Kiscétény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kiscétény (Malý Cetín)
Maly Cetin kostol.jpg
Kiscétény címere
Kiscétény címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Rang község
Első írásos említés 1113
Polgármester Leonidas Charizopulos
Irányítószám 951 05
Körzethívószám 037
Forgalmi rendszám NR
Népesség
Teljes népesség411 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség75 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság131 m
Terület5,16 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kiscétény (Szlovákia)
Kiscétény
Kiscétény
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 14′ 13″, k. h. 18° 10′ 35″Koordináták: é. sz. 48° 14′ 13″, k. h. 18° 10′ 35″
Kiscétény weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiscétény témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kiscétény (szlovákul Malý Cetín, németül Klein Zetin) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nyitrától 10 km-re délkeletre, a Nyitra folyó bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területe legalább 3500 éve lakott. A kora bronzkorban a hévmagyarádi és az únyeticei (Únětická) kultúra települései álltak itt. 1983-ban az i.e. 9-8. századi Gamów típusú tőrt találtak, ami a kimmerek terjeszkedésére utalhat.[2] A vaskorból (hallstatt és latén) is találtak leleteket, majd a 9. század szláv településének nyomai bukkantak elő.

Cétény első fenmmaradt írásos említése 1113-ból származik a zobori oklevélben. Ebben az időben a község területe a Csató család birtokához tartozott és valószínűleg a település is róluk kapta a nevét.[forrás?] 1240-ben "Cherhen" alakban szerepel egy oklevélben. 1272-ben "terra Cheten" néven említik.

Kiscétény területét az esztergomi érsekség egyházi nemesei kapták adományul. 1477-ben név szerint említik Néveri Dénest, Oczky Miklóst és Czetheni Jakabot, mint helyi egyházi nemeseket.[3] 1549-ben 5,5 portája az esztergomi érsekségé volt.[4] 1593-ban Névery Mátyás újvári kapitány szőlőjére kiváltságot kapott.[5] 1597-ben Bodor Benedeket, Tar Jánost, Huzos Istvánt és Wargha Benedeket írták össze.[6]

1779-ben kiscétényi Kovács Pál 100 forintot hagyott lelkéért alapítványra a nyitrai piaristáknak.[7] 1784-1787 körül 217 lakosa volt, akik közül 43 egyházi nemes volt. 1831-ben a kolera 35, 1849-ben 18 áldozatot követelt.

Legrégibb ismert pecsétje egy 1830-ban keltezett iratról származik,[8] ugyanezen pecsétnyomót (szablyát tartó kar) használták még 1837-ben is.[9] 1835-ben a verebélyi szék alispánja a falu jóváhagyott határbeli rendszabályait a szék levéltárában helyezte el.[10]

Vályi András szerint: "Kis Czétény, Nagy Czétén. Két egymáshoz közel lévő faluk Nyitra Vármegyében, birtokos Ura az Esztergomi Érsekség, fekszenek Báb Családhoz közel, Czétény folyó vize mellett, a’ mellynek ki áradásától gyakran kárt vallanak, réttyei igen jók, a’ Czétényi borok leg nagyobb ditséretet érdemelnek ennek a’ környéknek borai között. Meg van benne a’ jó bornak mind a’ három tulajdonsága: t. i. jó szinű, jó illatú, jó izű kivált ha ó, és régi. Határjok meglehetős termékenységű, fájok mind a’ kétféle lévén, a’ második Osztályba tétettek."[11]

Fényes Elek szerint: "Kis- és Nagy-Czétény, két egymáshoz közel lévő magyar helység, Nyitra vmegyében, Nyitrától délkeletre 1 3/4 órányira. Az első 254 kath., 9 zsidó lak. Kath. paroch. templommal; a második 856 kath., 12 zsidó. – Határa mindkettőnek róna, és igen termékeny, rétei igen tágasak s kövérek; erdeje nincs; legelője elég. A Czétény pataka két malmot hajt. F. u. az esztergomi érsek."[12]

Nyitra vármegye monográfiája szerint: "Kis-Czétény, a Nyitra Czéténykeága mellett, a nyitramenti dombok alján, 325 r. kath. vallásu lakossal, a kik közül 185 magyar, 119 tót. Postája Nagy-Czétény, táviró- és vasúti állomás Nyitra. Itt van dr. Lakits István csinos úrilaka és birtoka. 1240-ben "Ceten" név alatt szerepel. Határában kedvelt bor terem."[13]

