Tajnasári

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tajnasári (Tajná)
Phoca thumb l jese 2012 - obec 018.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Rang község
Első írásos említés 1075
Polgármester Gabriela Šplehová
Irányítószám 952 01
Körzethívószám 037
Forgalmi rendszám NR
Népesség
Teljes népesség278 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség33 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság162 m
Terület8,48 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tajnasári (Szlovákia)
Tajnasári
Tajnasári
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 15′ 47″, k. h. 18° 21′ 42″Koordináták: é. sz. 48° 15′ 47″, k. h. 18° 21′ 42″
A Wikimédia Commons tartalmaz Tajnasári témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Tajnasári (szlovákul Tajná, Tajná-Šárovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Tajna és Sári egyesítésével jött létre 1890-ben.

Fekvése[szerkesztés]

Nyitrától 22 km-re délkeletre, a Sirocsina-patak bal partján fekszik.

Tajna településrész megnevezése[szerkesztés]

„Taina” 1075-ben, a Garamszentbenedeki Apátság alapítólevelében; egyéb forrásokban: „Teyna, Toyna” (1265); „Toyna, Tayna” (1327). A megjelölés ekkor a településre, de a település lakóira egyaránt vonatkozhat. A szót török eredetű személynévként a dajmak = jóllakni igéből származtatják.[2]

Története[szerkesztés]

Ez a vidék a római korban, a 2. században játszott először szerepet a történelemben. Ekkor Marcus Aurelius császár a kvádok és markomannok elleni hadjárata során erre vezette légióit. A területen a rómaiak uralma az 5. századig tartott. Ennek régészeti bizonyítéka a község határában feltárt három római őrtorony maradványa.

Tajna:

A Garamszentbenedeki Apátság rétet, erdőt és földet kapott a településen (1075 – Kistajna, vagy Káptalan-Tajna). Miksa magyar király az apátsághoz tartozó részt az esztergomi káptalannak adta (1565). Az apátsági, majd káptalani földeket gyakran bérelték kisnemesi családok, elsősorban a Tajnay család tagjai.[3]

A falu területének jelentős része Bars királyi várának tartozéka volt, ahol a vár jobbágyai várjobbágyként éltek (e viszony első okleveles említése 1275-ből való). A várjobbágyok nagyfokú szabadság mellett birtokolták a település földjének Bars várához tartozó részét. A 14. századtól kezdődően belőlük kerültek ki a település kisnemesi jogállású és birtokkal rendelkező magyar családjai, így a Tajnay család is. 1339-ben Károly Róbert király Barachkai Miklósnak adományozott itt birtokot. 1357-ben I. Lajos privilegizált levelével „Pál fiát tajnai Pétert és ennek fiait: Andrást, Pált és Miklóst Léva várának jobbágyai közül kiemeli és Thayna birtokukkal együtt nemesi sorba iktatja”.[4] 1467-1471-től a határozott családnévként szereplő Tajnay család tagjai a település földjeinek egyre nagyobb részét birtokolták. 1560-ban I. Ferdinánd magyar király megerősítette a Tajnayak nemességét. A 17. század végéig kisnemesi birtokkal és jogokkal rendelkeztek, kisnemesi életet éltek, és csak fokozatosan lettek köznemesekké.[5]

A török hódoltsági terület határvidéke volt a falu. Gyakran érte a települést török támadás. 1663-ban a falut felégette a török. Ekkor a lakosság nagy része elmenekült.

A Tajnay család tagjai a török kiűzése után visszatelepültek Tajnára. Többük kapcsolatokat épített ki más nemesi (főúri) családokkal; műveltségük (iskolázottságuk) különbözött a környék szegényebb sorsú lakosaitól. Birtokuk a 18. században és a 19. század elején feudális nagybirtokká – latifundummá, allódiummá – alakult, ahol a termelés érdekében egyre nagyobb számban alkalmaztak mezőgazdasági munkásokat az ország szlovák nemzetiségi területiről. A 18. század évtizedeinek végére a település lakóinak többségét már a nem-asszimilálódó szlovákok adták. Magyarország népességében a szlávosodási folyamat az egyik következménye a török utáni gazdasági-társadalmi helyzetnek. A Tajnay család férfi tagjai egyre inkább főúri életet éltek; részt vettek a vármegye, s az ország politikai eseményeiben. Ifj. Tajnai és tiszahegyesi Tajnay János Bars vármegye és Csongrád vármegye főispánja is volt. Új kastélyt építtetett a faluban, melyet 60 holdas angolpark övezett, ám hirtelen halálával (1840) a Tajnay család fiágon kihalt. Tajnay János lánya, Ilona, báró Révay Simon felesége lett, így a Tajnay család birtokainak jelentős része örökösödéssel a báró Révay család birtokának részévé vált. A 17. századi kisnemesi Tajnayak utódai – a 19. század közepén – Magyarország egyik arisztokrata családjának tagjai lettek.[5] [3] [6]

