Lajos (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lajos (Ľudovítová)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Nyitrai
Turisztikai régió Nyitramente
Rang község
Első írásos említés 1358
Polgármester Ľubomír Horák
Irányítószám 951 44
Körzethívószám 037
Népesség
Teljes népesség 255 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 136 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 150 m
Terület 1,88 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lajos  (Szlovákia)
Lajos
Lajos
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 23′ 50″, k. h. 18° 04′ 40″Koordináták: é. sz. 48° 23′ 50″, k. h. 18° 04′ 40″
Lajos weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Lajos (más néven Lajosfalu, szlovákul Ľudovítová, korábban Lajšová) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyitrától 12 km-re északra a Nyitra jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első fennmaradt írásos említése szerint 1358-ban várjobbágyok lakták. 1389-ben "Lagfalua", 1404-ben "Layosfalva" néven szerepel a korabeli forrásokban. Ekkor helyi nemesek birtoka volt, 1696-ban említik a Nyáryak itteni udvarházát. A 17. és 19. század között a Zay család birtoka. 1789-ben 18 házában 92 lakos élt. 1828-ban 17 háza és 116 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint "LAJOSFALU. Lajsov. Magyar falu Nyitra Várm. földes Ura Gilányi Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Egerszeghez nem meszsze, mellynek filiája, földgye, réttye jó, legelője elég, piatza, malma mint Pereszlénynek, de fája tűzre kevés van." [2]

Fényes Elek szerint "Lajosfalva, (Lojszov), tót falu Nyitra vmegyében, Egerszegh mellett: 82 kath., 4 zsidó lak., s igen jó határral. F. u. Ghylányi fam. Nyitrához 2 óra." [3]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. Az 1950-es években Vicsápapátihoz csatolták, ma ismét önálló község.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 149, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2001-ben 262 lakosából 260 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 18. századi kastélya előbb a Nyáry-család, majd a Ghyllányi-család tulajdona volt. Kertjében szép és értékes fafajok voltak. 1950 után különböző állami intézmények kaptak helyet benne.
  • 1773-ban épült Ghyllányi Ádám támogatásával a barokk stílusú Szent Antal temetőkápolna. A kápolna alatt található a Ghyllányi-család kriptája.
  • A temetőben található az első világháborús hősök emlékműve, 8 helyi katona emlékére.
  • Vicsápapáti felé az ún. Törökmezőn található a török-kereszt. Állítólag 1682-ben a Felső-Nyitra-völgyébe betörő török csapatok itt szenvedték el legsúlyosabb veszteségeiket.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]