Ugrás a tartalomhoz

Nyitraperjés

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyitraperjés (Prašice)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNagytapolcsányi
Rangközség
Első írásos említés1245
PolgármesterErika Nemešová
Irányítószám956 22
Körzethívószám038
Forgalmi rendszámTO
Népesség
Teljes népesség2035 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség72 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság256 m
Terület28,25 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 38′ 30″, k. h. 18° 06′ 15″48.641667°N 18.104167°EKoordináták: é. sz. 48° 38′ 30″, k. h. 18° 06′ 15″48.641667°N 18.104167°E
Nyitraperjés weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitraperjés témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nyitraperjés (1899-ig Prasich, szlovákul Prašice) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Nagytapolcsánytól 10 km-re északra, a Hotina partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falut egy 1245. június 12-én kelt oklevélben Periese néven említik először. Korábban királyi birtok, Nyitra várának tartozéka volt. A tatárjárásban elpusztult, de újratelepítették. A 13. század második felében a Csák nemzetség birtoka. Ebben az időben fejlett volt a faluban a kézművesség, főként a fazekasság. Csák Máté halála után többi birtokával együtt a királyé lett, a nagytapolcsányi uradalom része volt. A királyi fennhatóság 1390-ben szűnt meg, amikor a Széchy család szerezte meg. A középkor végén Perjés a tapolcsányi uradalom egyik legnagyobb települése. A 15. század második felében birtoka megoszlott az Országh és Losonczi családok között, így két részre osztották két bíró igazgatása alatt. Ez az állapot a 16. század végéig tartott, ekkor a két rész újra egyesült. A 16. században megkezdődtek a Felvidék elleni török támadások is, melyek Perjést is érintették. 1575-ben még 14 házas és 4 ház nélküli portája létezett. A sorozatos rajtaütések következtében a 17. század elején már csak kevés ház állt a faluban. A lakosság számának csökkenése a 18. század elejéig folytatódott, ezután azonban gyors növekedésnek indult. 1715-ben 19 adózó háztartása volt. 1720-ban két malom és 24 háztartás működött a községben. 1787-ben már 96 ház állt a községben 721 lakossal. 1835-ben gróf Erdődy Erzsébet a birtokosa. Az ekkor készült adóösszeírás szerint 100 lakott ház állt a községben 670 lakossal. 1831-ben és 1866-ban nagy kolerajárványok pusztítottak. Az előbbi hat hétig tartott és 346 áldozatot szedett. A 19. században a Stummer család birtokolta, lakói főként mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből, kézművességből éltek.

Vályi András szerint "PRASICZ. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Ura Gróf Traun Uraság, lakosai katolikusok, határja ollyan, mint Podhragyé; tserép edényeket is készítenek lakosai, első osztálybéli."[2]

Fényes Elek szerint "Prassicz, tót falu, Nyitra vmegyében, Trencsén vmegye szélén 691 kath., 9 zsidó lak. Kath. paroch. templom, synagógával. Határa tágas de sovány; erdeje és legelője bőven. F. u. gr. Erdődy Józsefnő, s ut. p. Nagy-Tapolcsán."[3]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott. 1930-31-ben kastély, 1939-ben téglagyár épült a községben.

Ún. siska típusú kemence is ismert a faluból.[4]

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 830 lakosából 767 szlovák, 28 német, 6 magyar anyanyelvű és 29 csecsemő volt.

1910-ben 1346 lakosából 1238 szlovák, 48 magyar, 40 német, 12 horvát és 8 más anyanyelvű.

2001-ben 2089 lakosából 2055 szlovák volt.

2011-ben 2029 lakosából 1977 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Ján Mjartan 1960: Novšie príspevky k výskumu juhoslovenského domu. Slovenský Národopis 8, 400-430; Balassa M. Iván 1990: Az Alsó-Garam menti magyar falvak települése, építkezése és lakásberendezése. In: Cseri Miklós - Füzes Endre (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. Szentendre, 30 35. jegyzet.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]