Sári:

A település első okleveles említése 1075-ben, a garamszentbenedeki apátság birtokainak leírásában történt. A 13. század végén a falu egy része nemes családok birtoka volt, akik a 16. század elején az apátság területének egy részét is bérbevették. Főbb birtokosai a Zobonyay, Litassy, Vályi, Both és Balogh családok voltak. 1618-ban a falut elpusztította a török.

A 18.-19. században a Tajnay-Révay család birtokain munkát vállaló, elsősorban szlovák nemzetiségű mezőgazdasági munkások családjai éltek itt is.[3]

1890. július 21-én Tajna és Sári (Tajnasári) közigazgatásilag egyesült. 1920. június 4-ig, a trianoni békeszerződésig a község a magyarországi Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. Azt követően Tajnasári a megszerveződő Csehszlovák Köztársaság települése lett.

„II. Rész – Magyarország határai
27. Cikk. Magyarország határai következőképen állapíttatnak meg (lásd a csatolt térképet):
4. Cseh-Szlovákországgal:…” [7]

1938 és 1945 között újra Magyarország – a Léva központú Bars és Hont k.e.e. vármegye (közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye) – része volt a település.

1947. február 10-én a párizsi békeszerződések értelmében Magyarországra nézve kedvezőtlen módosítással (kiigazítással) visszaállították a trianoni békeszerződésben megállapított államhatárokat, így Tajnasári község ismét a Csehszlovák Köztársaság, majd a Csehszlovák Szocialista Köztársaság települése lett.

„I. Rész – Magyarország határai
1. Cikk – 4. a) Az 1938. évi november hó 2-án kelt bécsi választott bírósági határozat rendelkezései semmiseknek és érvényteleneknek jelentetnek ki.” [8]

1990-től rövid ideig a Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság, Cseh-Szlovákia, majd 1993. január 1-jétől az önállóvá vált Szlovákia községe.

Leírása monográfiákban[szerkesztés]

Vályi András szerint „Nemes Tajna, Káptalan Tajna. – Két tót falu Bars Várm. földes Uraik Tajnay, és az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosaik katolikusok, és másfélék, fekszenek Nevedhez (Néved) közel, mellynek filiáji; határbéli földgyeik középszeűek.”
„Sári. Siarovce. Nagy Sári, Kis Sári. – Két tót faluk Bars Várm. földes Urok Tajnaj Uraság, lakosaik külömbfélék, fekszenek Nevedhez nem meszsze, mellynek filiáji; Kis Sárinak Ispotállya is van; határbéli földgyeik középszerűek.” [9]