1914 év végén ragadós száj- és körömfájás fertőzte a környék állatállományát, közte a kiscétényit is.[14] A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1924-ben egy vérhas megbetegedés volt Kiscétényben és 2 Nyitracsehin.[15] 1928-1929-ben a baloldali érzelmű mezőgazdasági munkások sztrájkoltak. 1938-ban az első bécsi döntést követően Magyarország ki akarta cserélni a falut Csehszlovákiával, ez a javaslatváltozat azonban nem valósult meg.[16]

1951-ben hozták létre a helyi állami termelőszövetkezetet (JRD). 1960-ban Nyitracsehivel vonták össze Nitrany néven.[17] Az 1990-es népszavazás után a két község különvált. 1995-ben pótválasztásokat kellett tartani, mivel nem volt polgármesterjelölt.[18] 2012-ben a környező falvak is tiltakoztak és aláírásgyűjtésbe kezdtek a tervezett dögtelep ellen.[19]

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 218 lakosából 138 magyar, 64 szlovák és 16 német anyanyelvű, ebből 202 római katolikus és 16 zsidó felekezetű.

1890-ben 325 lakosából 189 magyar, 119 szlovák és 17 német volt.

1900-ban 275 lakosából 213 magyar, 61 szlovák és 1 német volt.

1910-ben 254 lakosából 223 magyar, 30 szlovák és 1 német.

1919-ben 260 lakosából 183 magyar, 61 csehszlovák és 16 más nemzetiségű, ebből 257 római katolikus és 3 zsidó vallású.[20]

1921-ben 301 lakosávól 169 (56,1%) szlovák, 131 (43,5%) magyar volt.

1930-ban 281 lakosából 181 szlovák és 52 magyar.

A község 1945 után nagymértékben elszlovákosodott.[21] A nyelvcsere mára gyakorlatilag lezárult.[22]

1970-ben Nyitracsehivel közösen 1537 lakosa volt, ebből 788 magyar, 745 szlovák, 2 német, 1 egyéb és 1 ismeretlen volt.[23]

1980-ban Nyitracsehivel közösen 1521 lakosa volt, ebből 756 magyar, 756 szlovák, 4-4 cseh és egyéb és 1 ukrán volt.[24]

1991-ben 378 lakosából 337 szlovák és 32 magyar volt.

2001-ben 374 lakosából 341 szlovák és 31 magyar volt.

2011-ben 388 lakosából 349 szlovák és 33 magyar.

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt hunyt el 1792. április 27-én Rabcsek András teológiai doktor, szepesi kanonok.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Hétfájdalmú Szűzanya temploma 2008-ból[25] Faszobrait Martin Barnáš készítette.[26]
  • Jézus Szíve Kápolna
  • Út menti barokk népi Pieta 1757-ből, javítva 1893-ban és 1917-ben.
  • Krisztus szobor 1772-ből, 1898-ban felújítva
  • 19. századi kereszt
  • Képoszlop a 19. század végéről

Néprajz[szerkesztés]

A faluban is volt állítólag boszorkány, akit – miután felfedték – el tettek láb alól.[27] A 242. és 547. sz. házak a népi építmények szempontjából voltak értékesek[28]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Jozef Bátora 2006: Štúdie ku komunikácii medzi strednou a východnou Európou v dobe bronzovej. Bratislava.
  3. Vágner József 1896: Adalékok a nyitrai székes-káptalan történetéhez. Nyitra, 435; Ethey I, 106; Presinszky 2002, 121.
  4. Maksay Ferenc 1990: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén 1. 549.
  5. ÖStA Hoffinanz-Ungarn RN 11. Konv. 1564. fol. 59
  6. UC Archiválva 2011. január 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Fasc. 45: 28, 41. oldal, 156. oldal.
  7. Horvát Sándor 1896: Okmánytár a piaristák Sz. László királyról czimzett nyitrai kollegiumának történetéhez I. 1698-1849. Nyitra, 142-143.
  8. ŠA Nitra, fond Kovács (Rabcsek) z Malého Cetína, (1592) 1687 - 1884.
  9. ŠA Nitra, Nobilitaria, IV/241 Fazekas
  10. Ethey gyűjtemény, 10. doboz, No. 85.
  11. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  12. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  13. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.  
  14. Nyitramegyei Gazda IV/22 (december 15.), 6.
  15. Úradné noviny Župy nitrianskej II/15, 251.
  16. Juraj Žudel 1991: Zmeny československo-maďarských hraníc v dôsledku viedenskejarbitráže. Slovenská archivistika 26/2, 41; Ján Valo 2015: Slovensko-maďarská štátna hranica v rokoch 1938-1945. Historica XLIX, 258-259.
  17. Mács József 1961: Tavaszi mezők. Hét 6/12, 6. (1961. március 19.)
  18. Motesíky Árpád 1995: Tájkép - választások után. Hét 40/ 1 (1995. január 6.)
  19. ujszo.com
  20. 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 49.
  21. Bíró Ferenc 2006: Vörös Ferenc - Családnévkutatások Szlovákiában. Magyar Nyelvőr 130/3, 378 szerint az 1920-as évektől.
  22. Bodó Csanád 2003: Két élőnyelvi konferencia kötetéről. Magyar Nyelv 99, 366.
  23. Gyurgyík László 2017: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján. Somorja, 45.
  24. Gyurgyík 2017, 103.
  25. František Pížl 1962: Zoznam pamiatok (nehnuteľných kultúrno-historických) v Západoslovenskom kraji. Bratislava, 56 a 19. századból említ templomot; 1963 Pamiatky (nehnuteľné) Západoslovenského kraja v štátnych zoznamoch. Bratislava, 80-81.
  26. rezbar.sk. [2016. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 26.)
  27. Szentkereszty Tivadar 1895: Nyitramegyei népmondák. Ethnographia 6, 417; Dömötör Sándor 1939: Szent Gellért hegye és a boszorkányok. Tanulmányok Budapest Múltjából 7, 95, 108 27. jegyzet; Vö. Dömötör Sándor 1939: A boszorkányok gyűlése a magyar néphitben. Ethnographia 50, 219.
  28. František Pížl 1962: Zoznam pamiatok (nehnuteľných kultúrno-historických) v Západoslovenskom kraji. Bratislava, 56.

