Nyitraludány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nyitraludány (Ludanice)
Ludanice.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNagytapolcsányi
Rang község
Első írásos említés 1242
Polgármester Ľubica Petráková
Irányítószám 956 11
Körzethívószám 038
Forgalmi rendszám TO
Népesség
Teljes népesség1825 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség164 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság160 m
Terület11,20 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nyitraludány (Szlovákia)
Nyitraludány
Nyitraludány
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 29′ 48″, k. h. 18° 07′ 05″Koordináták: é. sz. 48° 29′ 48″, k. h. 18° 07′ 05″
Nyitraludány weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitraludány témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nyitraludány (szlovákul Ludanice) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásában. Vámosújfalu (vagy Vámháza) tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Nagytapolcsánytól 8 km-re délnyugatra, a Nyitra jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban éltek emberek, a vonaldíszes kerámiák népe településének maradványai kerültek itt elő. A későbbiekben a La Tène és a lengyeli kultúra népe lakta a vidéket. A középső rézkor itt talált leletei alapján a település önálló kultúrának is névadója lett. A ludányi kutúra jellegzetességei, hogy egyszerű cölöpszerkezetes házaik viszonylag laza szerkezetben épültek, halottaikat pedig kizárólag az újkőkorból már ismert oldalt fektetett, zsugorított pózban helyezték a sírba. Jelentős mennyiségű réztárggyal rendelkeztek, de az aranyat – ma még ismeretlen okból – nem használták.

A mai falut 1242-ben Ludan néven a nyitrai káptalan oklevelében említik először. Királyi birtok, részben pedig a helyi Szent Kozma és Damján nevét viselő bencés apátságé. A Ludányi család ősi birtoka, akik közül Bohumír comes trencséni és nyitrai ispán volt. A család a 13. század második felében két ágra szakadt és a 15. század végéig volt a falu birtokosa. 1422-ben vásártartási jogot kapott. Ludány egykori várát Ludányi László építtette 1425-ben, 1481-ben a Ludányi család kihaltával Hunyadi Mátyás a várat eladományozta. A várnak a 16. században már nem volt szerepe, romjai nyomtalanul eltűntek. Miután Ludányi Péter fiúutód nélkül halt meg, a falu birtokosa Anna nevű testvére maradt, aki azt 1494-ben Szuha Györgynek adta. 1502-ben Cseh János birtoka lett, akit 1514-ben II. Ulászló is megerősített a ludányi uradalom birtokában. 1533-ban az Országh család szerzett itt birtokot, majd a 16. század közepén Dolgos Ambrus lett a tulajdonosa. A század második felében, 1556-ban a Babindáli család szerezte meg. Ekkor már két faluból, Alsó- és Felsőludányból állt. 1608-ban feldúlta a török. A 17. század első felében már az Osztrosics család birtoka, akik 1669-ig tulajdonosai az uradalomnak. Ekkor a királyi kamarára szállt, de 1685-ben már az Erdődy családé. 1869-ben az Erdődyektől Stummer Sándor vette meg. 1787-ben Alsóludánynak 31 háza és 206 lakosa, Felsőludánynak 34 háza és 239 lakosa volt. A két falu a 19. század közepén egyesült.

Vályi András szerint "Alsó, és Felső Ludány. Két tót falu Nyitra Várm. Alsó Ludánynak földes ura a’ Nyitrai Káptalanbéli Uraság, Felsőnek pedig Jezerniczky Uraság, lakosai katolikusok, fekszenek egymástól nem meszsze, földgyeik jók, fájok elég van, szőleik termékenyek, legelőjök jó, piatzozások nagy Tapolcsányon, malmok, közel."[2]

Fényes Elek szerint "Ludány (Alsó), tót falu, a Nyitra völgyében, N. Tapolcsánhoz 1 1/2 órányira: 261 kath. lak. Kath. paroch. templom. F. u. a nyitrai káptalan. Ludány (Felső), tót falu, Nyitra vármegyében, Alsó-Ludány mellett: 148 kath., 11 evang., 16 zsidó lak. Van egy kastélya, termékeny szántófölde, sok és jó réte, szőlőhegye, erdeje. F. u. gr. Erdődy Józsefné."[3]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban Alsóludánynak 355 lakosából 314 szlovák, 18 német, 12 magyar, 1 egyéb anyanyelvű és 10 csecsemő; Felsőludánynak 312 lakosából 276 szlovák, 16 német, 7 magyar, 3 egyéb anyanyelvű és 10 csecsemő volt.

1910-ben 749 lakosából 683 szlovák, 47 magyar, 18 német és 1 egyéb nemzetiségű.

2001-ben 1874 lakosából 1861 szlovák volt.

2011-ben 1839 lakosából 1783 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Gabriel Fusek 1994: Slovensko vo včasnoslovanskom období. Nitra, 215-216.
  • Bátora, J. - Schultz, M. 2004: Výskum pohrebiska zo staršej doby bronzovej v Ludaniciach. AVANS 2003, 29.
  • Gregor, M. - Šuteková, J. 2006: Silicitová sekerka malopoľského pôvodu z Ludaníc, okr. Topoľčany. Zborník Slovenského národného múzea - Archeológia 16, 311-314.
  • Gabriel Fusek 2016: Ďalšie včasnoslovanské obydlie z Ludaníc-Mýtnej Novej Vsi. In: Od Bachórza do Światowida ze Zbrucza. Kraków-Rzeszów.
  • Kvasnicová, M. - Šeregi, M. 2018 (zost.): Architektúra kláštorov a rehoľných domov na Slovensku.

Külső hivatkozások[szerkesztés]