Bars vármegye monográfiája szerint "Tajnasári, a verebélyi járás felső részén fekvő tót kisközség, 418 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan négy község volt: Kis- és Nagy-Tajna és Kis- és Nagy-Sári. Ezekből lett azután két község: Tajna és Sári és e két község egyesítéséből keletkezett a mostani Tajnasári község. Tajnáról már a szent-benedeki apátság 1075-iki alapítólevelében találunk említést. Másodízben 1339-ben Károly királynak Barachkai Miklós javára kiadott iktató parancsában szerepel, Tayna akkori irásmodorban. 1565-ben Miksa király az esztergomi káptalannak adományozza. Nagy-Tajnát előzőleg már Assa de Tajna és a később meggyilkolt Michael de Tayna bírják. A család 1569-ben ezen birtokára új adományt kap s ekkor Kis-Tajnát Káptalan-Taynának is nevezték. A Tajnayak fiága Jánosban kihalván, leánya Ilona báró Révay Simon felesége lett s így női ágon való örökösödés útján, a báró Révay család birtokába került; most báró Révay Simon bírja Káptalan-Tajnát is. Szép kastélya, melyet Tajnay János 1840 körül építtetett, állandó lakhelye, hol ő és neje, Szapáry Ilma grófnő igazi magyar főuri házat visz. Sári községről már 1299-ben találunk okleveles említést. 1322-ben János fiai és Moch unokái osztozkodnak rajta. 1618-ban Nagy-Saáry egyike a törököknek behódolt községeknek. 1622-ben Ilosvay Mária tulajdona, 1663-ban azonban a törökök mind a két Sári és mind a két Tajna falut feldúlják. A XVIII. században Siarovcze tót neve is már említve van. Tajna és Sári községekben a XVIII. század végén és a mult század első felében még a Vály, Bottka, Bányay, Csiba, Kürthy, Balogh, Biróczy és Andrássy családok is birtokosok voltak. A katholikus templom 1749-ben épült. A községhez tartozott a Horváthy család kis pusztája, mely a honti báró Majthényiakra s ettől Dillesz István és Kalics Józsefre szállott. Ez is ma Révay Simon tulajdona. Postája, távirója és vasúti állomása Verebély." [10]

A népesség alakulása[szerkesztés]

„A 17. század második felének pusztításai [a népességben] jóval nagyobb károkat okoztak, mint a korábbi események [és századok]. A hosszantartó háborúság nagy vesztese a döntően folyóvölgyekben (hadi utak) és sík vidéken elhelyezkedő magyar etnikum. Amely jóval nagyobb veszteségeket szenvedett el a védettebb hegyvidéken lakó szlovákoknál.
[A Nyitrai járás területén] a szlovákság D[él] felé terjeszkedése a török hódoltság után nagyobb intenzitású lett. A 18. század végéig óriási területeket hódított el a magyar etnikumtól a két nemzetiség kontaktzónájának egész hosszában... A szlovákok kiáramlása D felé egyszerre volt spontán (sűrűbben lakott területekről a gyér lakosságú vidékekre) és tervszerű folyamat – gondoljunk azokra a telepítésekre, amikor a földesúr a megfogyatkozott a közeli, népességfölösleggel rendelkező szlovák területekről pótolta.”
„...a szlovákok létszámának megugrása [a 18. században] egyenesen arányos a magyarság csökkenésével. A járás DK-i sarkában egy meglehetősen kevert lakosságú terület alakult ki. Ez a nagyfokú keveredés az alapja a Verebély környékén – valamint Bars vármegye D-i és Nyitra vármegye DK-i szegletében – képlékeny etnikai identitásnak, amelyet majd a népszámlálási eredmények példáznak.”
„A járás DK-i csücskének etnikai viszonyai a népszámlálások alapján szinte kibogozhatatlanok. Annyi azonban bizonyos, hogy az itt élő kettős kötődésű, bizonytalan identitású népség többnyire az államalkotó nemzet sorait gyarapította.” [11]

Tajnasári község népszámlálási adataiból:

A lakosság számának %-os megoszlása

  • 1880         68,9   szlovák   (a)            27,1   magyar   (a)
  • 1890         58,4      ’’         (a)            36,3        ’’       (a)
  • 1900         73,7      ’’         (a)            25,4        ’’       (a)
  • 1910          8,6       ’’        (a)            91,4        ’’        (a)
  • 1921         94,6      ’’        (n)              5,4        ’’        (n)
  • 1930         96,5      ’’        (n)              1,9        ’’        (n)
  • 1941         74,6      ’’        (a)            15,2        ’’        (a)
  •                60,4      ’’       (ny)            94,1        ’’       (ny)

a = anyanyelv; n = nemzetiség; ny = nyelvtudás [12]

1880-ban Tajnán 127 szlovák és 38 magyar anyanyelvű élt. Sárin 99 szlovák és 51 magyar anyanyelvű élt.

1890-ben Tajna 318 lakosából 170 szlovák és 128 magyar anyanyelvű volt. Sárin 49 szlovák és 8 magyar anyanyelvű élt.[forrás?]

