Bárczi Gusztáv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bárczi Gusztáv
Születési név Kratina Gusztáv
Született 1890. szeptember 13.
Nyitraudvarnok
Elhunyt 1964. augusztus 9. (73 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
gyógypedagógus
Díjak Kossuth-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárczi Gusztáv témájú médiaállományokat.

Bárczi Gusztáv (eredetileg 1898-ig Kratina Gusztáv;[1] Nyitraudvarnok, 1890. szeptember 13.Budapest, 1964. augusztus 9.) magyar orvos, gyógypedagógus.

Pályafutása[szerkesztés]

Miután 1910-ben tanári képesítést szerzett Léván, a fővárosba költözött, s 1913-ban letett eredményes gyógypedagógiai tanári vizsgáját követően a Siketnémák Intézetének tanára lett. Miután 1921-ben fül-orr-gégészeti szakvizsgával kiegészített orvosi diplomáját is megszerezte, 1922-ben Török Bélával létrehozta a siketek nevelésére szakosodott Nagyothallók Iskoláját. Ezzel párhuzamosan 19211923 között szerkesztette a Magyar Siketnéma Oktatás című folyóiratot, több intézményben foglalkozott értelmi fogyatékosok, látássérült, nagyothalló és beszédhibás gyerekek nevelésével, tevékenyen részt vett a magyar iskolaorvosi rendszer kiépítésében, illetve magán- és iskolaorvosi praxist épített ki. 1935-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium gyógypedagógiai referense lett. 1936-tól a Gyógypedagógiai Nevelőintézet tanára, 1937-től igazgatója lett. 1942-től 1963-as nyugdíjba vonulásáig a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola igazgatója volt, 1946-tól egyúttal tanszékvezetőként is tevékenykedett. 1953-tól országgyűlési képviselő volt. 1958-ban kezdeményezésére és irányításával jött létre az NDK-beli Brandenburgban az értelmi fogyatékosok nevelésére szakosodott Barczi-Haus.

Érdemei[szerkesztés]

Bárczi Gusztáv és feleségének urnafülkéje Budapesten. Farkasréti temető: 608-305. templomi fülke.

Munkásságát az értelmi fogyatékosok és nagyothallók gyógyító nevelésének, illetve a gyógypedagógus-képzésnek szentelte. Ő fektette le a gyógypedagógia elméleti alapjait, leírta az agykérgi eredetű süketnémaság (surdomutitas corticalis) kórképét, s a kezelésére kidolgozott gyógypedagógiai, hallásnevelési eljárása világszerte ismertté tette szakmai körökben. Munkásságáért 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

Emlékezete[szerkesztés]

Az általa vezetett Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola 1975-ben felvette a nevét, s az ELTE-be történő 2000. évi integrációját követően is megőrizte (napjainkban ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar).

Művei[szerkesztés]

  • Egészségtani próbatanítások, Budapest, Franklin, 1928.
  • A magyar beszédhangok képzése, Budapest, Franklin, 1928.
  • Az egészségvédelmi nevelés vezérkönyve, Budapest, k.n., 1935.
  • A siketség átöröklődése és az ezzel kapcsolatos praeventio, Budapest, Franklin, 1936.
  • Hallásébresztés – hallásnevelés, Vác, Siketnémák és Vakok Tanárainak Országos Egyesülete, 1938.
  • Gyakorlati fonetika és hibás beszédjavítás, Budapest, 1950.
  • A kiejtés, az olvasás és az írás tanításának fiziológiai vonatkozásai a gyógypedagógiai nevelők számára, Budapest, Tankönyvkiadó, 1954.
  • Általános gyógypedagógia, Budapest, Tankönyvkiadó, 1959.

Társasági tagság[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Belügyminisztérium 1898. évi 82405. sz. rendelete. MNL-OL 30790. mikrofilm 379. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1898. év 76. oldal 43. sor.

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon, Kenyeres Ágnes főszerk., I. köt., Budapest, Akadémiai, 1967.
  • Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 251. o. ISBN 963-05-6821-7  
  • Pedagógiai lexikon. 2. köt. /szerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest: Keraban Kiadó, 1997. Bárczi Gusztáv lásd 143-144. p.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]