Mács József
| Mács József | |
| Élete | |
| Született | 1931. április 18. Bátka, Csehszlovákia |
| Elhunyt | 2017. augusztus 31. (86 évesen) Pozsony, Szlovákia |
| Sírhely | Bátka |
| Nemzetiség | magyar |
| Szülei | Mács József Molnár Margit |
| Házastársa | Máté Julianna (1953-) |
| Gyermekei | Mács Ildikó (1954-) Mács Tünde (1955-) |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | elbeszélés, riport, regény |
| Első műve | Vég nélküli ülés (elbeszélés, 1955) |
| Fontosabb művei | Adósságtörlesztés : regény (1968) Öröködbe, Uram… (1998–2003) |
| Kiadói | Méry Ratio, Somorja Püski Kiadó, Budapest |
| Kitüntetései |
|
Mács József (Bátka, 1931. április 18. – Pozsony, 2017. augusztus 31.[1][2]) felvidéki magyar író, publicista, szerkesztő, műfordító. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja (2005).
Életpályája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mács József és Molnár Margit gyermekeként született a felvidéki Bátkán. Középiskolai tanulmányait Rimaszombatban (1941–45), Sárospatakon (1947–49) és Miskolcon folytatta, végül 1951-ben érettségizett Pozsonyban. 1951–55 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar-történelem-társadalomtudomány szakán tanult. 1952–57 között a pozsonyi Új Szó munkatársaként működött. A magyarországi 1956-os forradalom iránti rokonszenve miatt menesztették az Új Szótól. 1957–1960 között az Új Ifjúságnál dolgozott. 1960–1991 között A Hét c. lapot szerkesztette, majd ugyanitt főszerkesztő-helyettesi beosztásban dolgozott. 1991-ben nyugalomba vonult. 2005 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
A csehszlovákiai magyar paraszti világ egyik jeles ábrázolója. Adósságtörlesztés című regényében (1968) lélektani mélységben elemzi az 1945–47 közt lezajlott magyar nemzetiségi sorskérdéseket (az. ún. lakosságcserét, a kollektív bűnösség elvének alkalmazását). A Kétszer harangoztak (1978) c. lélektani regényében a nemzeti kisebbség kiszolgáltatottságát érzékelteti, a Szélfúvásban (1980) c. regényében a nemzeti identitás elvesztésének tragikumát jeleníti meg, ugyanez a téma Az égig érő palatábla (1993) című művében, amelyben egy vegyes házasságban született, magyarul már nem beszélő unoka és nagyapja kapcsolatát tárja elénk. Trianon harangjai (2005), Bolondok hajóján (2011) és Az elcsatolt vagon (2015) című regényeiben folytatja a felvidéki magyarság sorstragédiáinak mementóját, a kisebbségi népesség ottani jövőjét immár reménytelennek látva.
Magánélete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1953-ban házasságot kötött Máté Juliannával. Két lányuk született; Ildikó (1954) és Tünde (1955).
Emlékezete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 2019 Hanva mellszobor[3]
- 2022 Magyar Örökség-díj (posztumusz).
Művei (válogatás)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Végnélküli gyűlés. Falusi szatírák és történetek; Magyar Kiadó, Bratislava, 1955
- Téli világ (elbeszélések, 1957)
- Pipafüstben (riportok, 1959)
- A kamasz (kisregény, 1961)
- Megbillen az ég (elbeszélés, 1964)
- Adósságtörlesztés (regény, 1968, 1971, 1983, 2009)
- Kétszer harangoztak (regény, 1978)
- Szélfúvásban (regény, 1980, 1983, 2009)
- A vesztes (regény, 1982)
- Balog-völgyi óriás / Obor Blžskej doliny; közrem. Čisár Zoltán, Pavol Korenek, szlovákra ford. Juraj Strasser; Madách, Bratislava, 1986
- Temetőkapu (regény, 1987, 2007)
- Égig érő palatábla (regény, 1993)
- Magasság és mélység (regény, 1994)
- Öröködbe, Uram… I–IV. (tetralógia, 1998–2001; regény 2003)[4]
- Apám regénye (1998)
- A Kos jegyében (1999)
- A sötétség gyermekei (2000)
- Az üstökös visszatér (2001)
- Mint pásztor a nyáját; Méry Ratio, Somorja, 2004
- Trianon harangjai (regény, 2005)
- Temetőkapu; Madách-Posonium, Pozsony, 2006 (Magyar Antaeus könyvek)
- Bolondok hajóján (regény, 2010)
- Az elcsatolt vagon (regény, 2014)
Műfordításai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Vincent Šikula: Rozárka (elbeszélés, 1968)
- Rudolf Sloboda: Borotva (regény, 1969)
Díjak, elismerések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Madách Imre-díj (1969)
- A Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2001)
- Aranytoll (2002)
- Madách Posonium-életműdíj (2004)
- Hódmezővásárhely Tiszteletbeli Polgára (2005)
- Bátka Község Díszpolgára (2006)
- Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2011)
- Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2014)[5]
- A Magyar Művészeti Akadémia nívódíja (2015)[6]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "bumm.sk". 2017. augusztus 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. augusztus 31..
- ↑ inforadio[halott link]
- ↑ "felvidek.ma". 2019. május 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. május 9..
- ↑ https://www.antikvarium.hu/konyv/macs-jozsef-orokodbe-uram-i-246927
- ↑ hirek.sk[halott link]
- ↑ "Idén 85 éves Mács József". 2020. május 1. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. április 16..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1255. o. ISBN 963-05-6806-3
- MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Szlovákiai Magyar Adatbank
- A magyar irodalom története
- Életrajza a Napkút Kiadó honlapján
- Életrajza a Magyar Művészeti Akadémia honlapján
- Kortárs magyar írók
- Mihályi Molnár László: Mács József; MMA, Bp., 2022
- Új Szó Vasárnap - családi magazin 27/9, 5 (1994. február 27.)
