Budapesti Közlöny

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Budapesti Közlöny a mindenkori magyar kormány hivatalos lapja volt Magyarországon 1867 és 1944 között. A megszűnt Budapesti Közlöny helyett 1945 óta Magyarországon máig a Magyar Közlöny a hivatalos lap. Mellékközlönyeként jelent meg a Hivatalos Értesítő, amely a hivatalos hirdetményeket, azaz a pályázatokat, árveréseket, idézéseket, körözvényeket tartalmazta.[1]

Története[szerkesztés]

Az 1848 - 1849-es szabadságharc után a Magyar Hírlap, a Budapesti Hírlap, majd a Sürgöny volt a hivatalos lap. A kiegyezés után Emich Gusztáv kiadásában indult meg 1867. március 12-én [2] a Budapesti Közlöny. Rövid ideig a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda volt a kiadó. 1868. október 1-jétől az Athenaeum Nyomda kiadásában jelent meg. Felelős szerkesztője több mint 25 éven keresztül, 1892. október 1-én bekövetkezett haláláig Salamon Ferenc volt, akit hamarosan Vadnay Károly követett. (Megoszlanak a források, hogy 1893. május közepétől vagy csak 1893. június 1-jétől.)

A Budapesti Közlöny hivatalos lapként jelent meg a 20. század első felében is. 1944. december 24-én szűnt meg. [3]

Felépítése[szerkesztés]

A Budapesti Közlöny eredetileg két fő részből állt:

  1. a hivatalos részből - ez a rész a jogszabályok kihirdetését foglalta magában,
  2. a nem hivatalos (publicisztikai) részből, amely több rovatra oszlott. A nem hivatalos részben belföldi és külföldi hírek, illetve országgyűlési beszámolók olvashatók, míg a lap utolsó oldalán „félhivatalos értesítések” (pl. árverési vagy csődről szóló hirdetmények) jelentek meg.

Miután Tisza Kálmán lett a miniszterelnök, 1875 nyarától kezdődően a Budapesti Közlöny megszüntette publicisztikai működését, és a feladata kizárólag a hivatalos közlemények kiadása lett.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]