Udvarnok (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Udvarnok (Dvorníky)
Dvorniky-kostol.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Galgóci
Rang község
Első írásos említés 1247
Polgármester Ľuboš Gubáň
Irányítószám 920 56
Körzethívószám 033
Népesség
Teljes népesség 2090 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 82 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 163 m
Terület 25,54 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Udvarnok (Szlovákia)
Udvarnok
Udvarnok
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 21′ 28″, k. h. 17° 47′ 49″Koordináták: é. sz. 48° 21′ 28″, k. h. 17° 47′ 49″
Udvarnok weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Udvarnok témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Udvarnok (szlovákul Dvorníky) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galgóci járásban. Szolgagyőr tartozik hozzá. Korábbi névelőfordulásai: Nyitraudvarnok (1888) és Irek (Fényes Elek).

Fekvése[szerkesztés]

Galgóctól 9 km-re délre fekszik.

Története[szerkesztés]

Udvarnok 1247 előtt nyitrai várbirtok volt. A tatárjárás alkalmával teljesen elpusztult. A tatárokkal szembeni sajómezei ütközetben ott volt a nyitrai zászlóalj is. Legjelesebb vitézei hullottak el. Elesett Jakab, a nyitrai püspök; sokan az udvarnoki jobbágyok sorából s a szolgagyőriek közül. Ez utóbbiakból a Hechei testvérek váltak ki: Mihály elesett, Márton pedig vitézségének jutalmául 1268-ban nemességet kapott.

A tatárpusztítás lezajlása után a király adománya folytán számos új nemzetség telepedett le a vármegye területén. Így 1247-ben az Aba nemzetségből származott Tamás comesnek Udvarnokot adta IV. Béla király. E nemzetség 1268-ban Újlak birtokában fordult elő, 1274-ben pedig V. István király adományából Tavarnok és Ursed, továbbá 1297-ben csere útján Kelecsény, Galgócz, Galantha birtokába jutott. Az 1247-es oklevél, mely a települést "Vduornuc" alakban említi, egyben a település első írásos említése is.

Az Anjouk idejében az Aba nemzetségbeli „nagy” Aba, hűtlensége miatt elvesztette Galgóc, Ujlak, Udvarnok, Divich és Saag nevü birtokait, melyeket I. Lajos király 1349-ben Kont Miklósnak adományozott.

Az okleveles említések szerint egy rév, mely a galgóczi várhoz tartozott, Udvarnokon volt. Miután azonban ezt a vámot Lajos király a Konth-féle hídra helyezte át, oly rohamos süllyedésnek indult, hogy 1363-ban már kérdés támadt az iránt, birnak-e a Vágon révvel az udvarnokiak? Az esztergomi káptalan vizsgálatot indított a király utasítására és megállapította, hogy ez a rév csakugyan az udvarnokiaké, s azon ők szabadon kelhetnek át, s ez a rév előbb volt fő- vagy közrév, mint a semptei. Mivel a semptei révet IV. Béla állította fel 1251 körül, kétségtelennek látszik, hogy az 1294-i galgócföldi vám azonos volt az udvarnoki vámmal és révvel.

V. László 1453-ban Galgócot összes tartozékaival: Ó-Galgócz, Szent-Péterfalva, Udvarnok, Kis-Ujlak, Bajoncz, Zöldvár, Dicsi, Kelecsény, Cheneth, Jalsva, Diós, Lehotka, Pásztó és Medenczhelyekkel egyetemben Ujlaki Miklósnak, néhai László bán fiának adományozta.

Az 1533-i dicalis összeirás szerint a nyitrai püspök birtokaihoz tartozott: Radosna, Alsó- és Felső-Vesztenicz, Racsic, Udvarnok, Szucsán, Szkacsán és Apáthi Livina mellett.

A Rákóczi szabadságharc egyik eseménye a hagyomány szerint itt történt: „Ocskay, volt kuruc kapitány Pálffy kezére adta seregét. Bercsényi nehány száz válogatott lovassal a vakmerő Beleznayt küldte utána, ki azután Udvarnok táján a Trencsén felől nagymennyiségű prédált drága portékákkal menekülő Ocskaynéra és Ocskayra akadt s vitézül rajtuk ütvén, a prédát elvette.”

Későbbi földesura a Sárváry család, majd a 18. század második fele óta az Erdődy grófi család volt.

A Nyitra megyei lutheránus lelkészség galgóczi fraternitásához tartoztak: Modrova, Hrádek, Vág-Szerdahely, Pöstyén, Drahócz, Keresztúr, Surov, Zéle, Bucsán, Galgócz, Szent-Péter, Udvarnok, Pásztó, Kuti, Melsicz, Vasárd, Attrak és Dióssi.

