1715-ben szőlőskertje és 10 háztartása volt. 1751-ben 32 család élt a településen. 1787-ben 56 házában 529 lakos élt. 1828-ban 59 háza volt 411 lakossal, akik mezőgazdasággal, napszámos munkákkal foglalkoztak.

Vályi András szerint: "CSALÁD. Jó tót falu Nyitra Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Hindhez közel, ’s ennek filiája, Nyitrától, egy és 3/4. mértföldnyire, határja termékeny, tűzi fája elég, szőlei termékenyek, borát könnyen elárúlhattya, helyben gyümöltsös kertyei jók, elegendő legelője van, malma helyben, piatzozása egy órányira, első Osztálybéli."[2]

Nyitra vármegye monográfiája szerint: "Család, tót falu Barsmegye határán, Bodoktól északkeletre. Lakosainak száma 561, vallásuk r. kath. Postája Pográny, táviró és vasúti állomása Nyitra. Temploma a mult század közepén épült. A XII. században a nyitrai vár tartozéka volt. Későbbi földesurai a Babóthyak, Tersztyánszkyak és Kelecsényiek voltak."[3]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.

Ún. siska típusú kemence is ismert a faluból.[4]

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 486 lakosából 384 szlovák, 50 magyar, 41 német anyanyelvű és 11 csecsemő; ebből 445 római katolikus, 37 zsidó és 4 evangélikus vallású.

1890-ben 561 lakosából 45 magyar és 491 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 543-an lakták: 56 magyar és 467 szlovák anyanyelvű.

1910-ben 540 lakosából 486 szlovák, 43 magyar és 11 német anyanyelvű.

1921-ben 647 lakosából 25 magyar és 615 csehszlovák volt.

1930-ban 770 lakosából 764 csehszlovák volt.

1991-ben 796-an lakták, ebből 6 magyar és 788 szlovák.

2001-ben 746 lakosából 736 szlovák és 4 magyar volt.

2011-ben 914 lakosából 878 szlovák, 9 magyar, 4 cseh és 20 ismeretlen nemzetiségű.

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Vladimír Mitáš 2001: Nálezy lengyelskej kultúry z Čeľadíc. AVANS 2000, 155-156.
  • Solymosi László 2002: Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve. Budapest.
  • Matej Ruttkay 2005: Niektoré nové objavy v Nitre a okolí zo včasného a vrcholného stredoveku. In: Matej Ruttkay (ed.): Dávne dejiny Nitry a okolia. Nitra, 55-75.
  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. január 12.)
  4. Ján Mjartan 1960: Novšie príspevky k výskumu juhoslovenského domu. Slovenský Národopis 8, 400-430; Balassa M. Iván 1990: Az Alsó-Garam menti magyar falvak települése, építkezése és lakásberendezése. In: Cseri Miklós - Füzes Endre (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. Szentendre, 30 35. jegyzet.

További információk[szerkesztés]