1900-ben Tajnasári 418 lakosából 308 szlovák és 106 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 408 lakosából 35 szlovák és 373 magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 389 lakosából 368 csehszlovák és 21 magyar anyanyelvű volt.

1930-ban 431 lakosából 416 csehszlovák és 8 magyar anyanyelvű volt.

1941-ben 507 lakosából 377 szlovák és 128 magyar anyanyelvű volt.

1991-ben 301 lakosából 298 szlovák és 3 magyar volt.

2001-ben 269 lakosából 265 szlovák, 3 magyar és 1 cigány volt. [13]

2011-ben 274 lakosából 261 szlovák, 3 magyar és 10 ismeretlen nemzetiségű.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Gróf Révay István (1899–1989) történész, demográfus, politikus és újságíró.
  • Gróf Révay József (1902–1945) filozófus, egyetemi tanár, válogatott jégkorongozó, olimpikon.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Római katolikus templom, a 14. századi templom alapjain 1749-ben épült barokk stílusban.
  • Mária-oszlop, a 18. század közepén állították.
  • Római katolikus temetőkápolna, a 18. század közepén épült barokk-klasszicista stílusban. A kápolnában nyugszik gróf Révay Simon (1865–1928), a magyarországi főrendiház örökös tagja.
  • A Tajnay-Révay kastély 1840-ben épült klasszicista stílusban. A kastélyhoz 60 holdas angolpark tartozott. A 19. század második felében Justh Zsigmond többször tartózkodott a kastélyban gróf Révay Simon barátjaként.[14] Tajnai élményeiből született a Fuimus című regénye.[15] A kastélyt 1944-ig a Révay-család lakta; az épület és a park maradványai ma is láthatók a községben. A kastélyban született és nevelkedett gróf Révay József filozófus.
  • A Tajnay-Révay kastély késő klasszicista stílusú kápolnája, 1865-ben épült.
  • Báró Mednyánszky László (1852–1919) kedvelt nyaralóháza a falu szőlős domboldalán(?). Mednyánszky rokoni kapcsolatban volt a Révay családdal. Többször vendégük volt Tajnán, s szívesen időzött, festett a faluban.[14] Justh Zsigmond Fuimus című regénye egyik szereplőjében (Czobor Lipót – a modern Szokratész) a festő (homogén művészbarát) alakját, lelki sajátosságait ismerni fel.[15]

Jegyzetek, források[szerkesztés]

