Alsóelefánt
| Alsóelefánt (Dolné Lefantovce) | |
 | |
| Alsóelefánti utcakép | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Nyitrai |
| Rang | község |
| Polgármester | Miloslav Krajčík |
| Irányítószám | 951 45 |
| Körzethívószám | 037 |
| Forgalmi rendszám | NR |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 702 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 115 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 154 m |
| Terület | 4,61 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 25′, k. h. 18° 07′Koordináták: é. sz. 48° 25′, k. h. 18° 07′ | |
| Alsóelefánt weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alsóelefánt témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Alsóelefánt (szlovákul Dolné Lefantovce, németül Unter-Elefant) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Irma udvar (szlovákul Dvor Irma) tartozik hozzá.
Fekvése[szerkesztés]
Nyitrától 15 km-re északra, Felsőelefánttól 2 kilométernyire nyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
Területén már az újkőkorban és a kora vaskorban (hallstatt) is éltek emberek.
1113-ban Elefant néven említik először. Ősi birtokosa az Elefánt nemzetség volt, amely még Könyves Kálmán királytól kapta adományul a birtokot. 1253-ban Elephant, 1322-ben Elephanth Inferior, 1337-ben Elefant untrawue, 1372-ben Alsoelephanth alakban szerepel az írott forrásokban. Későbbi birtokosai a Bartakovich, Forgách, Pongrácz és más nemes családok voltak. Volt itt birtokuk a felsőelefánti pálosoknak is. A 19. században a Gyulai család birtoka.
A település 1421-ben vásártartási jogot kapott. 1715-ben szőlőskertje, 7 jobbágy és 2 zsellér háztartása volt. 1751-ben 32 család élt itt. 1787-ben 47 házában 332 lakost számláltak. 1828-ban 57 háza és 399 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.
Fényes Elek szerint "Alsó-Elefánt, Nyitra vm. tót falu, a Nyitra vizéhez közel, ut. post. Nyitrától északra 2 1/2 mfdnyire: 366 kath., 14 zsidó lak. Kath. fil. templommal. Van sok és jó réte; szőlőhegye. F. u. a religioi kincstár s más nemesek."[2]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.
1976-tól 2002-ig Lefantovce néven egyesült Felsőelefánttal.
Népessége[szerkesztés]
1880-ban 344 lakosából 282 szlovák és 16 magyar anyanyelvű volt.
1890-ben 344 lakosából 298 szlovák és 28 magyar anyanyelvű volt.
1900-ban 430 lakosából 351 szlovák és 54 magyar anyanyelvű volt.
1910-ben 403 lakosából 358 szlovák és 30 magyar anyanyelvű volt.
1919-ben 62 házában, 502 lakosából 490 csehszlovák, 5 magyar és 7 német volt.[3]
1921-ben 476 lakosából 466 csehszlovák volt.
1930-ban 576 lakosa mind csehszlovák volt.
2011-ben 528 lakosából 518 szlovák, 1 cseh és 9 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]
2021-ben 702 lakosából 662 szlovák, 2 magyar, 1 cigány, 2 egyéb és 35 ismeretlen nemzetiségű.[5]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Római katolikus temploma eredetileg gótikus stílusú volt. 1801-ben és 1857-ben átépítették. Gótikus keresztelőmedencéje van.
- Kastélyát 1774-ben építették, a 19. század végén és a 20. század első felében megújították.
- Itt, a sírkápolnában nyugszik Bartakovics Béla (1791–1873) egri érsek, aki a szomszédos Felsőelefánton született.
Források[szerkesztés]
- Klaudia Daňová – Marek Vojteček 2019: Výskum v Dolných Lefantovciach. AVANS 2014
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 50.
- ↑ A 2011-es népszámlálás eredménye.
- ↑ ma7.sk
További információk[szerkesztés]