Források[szerkesztés]

  • Csuthy, A. 2018: Adatok Kiscétény önállósulásához. Szél-járás 2018/2, 45-47.
  • Radoslav Čambal 2017: Železná dýka typu gamów Trácko-Kimerského horizontu zo Slovenska. Studia Historica Nitriensia 21 supplementum, 349-355.
  • Hajnalka Kuffart 2013: I libri contabili di Ippolito I d’Este, cardinale di Esztergom. Materiali per l’ edizione critica. In: Esercizi di filologia. Budapest.
  • Jozef Bátora 2006: Bronzová dýka z obdobia tzv. trácko-kimerského horizontu z územia Slovenska. In: Štúdie ku komunikácii medzi strednou a východnou Európou v dobe bronzovej. Bratislava, 249-260.
  • Gertrúda Březinová 2006: Sídliská a sídliskové nálezy z laténskej doby na juhozápadnom Slovensku. Študijné zvesti 40.
  • Motesiky Árpád 2005: Aki Magyarovszkyra magyarosított. Új Szó 58/63.
  • Koncsol László 2005: Szóbeli és írott névhasználatunk. Új Szó 58/91.
  • Vörös Ferenc 2003: Felvidéki magyar neveink sorsa a XX. században. Szőrös Kő 8/1, 24-40.
  • Vörös Ferenc 2001: Családnevek vizsgálata négy szlovákiai községben az 1896-1999 közötti időszakban. Fórum Társadalomtudományi Szemle 3/1, 83-120.
  • A. Kis Béla 2001: Családnevek vizsgálata nyomán "felekezetnév-vizsgálat". Fórum Társadalomtudományi Szemle 3/3, 161-165.
  • Jozef Bátora 2001: Der Fund eines Bronzedolches aus dem Zeitabschnitt des sog. thrako-kimmerischen Horizontes in Malý Cetín (Bez. Nitra), SW Slowakei. Pravěk - časopis moravských a slezských archeologů. Nová řada 2000/10, 435-448.
  • Jozef Bátora 2000: Nález bronzovej dýky v Malom Cetíne. AVANS 1999, 23-24.
  • Jozef Novák 1999: Mestská a obecná symbolika - Malý Cetín (okres Nitra). Obecné noviny 9/11, 17.
  • Motesíky Árpád 1992: Településlexikon - Magyarok nyomában. Nyitrai járás - Ghymes, Kalász, Kiscétény, Kolon, Menyhe, Nagycétény, Nagyhind. Hét 1992/18, 13.
  • Kročka, G. 1984 (red.): 10 rokov JRD Dolná Nitra vo Veľkom Cetíne. Martin.
  • Hargitainé Báczy Orsolya 1979: Az országos községi törzskönyvbizottság iratai. 210.
  • Jozef Paulík 1963: K problematike čakanskej kultúry a Karpatskej kotline. Slovenská archeológia 11/ 2, 301 No. 41.

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Malý Cetín
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiscétény témájú médiaállományokat.