Csiffár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csiffár (Čifáre)
Csiffár templom 3.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Rang község
Polgármester Július Czapala
Irányítószám 951 61
Körzethívószám 037
Forgalmi rendszám NR
Népesség
Teljes népesség607 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség39 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság170 m
Terület15,34 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csiffár (Szlovákia)
Csiffár
Csiffár
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 13′ 54″, k. h. 18° 23′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 13′ 54″, k. h. 18° 23′ 30″
Csiffár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csiffár témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Csiffár (szlovákul Čifáre) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nyitrától 25 km-re délkeletre fekszik.

Élővilága[szerkesztés]

A faluban a templom közelében van gólyafészek alátét. Fészkelésről nincs adat.[2]

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek alapján már az újkőkorban is éltek itt emberek, de a római korból és a korai szláv időszakból is találtak itt leleteket.

1209-ben "villa Chefar" néven említi először III. Ince pápa bullája, melyben a garamszentbenedeki apátság birtokait sorolja föl.[3] Később az Esztergomban 1235-ben megtelepedett johannitáké lett, ekkor "Chyphar" alakban szerepel az okiratban.[4] A falu templomát és plébániáját már az 1332-1337 között összeírt pápai tizedjegyzékben említik, ekkor a falu "Chifar" néven szerepel. Papja Pál volt, aki az egyházközség nevében fél márka bevétel után 3 garast fizetett.[5] 1342-ben bemutatva az 1235-ös oklevelet is, az esztergomi Szent István király egyház keresztesei perlik Páty puszta (Pothy) ügyében Myke fia Pobort és Jánost.[6]

1480-ban Ciffar alakban szerepel.[7] 16. századi írott források szerint a budai prépostság (1512), az egri püspökség (1534) és az esztergomi érsekség (1536) a község birtokosai.

Esztergom várának eleste után Csiffár is az esztergomi török közigazgatás fennhatósága alá került. 1554-ben felégette a török.[8] 1601-ben 75 háza volt. 1614-ben a az esztergomi török pasa hódolásra szólította fel.[9] 1664-ben 42 háztartással és 53 fejadófizető lakossal rendelkezett.[10] 1715-ben szőlőskert és 30 háztartás található itt. 1720-ban 35 adózója volt a községnek. Lakói főként mezőgazdaságból és szőlőtermesztésből éltek. A török elűzése után a község új fejlődésnek indult, 1774-ben a régi templom helyén felépült az új barokk-klasszicista templom. 1828-ban 82 házát 571-en lakták. 1884-ben Simor János érsek 100 forintot adományozott az iskolára.[11] Legrégebbi ismert pecsétnyomója 1709-ből származik.[12]

Vályi András szerint "CSIFFÁR. Tót falu Bars Vármegyében, birtokosa az Esztergomi Fő Megyebéli Sz. István Szeminárioma, (Nevendék Papház) lakosai katolikusok, fekszik Verebélytöl 3/4. mértföldnyire, határja termékeny, erdei vannak, legelője nagy, és apró marháinak is elegendő, határja nagy, szőleje tágas, mellyek jó borokat teremnek, és otthon könnyen eladják, malma helyben, piatzozása is vagyon, ’s búzáját melly terem könnyen eladhattya, első Osztálybéli."[13]

Fényes Elek szerint "Csifár, (Cezare), magyar falu, Bars vmgyében, ut. p. Verebélytől 1 mfd. a selmeczi országutban: 559 kath. lak. Kath. paroch. templom. Határja termékeny, legelője, szőleje sok; erdeje derék. Házi gazdasszonyai szárnyas állatokat bőven nevelnek. F. u. a szombati Sz.-István seminariuma"[14]

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1919. június 19-én a Magyar Tanácsköztársaság csapatai lőtték a faluban állomásozó csehszlovák csapatokat, mely során több ház és a templom leégett.[15] 1938 és 1945 között újra Magyarország része.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 635 lakosából 578 magyar, 49 szlovák, 4 német anyanyelvű és 4 csecsemő volt.

1890-ben 701 lakosából 621 magyar és 75 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 708 lakosából 573 magyar és 126 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 708 lakosából 648 magyar, 56 szlovák és 3 német anyanyelvű volt.

