Nyitraperjés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyitraperjés (Prašice)
Prašice - kostol.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Nagytapolcsányi
Turisztikai régió Nyitramente
Rang község
Első írásos említés 1245
Polgármester Erika Nemešová
Irányítószám 956 22
Körzethívószám 038
Forgalmi rendszám TO
Népesség
Teljes népesség 2029 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 72 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 256 m
Terület 28,25 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nyitraperjés (Szlovákia)
Nyitraperjés
Nyitraperjés
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 38′ 30″, k. h. 18° 06′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 38′ 30″, k. h. 18° 06′ 30″
Nyitraperjés weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitraperjés témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nyitraperjés (1899-ig Prasich, szlovákul Prašice) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Nagytapolcsánytól 10 km-re északra, a Hotina partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A falut egy 1245. június 12-én kelt oklevélben Periese néven említik először. Korábban királyi birtok, Nyitra várának tartozéka volt. A tatárjárásban elpusztult, de újratelepítették. A 13. század második felében a Csák nemzetség birtoka. Ebben az időben fejlett volt a faluban a kézművesség, főként a fazekasság. Csák Máté halála után többi birtokával együtt a királyé lett, a nagytapolcsányi uradalom része volt. A királyi fennhatóság 1390-ben szűnt meg, amikor a Széchy család szerezte meg. A középkor végén Perjés a tapolcsányi uradalom egyik legnagyobb települése. A 15. század második felében birtoka megoszlott az Országh és Losonczi családok között, így két részre osztották két bíró igazgatása alatt. Ez az állapot a 16. század végéig tartott, ekkor a két rész újra egyesült. A 16. században megkezdődtek a Felvidék elleni török támadások is, melyek Perjést is érintették. 1575-ben még 14 házas és 4 ház nélküli portája létezett. A sorozatos rajtaütések következtében a 17. század elején már csak kevés ház állt a faluban. A lakosság számának csökkenése a 18. század elejéig folytatódott, ezután azonban gyors növekedésnek indult. 1715-ben 19 adózó háztartása volt. 1720-ban két malom és 24 háztartás működött a községben. 1787-ben már 96 ház állt a községben 721 lakossal. 1835-ben gróf Erdődy Erzsébet a birtokosa. Az ekkor készült adóösszeírás szerint 100 lakott ház állt a községben 670 lakossal. 1831-ben és 1866-ban nagy kolerajárványok pusztítottak. Az előbbi hat hétig tartott és 346 áldozatot szedett. A 19. században a Stummer család birtokolta, lakói főként mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből, kézművességből éltek.

Vályi András szerint "PRASICZ. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Ura Gróf Traun Uraság, lakosai katolikusok, határja ollyan, mint Podhragyé; tserép edényeket is készítenek lakosai, első osztálybéli." [2]

Fényes Elek szerint "Prassicz, tót falu, Nyitra vmegyében, Trencsén vmegye szélén 691 kath., 9 zsidó lak. Kath. paroch. templom, synagógával. Határa tágas de sovány; erdeje és legelője bőven. F. u. gr. Erdődy Józsefnő, s ut. p. Nagy-Tapolcsán." [3]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott. 1930-31-ben kastély, 1939-ben téglagyár épült a községben.

Ún. siska típusú kemence is ismert a faluból.[4]

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 830 lakosából 767 szlovák, 28 német, 6 magyar anyanyelvű és 29 csecsemő volt.

1910-ben 1346 lakosából 1238 szlovák, 48 magyar, 40 német, 12 horvát és 8 más nemzetiségű.

2001-ben 2089 lakosából 2055 szlovák volt.

2011-ben 2029 lakosából 1977 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Ján Mjartan 1960: Novšie príspevky k výskumu juhoslovenského domu. Slovenský Národopis 8, 400-430; Balassa M. Iván 1990: Az Alsó-Garam menti magyar falvak települése, építkezése és lakásberendezése. In: Cseri Miklós - Füzes Endre (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. Szentendre, 30 35. jegyzet.

Külső hivatkozások[szerkesztés]