Lajos (település)
| Lajos (Ľudovítová) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Nyitrai | ||
| Járás | Nyitrai | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1358 | ||
| Polgármester | Ľubomír Horák | ||
| Irányítószám | 951 44 | ||
| Körzethívószám | 037 | ||
| Forgalmi rendszám | NR | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 233 fő (2024. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 136 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 150 m | ||
| Terület | 1,88 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 23′ 50″, k. h. 18° 04′ 40″48.397222°N 18.077778°EKoordináták: é. sz. 48° 23′ 50″, k. h. 18° 04′ 40″48.397222°N 18.077778°E | |||
| Lajos weboldala | |||
 | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lajos témájú médiaállományokat. | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Lajos (más néven Lajosfalu, szlovákul Ľudovítová, korábban Lajšová) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Nyitrától 12 km-re északra, a Nyitra jobb partján fekszik.
Története
[szerkesztés]Az első fennmaradt írásos említése szerint 1358-ban várjobbágyok lakták. 1389-ben „Lagfalua”, 1404-ben „Layosfalva” néven szerepel a korabeli forrásokban. Ekkor helyi nemesek birtoka volt, 1696-ban említik a Nyáryak itteni udvarházát. A 17. és 19. század között a Zay család birtoka. 1789-ben 18 házában 92 lakos élt. 1828-ban 17 háza és 116 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint: „LAJOSFALU. Lajsov. Magyar falu Nyitra Várm. földes Ura Gilányi Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Egerszeghez nem meszsze, mellynek filiája, földgye, réttye jó, legelője elég, piatza, malma mint Pereszlénynek, de fája tűzre kevés van.”[2]
Fényes Elek szerint: „Lajosfalva, (Lojszov), tót falu Nyitra vmegyében, Egerszegh mellett: 82 kath., 4 zsidó lak., s igen jó határral. F. u. Ghylányi fam. Nyitrához 2 óra.”[3]
Nyitra vármegye monográfiája szerint: „Lajosfalu, kis magyar falu a Nyitra völgyében, 113 r. kath. vallásu lakossal. Posta- és táviró-állomása Szomorfalu, vasúti állomás Vicsáp-Apáti. E község írott nyomai a XV. század elejéig vezetnek vissza. A faluban csupán temető-kápolna van, melyet Ghyllányi Ádám 1773-ban építtetett. A kápolna alatt van a család sírboltja. A községben van egy csinos úrilak, mely Ghyllányi Alfrédé, kinek itt birtoka is van; ez a XVIII. században a gróf Nyáryaké volt és később került a Ghyllányiak birtokába.”[4]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.
Az 1950-es években Vicsápapátihoz csatolták, ma ismét önálló község.
Népessége
[szerkesztés]| Év: | 1994. | 2004. | 2014. | 2024. |
|---|---|---|---|---|
| Lakosság | 216 | 258 | 251 | 233 |
| Különbség | +19,44 % | -2,71 % | -7,17 % |
| Év | 2023. | 2024. |
|---|---|---|
| Lakosság | 236 | 233 |
| Eltérés | -1,27 % |
1880-ban 103 lakosából 63 magyar, 28 szlovák, 10 német anyanyelvű és 2 csecsemő; ebből 96 római katolikus és 7 zsidó vallású volt.
1890-ben 113 lakosából 90 magyar és 21 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 130 lakosából 99 magyar, 29 szlovák és 2 német anyanyelvű volt.
1910-ben 149 lakosából 119 magyar, 27 szlovák és 3 német anyanyelvű volt. Ebből 145 római katolikus és 4 izraelita vallású volt.
1921-ben 124 lakosából 91 magyar és 33 csehszlovák volt.
1930-ban 137 lakosából 76 magyar és 56 csehszlovák volt.
2001-ben 262 lakosából 2 magyar és 260 szlovák volt.
2011-ben 255 lakosából 2 magyar és 250 szlovák volt.
2021-ben 239 lakosából (+1) magyar, 236 szlovák, 1 egyéb és 2 ismeretlen nemzetiségű volt.[6]
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt született 1872-ben Belitska Sándor altábornagy, honvédelmi miniszter.
Nevezetességei
[szerkesztés]- 18. századi kastélya előbb a Nyáry család, majd a Ghyllányi család tulajdonában állt. Kertjében szép és értékes fafajok voltak. 1950 után különböző állami intézmények kaptak helyet benne.
- 1773-ban épült Ghyllányi Ádám támogatásával a barokk stílusú Szent Antal temetőkápolna. A kápolna alatt található a Ghyllányi család kriptája.
- A temetőben található az első világháborús hősök emlékműve, 8 helyi katona emlékére.
- Vicsápapáti felé, az ún. Törökmezőn található a török-kereszt. Állítólag 1682-ben a Felső-Nyitra-völgyébe betörő török csapatok itt szenvedték el legsúlyosabb veszteségeiket.
Források
[szerkesztés]- Popély Árpád 2014: Fél évszázad kisebbségben – Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből. Somorja, 94.
- Szinkovich Jenő 1914: Népnyelvi hagyományok – Tájszók. Magyar Nyelvőr XLIII, 140-142, 286-287.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2025. március 31., 2025. április 24.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. december 6.)
- ↑ a b Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]. Statistical Office of the Slovak Republic, 2025. március 31. (Hozzáférés: 2025. március 31.)
- ↑ ma7.sk
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Községinfó
- Lajos Szlovákia térképén[halott link]
- E-obce.sk Archiválva 2008. szeptember 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