Fényes Elek Geográphiai szótára szerint: "Udvarnok (Irek), Nyitra vármegyei tót falu, közel a Vág vizéhez, utolsó posta Galgóctól 1 1/2 órányira. Lakja 1064 katolikus, 1 evangélikus, 26 zsidó. Van benne katolikus parókiális templom. Határa dombos; van erdeje; lakosai dohánytermesztéssel foglalatoskodnak. Földesura gr. Erdődy Józsefné".

Az 1888-as helységnévtár szerint megkülönböztetésül Nyitraudvarnok-nak is nevezték.

A 19-20. század fordulóján 1394 római katolikus, kevés izraelita, 106 német és túlnyomóan szlovák lakost számláltak össze. Postája, táviró és vasúti állomása nem volt, az 1 és fél órára lévő Galgóc volt a központ. 1788-ban épült katolikus temploma, melynek kegyura a faluban nagyobb birtokkal rendelkező Erdődy Ferenc gróf volt, a 10 plébániával rendelkező újlaki alesperességhez tartozott. Az izraelitáknak is volt itt imaházuk, amely 1890-ben épült. A faluban szeszgyár is működött.

Ugyancsak a 19. század végén írt forrás fő közlekedéséről az alábbiakat írta: "A sempte–galgóczi törvényhatósági közút a diószegnyitrakálnai állami közútból Sempte községnél ágazik ki és Udvarnok, Bajmócska községeken áthaladva csatlakozik Galgóczon a nyitra–galgóczi törvényhatósági közúthoz. Szélessége 5–6 méter, felszíne erősen hullámzatos, a Galgócz melletti somogyi szőlők felé vezető rész 10%-ig emelkedő meredékekkel. Kőalappal ellátva nincsen. Műtárgyai közül 2 boltozott, 1 kőhídfős, fafelszerkezettel és 4 egészen fából épült. Forgalma a galgóczi piaczra irányul és huszonnégy óránként 195 igavonó állat."

A Pallas nagy lexikona szerint: "kisközség Nyitra vármegye galgóci járásában, (1891) 1394 tót lakos, postahivatallal és postatakarékpénztárral".

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Galgóci járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1737, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1973 lakosából 1926 szlovák volt.

2011-ben 2090 lakosából 1976 szlovák.


Udvarnok (település) lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
1926 fő (98%)
magyar
7 fő (0%)
roma
11 fő (1%)
cseh
12 fő (1%)
morva
1 fő (0%)
ukrán
1 fő (0%)
német
1 fő (0%)
lengyel
2 fő (0%)
orosz
1 fő (0%)
nem kiderített
11 fő (1%)
* 2001. évi népszámlálási adatok
A lakosság megoszlása életkor szerint
0-14 éves korú
371 fő (19%)
15-59 éves korú férfi
641 fő (32%)
15-59 éves korú nő
547 fő (28%)
60 évesnél idősebb férfi
120 fő (6%)
60 évesnél idősebb nő
280 fő (14%)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1788-ban épült barokk-klasszicista stílusban, a korábbi templom helyén, melyet 1559-ben említenek.
  • Szent Vendel szobra a 19. században készült.
  • A Szentháromság szoborcsoport 18. századi.
  • A szolgagyőri településrészen álló harangláb az 1870-es években készült.

Vár nyomai (Szolgagyőr)[szerkesztés]

A 20. század elején még látszottak egy közeli vár nyomai. A falutól mintegy negyedórányira, a Vágtól pedig 190 méter távolságra, egy körülbelül 57 méter magas dombon ma is várromok láthatók. Sajnos már 1882-ben is csak igen kevés volt meg e romokból. Ma nyomuk is alig van.

Ez a rom a történészek kutatása szerint az ún. Szolgagyőri Várispánságnak a központja lehetett. Stratégiai fontosságú volt, s ezért a közeli Galgóc és Bánya várak mellett ezt az inkább földvár jelleggel bíró Szolgagyőrt is fenntartották (sőt azt a honfoglalás utáni időben tehát amikor már Galgóc régen létezett építették fel). Ugyanis az udvarnoki rév a legalkalmasabb volt a Vágon való átkelésre és Nagyszombat vidékéről Nyitra felé ez volt a legtermészetesebb és legkönnyebben megszállható út. Ennek a révnek őrizete volt a szolgagyőri várjobbágyok első és legfőbb feladata. Erre vall az a körülmény is, hogy Szolgagyőr alkalmazottai között tárnok-udvarnokmester is volt, amely hivatalról tudjuk, hogy az a fővámszedővel volt egyenrangú. Így 1270-ből bizonyos Péter viselte e fontos hivatalt.

Források[szerkesztés]

  • A Pallas nagy lexikona
  • Fényes Elek: Magyarország geográphiai szótára, amelyben minden város, falu és puszta, betűrendben körülményesen leiratik. Pesten, 1851.
  • Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai : Magyarország monográfiája: A magyar korona országai történetének földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Nyitra vármegye. Kiad.: Orsz. Monográfia Társ., Budapest, 1898. XV, 736 p.

Külső hivatkozások[szerkesztés]