  • A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája – szerk.: Gudenus János József – I–V. kötet – Natura, Heraldika, Budapest, 1990–1999 – Az I., III., IV. kötetre: ISBN 963 234 3131
  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. – Bars vármegye. – Országos Monográfia Társaság, Budapest, [1912] – reprint: Magyarország vármegyéi és városai – 1896–1914 között Budapesten, az Országos Monografia Társaság kiadásában megjelent sorozat kötetei – ISBN 963-02-5783-1
  • 1000 év törvényei – Magyarország törvényei – Corpus Juris Hungarici – „Forrás: CompLex Kiadó Kft. 1000 év törvényei internetes adatbázis” – Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 12.
  • Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára – Pest, 1851 – Hozzáférés ideje: 2010. október 18.
  • Justh Zsigmond: Justh Zsigmond naplója és levelei – Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1977 – ISBN 963-15-0982-6 – Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 12.
  • Justh Zsigmond: Fuimus – Franklin-Társulat, [Budapest] 1906 – A kiválás genezise c. regényciklus 2. kötete – Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 12.
  • Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 192, 196.
  • Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia – Hozzáférés ideje: 2010. október 19.
  • Révay József: Mások megértéséről: esszék, tanulmányok; Kisnemesek Tajnán: Adatok egy felvidéki falu és egy társadalmi réteg történeti monográfiájához. – Ister, Budapest, 1999 – ISBN 963-85953-1-0
  • Tátrai Patrik:A Nyitrai járás etnikai földrajza – Földrajzi Értesítő, LIV. évf., 2005, 3–4. füzet, 317–344. p. – Hozzáférés ideje: 2010. október 18.
  • Vályi András: Magyar Országnak leírása – [Buda], 1796–1799; hasonmás-kiadás: Méry Ratio, Somorja, 2003, 3. kötet 233. o. – Hozzáférés ideje: 2010. október 16.
  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Révay József (1999), 156. o.
  3. a b c Borovszky (1912).
  4. Révay József (1999), 159-160. o. - Az esztergomi káptalani levéltárban fellelhető, Tajnával kapcsolatos egyik birtokper iratára hivatkozik Révay; az iratban a Lévai vár megnevezést hibásnak tartja, helyette Barsi várra utalást vélné helyesnek; az irat mindenképpen bizonyítja azt, hogy a 14. század közepére Tajna földjei kikerültek az egykori királyi vár joghatósága alól.
  5. a b Révay József (1999).
  6. Gudenus (1990–1999).
  7. 1000 év törvényei, – 1921. évi XXXIII. törvénycikk az Északamerikai Egyesült Államokkal, a Brit Birodalommal, Franciaországgal, Olaszországgal és Japánnal, továbbá Belgiummal, Kínával, Kubával, Görögországgal, Nikaraguával, Panamával, Lengyelországgal, Portugáliával, Romániával, a Szerb-Horvát-Szlovén Állammal, Sziámmal és Cseh-Szlovákországgal 1920. évi június hó 4. napján a Trianonban kötött békeszerződés becikkelyezéséről – II. Rész, 27. cikk 4.
  8. 1000 év törvényei, – 1947. évi XVIII. törvény a Párisban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában – I. Rész, 1. cikk, 4 a–e.
  9. Vályi (1796–1799).
  10. Borovszky (1912), – A kötet munkatársai közt volt Révay Simon gróf, földbirtokos; valószínű ő írta a község ismertetését. – Tajnasári leírása és a Tajnay–Révay kastély képe: 74. o.
  11. Tátrai (2005), – 324., 327–328., 330. o. – Révay tanulmányában a Tajnayak 18/19. századi nemesi nagybirtoka esetén az olcsóbb, és olykor dolgosabb szlovák mezőgazdasági munkások (cselédek, béresek) nagyobb számú felfogadásával magyarázza a község viszonylagosan gyors elszlávosodását. A kisnemesi birtokból a feudalizmus keretein belül árutermelő nagybirtokká fejlődő Tajnayak birtokán nem, vagy nagyon kevés számban voltak jobbágyok. Révay úgy látja, hogy a jobbágyi munkával termelő feudális birtokokon élő jobbágyok jobban megőrizték magyar nemzetiségüket, míg az allódiumon nagyobb számban munkát vállaló szlovákok kapcsolatot tartottak szülőfalujukkal, a hosszabb-rövidebb ideig még ott élő családjukkal, és nem asszimilálódtak, szemben a jobbágyi munkára épülő birtokokkal, ahol az esetleg oda kerülő szlovákok inkább asszimilálódtak, pl. az egyházi birtokok. – Az alkalmazotti formához közelítő mezőgazdasági munkásság jellemezte a Tajnay család híres Torontál vármegyei birtokait is. Ám az utóbbi helyekre Szeged környéki magyarokat telepítettek. Magyarokat alkalmaztak szajáni és tiszahegyesi birtokaikon, s nem szerb, vagy más, nem-magyar nemzetiségűeket. A 19. század közepén a Szaján közeli sváb telepítésű falujuk sikertelen vállalkozás volt. A svábok elszöktek a szegényesnek tartott birtokról.
  12. Tátrai (2005), –333. o. – Tajnasári község a 19. század végén a 20. század elején a magyar–szlovák nyelvhatár (kontaktzóna) közelében volt. A 20. század első felében a település lakóinak „képlékeny etnikai identitását” valószínűsítik az 1900, 1910, 1921, 1930 és 1941-es népességi adatok. A népszámlálások változó kategóriái – anyanyelve, nemzetisége – ellenére jól észlelhető, hogy a 20. század első felében Tajnasári „kettős kötődésű, bizonytalan identitású” népsége tendenciájában a területen államot alkotó nemzet (magyar, szlovák, magyar) sorait gyarapította.
  13. Kisebbségkutató Intézet, – A 2001-es önkormányzati választás adatai.
  14. a b Justh Zsigmond (1977).
  15. a b Justh Zsigmond (1906).

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Tajná, Nitra District
A Wikimédia Commons tartalmaz Tajnasári témájú médiaállományokat.