Vágszakaly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vágszakály szócikkből átirányítva)
Vágszakaly (Sokolovce)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Pöstyéni
Turisztikai régió Alsó-Vágmente
Rang község
Első írásos említés 1293
Polgármester Marián Dóczy
Irányítószám 922 31
Körzethívószám 033
Forgalmi rendszám PN
Népesség
Teljes népesség 1265 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 193 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 154 m
Terület 6,57 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vágszakaly (Szlovákia)
Vágszakaly
Vágszakaly
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 32′ 00″, k. h. 17° 50′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 32′ 00″, k. h. 17° 50′ 30″
Vágszakaly weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vágszakaly (1899-ig Szokolócz, szlovákul Sokolovce) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Pöstyéni járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Pöstyéntől 6 km-re délre, a Vág bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a szláv sokol (= sólyom) főnévből származik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban is éltek emberek, de kerültek elő leletek a korai vaskorból is.

A mai települést 1293-ban „Zokol", 1324-ben „Zakal" néven említik. Lakói egykor királyi solymászok voltak. Legrégibb ismert birtokosa a 13. és 14. században az Ivánka nembeli András fia Tamás volt. Később a Nyáry család birtoka, akik Csejte uraival, a Báthoriakkal álltak rokonságban. A falunak már a 13. században volt temploma, amely a török időkben elpusztult. A mai templomot 1768 és 1770 között Nyáry Angéla grófnő adományából építették, fia pedig a plébániát építtette fel 1775-ben. A falunak története során több birtokosa is volt. 1663-tól a töröknek is fizetet adót, erről tanúskodik a török defter, mely szerint a község 5240 akcséval adózott. 1715-ben kuriális nemesi község 17 zsellér háztartással, összesen 281 lakossal. 1753-ban 48 család élt itt, közülük 18 szabad, akik nem fizettek adót. A lakosok száma 299 volt. 1787-ben 303-an lakták, akik főként a nagybirtokokon végeztek mezőgazdasági munkákat. A férfiak egy része téglakészítéssel foglalkozott. 1828-ban 399, 1837-ben 391, 1849-ben 445, 1857-ben 458, 1869-ben 325, 1880-ban 322 lakosainak száma. 1880-tól több zsidó lakosa vándorolt ki Palesztinába.

Vályi András szerint: „SZOKOLÓCZ. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura Gr. Vindischgrátz Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Pöstyénhez egy mértföldnyire; határja középszerű, legelője szoros, vagyonnyai majd ollyanok, mint Ratnóczé."[2]

Fényes Elek szerint: „Szokolócz, tót falu, Nyitra vmegyében, a Vágh bal partján, Galgóczhoz 1 1/2 órányira. Lakja 423 kath. Van benne kath. paroch. templom, urasági kastély és kert; továbbá nevezetes tehenészet; erdő; gyümölcs elég. F. u. Windischgrätz herczeg."[3]

Nyitra vármegye monográfiája szerint: „Szokolócz, tót község a Vág balpartján, Drahóczczal majdnem szemben, 322 r. kath. vallásu lakossal. Posta-, táviró- és vasúti állomása Pöstyén. Kath. temploma 1806-ban épült. A községben van Horn Dávid nagyszabásu és kiváló izléssel berendezett, díszes, tornyos kastélya, szép parkja, mintagazdasága és gazdasági szeszgyára. A kastély gróf Degenfeld-Schomburg Adolfé volt. Szokolóczot egy XIV. századbeli okirat „Zakol” néven említi."[4]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Pöstyéni járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 474, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1117 lakosából 1094 szlovák volt.

2011-ben 1265 lakosából 1214 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt templomot 1768 és 1770 között építették barokk stílusban. Főoltárán a Fájdalmas Szűzanya 1706-ban készült szobra, amely egykor a falu végén állott, de a sok csodás gyógyulás hatására a templomba vitték. A templom kedvelt búcsújáróhely.
  • Nepomuki Szent János szobra 1834-ben készült.
  • A plébánia előtti barokk szoborcsoport ismeretlen mester alkotása.
  • A Kálvária 17. századi eredetű.
  • A község barokk-klasszicista kastélya a 18. század elején épült. A kastélynak több birtokosa is volt: a Nyáry, Skarbal, Amadé, Windischgratz, Deganfeld és Hirschwerk családok. Később Horn Dávid és Blum Bernát, valamit a Gyulay család tulajdonában is megtaláljuk. A kastélyt kiterjedt park övezi halastóval és számos faritkasággal. A kastélyban ma pszichiátriai gyógyintézet működik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Martin Čičo - Michaela Kalinová - Silvia Paulusová a kol. 2002: Kalvárie a Krížové cesty na Slovensku.

Külső hivatkozások[szerkesztés]