1921-ben 737 lakosából 527 magyar és 197 csehszlovák volt.

1930-ban 773 lakosából 587 magyar és 145 csehszlovák volt.

1941-ben 794 lakosából 783 magyar és 5 szlovák volt.

1970-ben 868 lakosából 566 magyar, 294 szlovák, 4 cseh, 2 lengyel és 1-1 orosz és egyéb nemzetiségű volt.[16]

1980-ban Tilddel együtt 1139 lakosából 601 szlovák és 527 magyar volt.[17]

1991-ben 625 lakosából 334 magyar és 285 szlovák volt.

2001-ben 591 lakosából 334 szlovák és 254 magyar volt.

2011-ben 604 lakosából 408 szlovák, 173 magyar, 4 cseh és 19 ismeretlen nemzetiségű.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent János evangélista tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1774-ben épült a korábbi gótikus stílusú templom helyén, melyet már 1332-ben is említettek. 1883-ban és a 20. század közepén átépítették.
  • Kastélyát 1911-ben Gusztáv Adolf Schöller építtette, később oktatási célokat szolgált.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1940-ben Csuka Gyula genetikus, szaporodásbiológus, egyetemi tanár.

Források[szerkesztés]

  • Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 182.
  • Drahošová, Š. - Bátora, J. - Lukačka, J. 2009: Csiffár 1209-2009. Nitra.
  • Makkai László 1987: Jan Ackersdijck magyarországi útinaplója 1823-ból. 23-24.
  • Bátora, J. 1981: Praveké a včasnohistorické nálezy z horného Požitavia. AVANS 1980, 31-32.
  • Madarász, E. (szerk.): Magyar politikai és közigazgatási compass (1919-1939). Budapest, 379 Csuka István, 414 Fellner Gusztáv.
  • Hampel, Joseph 1876: Catalogue de l’exposition préhistorique des musées de province et des collections particuliéres de la Hongrie. Budapest, 6.
  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. bociany.sk No. 262
  3. DLDF 56; Fejér 1829 CDH III/1, 94; Wenzel Gusztáv 1873: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus XI. Pest, 103; Marsina 1971: CDSI I. Bratislavae, 118 No. 150.
  4. Mailáth János 1828: Geschichte der Magyaren II. Wien, 294; Fejér György 1829: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis IV/1. Budae, 25; Torma József 1886: A zonuki grófságról IV. Történelmi Tár, 277; Györffy I, 438; Boroviczény Károly György 1992: Cruciferi sancti regis Stephani. Orvostörténeti Közlemények 133-140, 21; Csiffáry Károly 2009: Csiffáry (csiffári és nemespanni) - A család rövid története és családfája; Szőke Melinda 2013: Az apát lexéma megjelenése a garamszentbenedeki apátság birtokainak nevében. Névtani Értesítő 35, 117.
  5. Fejérpataky, L. (Ed.) 1887: Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia I/1; Győrffy, Gy. 1963: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Budapest, 438; Sedlák, V. 2008: Monumenta Vaticana Slovaciae I. 1332 – 1337. Trnavae-Romae, 36 No. 97.
  6. DLDF 10155; Piti Ferenc 2007: Anjou–kori Oklevéltár XXVI. 1342. Budapest–Szeged, 242-244 No. 309.
  7. ComBars 22; Magyar Digitális Helynévtár
  8. Révay 1999, 193.
  9. Botka Tivadar 1867: Kisfaludy Lipthay Imre Bars és Hont megyék alispánjának és országos törökügyi követnek emlékezete. Pest, 26.
  10. Dr. Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony 1993, 181.
  11. 1886 Simor Album. Esztergom, 238.
  12. Nyitraivánkai Levéltár
  13. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  14. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  15. 1936 Vpád maďarských boľševikov na Slovensko v roku 1919. Bratislava, 145-149.
  16. Gyurgyík László 2017: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján. Somorja, 45.
  17. Gyurgyík 2017, 103.

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Čifáre
A Wikimédia Commons tartalmaz Csiffár témájú médiaállományokat.