Dömötör Sándor (néprajzkutató)
| Dömötör Sándor | |
| Született | 1908. február 24. Budapest |
| Elhunyt | 1986. január 15. (77 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | néprajzkutató, nyelvész, muzeológus, múzeumigazgató |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1926–1930) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (60-6-332. fülke)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dömötör Sándor (Budapest, 1908. február 24. – Budapest, 1986. január 15.) magyar néprajzkutató, nyelvész, muzeológus.
Életpályája[szerkesztés]
Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte 1926–1930 között. Egyetemi hallgató korábban összegyűjtötte Dunaszentgyörgy népnyelvi anyagát. Solymossy Sándor tanítványa lett a Szegedi Egyetemen, ahol a betyárromantikáról szóló disszertációjával doktorált 1930-ban. Művét 1930-ban Betyárromantika címen adták ki. Fizetés nélküli gyakornok volt a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Múzeumánál 1931–1932 között. 1933–1935 között megélhetését hivatalnokként biztosította (a Fővárosi Alkalmazottak Segítőalapjánál). 1936–1944 között a Fővárosi Alkalmazottak Segítőalapjának balatonkenesei üdülőjében volt igazgatóhelyettes. 1949–1957 között a szombathelyi Vasvármegyei (majd Savaria) Múzeum igazgatója volt 1949. január 1-je és 1957. decembere között. 1969-ig – nyugdíjazásáig – a Népművelési Intézet főelőadója volt.
Fontos szerepe volt a honismereti mozgalom megindításában, szervezésében. Több népmesegyűjteményt adott ki. A legtöbb tanulmánya az Ethnographiában és a Savaria Múzeum évkönyveiben jelent meg.
Kutatási területe[szerkesztés]
Fő kutatási területe a folklorisztika; ballada, mese, valamint a boszorkányképzetek.
Társadalmi szerepvállalása[szerkesztés]
- 1929-től a Magyar Néprajzi Társaság tagja, 1978-tól belföldi tiszteletbeli tagja volt.
Főbb művei[szerkesztés]
- Betyárromantika (Budapest, 1930)
- Szombathelyi séták (Szombathely, 1958)
- Őrség (Budapest, 1960)
- Abádszalók földje, népe, kultúrája (Szolnok, 1961)
- Hevestől Baranyáig. Helytörténeti képek Berze Nagy János életéből (Pécs, 1983)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest: Pulszky Társaság; Tarsoly. 2002. 215–216. o. ISBN 963-86222-4-5
Ajánlott irodalom[szerkesztés]
- Bárdosi János: D. S. köszöntése (Népr. Hírek, 1978);
- Kodolányi János: D. S. 1908-1986 (Néprajzi Hírek, 1986. 1. sz.);
- Töltési István: D. S. (Honismeret, 1986. 3. sz.).