Lajos (település)
| Lajos (Ľudovítová) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Nyitrai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1358 |
| Polgármester | Ľubomír Horák |
| Irányítószám | 951 44 |
| Körzethívószám | 037 |
| Forgalmi rendszám | NR |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 239 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 136 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 150 m |
| Terület | 1,88 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 23′ 50″, k. h. 18° 04′ 40″48.397222°N 18.077778°EKoordináták: é. sz. 48° 23′ 50″, k. h. 18° 04′ 40″48.397222°N 18.077778°E | |
| Lajos weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lajos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Lajos (más néven Lajosfalu, szlovákul Ľudovítová, korábban Lajšová) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Nyitrától 12 km-re északra, a Nyitra jobb partján fekszik.
Története
[szerkesztés]Az első fennmaradt írásos említése szerint 1358-ban várjobbágyok lakták. 1389-ben „Lagfalua”, 1404-ben „Layosfalva” néven szerepel a korabeli forrásokban. Ekkor helyi nemesek birtoka volt, 1696-ban említik a Nyáryak itteni udvarházát. A 17. és 19. század között a Zay család birtoka. 1789-ben 18 házában 92 lakos élt. 1828-ban 17 háza és 116 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint: „LAJOSFALU. Lajsov. Magyar falu Nyitra Várm. földes Ura Gilányi Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Egerszeghez nem meszsze, mellynek filiája, földgye, réttye jó, legelője elég, piatza, malma mint Pereszlénynek, de fája tűzre kevés van.”[2]
Fényes Elek szerint: „Lajosfalva, (Lojszov), tót falu Nyitra vmegyében, Egerszegh mellett: 82 kath., 4 zsidó lak., s igen jó határral. F. u. Ghylányi fam. Nyitrához 2 óra.”[3]
Nyitra vármegye monográfiája szerint: „Lajosfalu, kis magyar falu a Nyitra völgyében, 113 r. kath. vallásu lakossal. Posta- és táviró-állomása Szomorfalu, vasúti állomás Vicsáp-Apáti. E község írott nyomai a XV. század elejéig vezetnek vissza. A faluban csupán temető-kápolna van, melyet Ghyllányi Ádám 1773-ban építtetett. A kápolna alatt van a család sírboltja. A községben van egy csinos úrilak, mely Ghyllányi Alfrédé, kinek itt birtoka is van; ez a XVIII. században a gróf Nyáryaké volt és később került a Ghyllányiak birtokába.”[4]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.
Az 1950-es években Vicsápapátihoz csatolták, ma ismét önálló község.
Népessége
[szerkesztés]1880-ban 103 lakosából 63 magyar, 28 szlovák, 10 német anyanyelvű és 2 csecsemő; ebből 96 római katolikus és 7 zsidó vallású volt.
1890-ben 113 lakosából 90 magyar és 21 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 130 lakosából 99 magyar, 29 szlovák és 2 német anyanyelvű volt.
1910-ben 149 lakosából 119 magyar, 27 szlovák és 3 német anyanyelvű volt. Ebből 145 római katolikus és 4 izraelita vallású volt.
1921-ben 124 lakosából 91 magyar és 33 csehszlovák volt.
1930-ban 137 lakosából 76 magyar és 56 csehszlovák volt.
2001-ben 262 lakosából 2 magyar és 260 szlovák volt.
2011-ben 255 lakosából 2 magyar és 250 szlovák volt.
2021-ben 239 lakosából (+1) magyar, 236 szlovák, 1 egyéb és 2 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt született 1872-ben Belitska Sándor altábornagy, honvédelmi miniszter.
Nevezetességei
[szerkesztés]- 18. századi kastélya előbb a Nyáry család, majd a Ghyllányi család tulajdonában állt. Kertjében szép és értékes fafajok voltak. 1950 után különböző állami intézmények kaptak helyet benne.
- 1773-ban épült Ghyllányi Ádám támogatásával a barokk stílusú Szent Antal temetőkápolna. A kápolna alatt található a Ghyllányi család kriptája.
- A temetőben található az első világháborús hősök emlékműve, 8 helyi katona emlékére.
- Vicsápapáti felé, az ún. Törökmezőn található a török-kereszt. Állítólag 1682-ben a Felső-Nyitra-völgyébe betörő török csapatok itt szenvedték el legsúlyosabb veszteségeiket.
Források
[szerkesztés]- Popély Árpád 2014: Fél évszázad kisebbségben – Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből. Somorja, 94.
- Szinkovich Jenő 1914: Népnyelvi hagyományok – Tájszók. Magyar Nyelvőr XLIII, 140-142, 286-287.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. december 6.)
- ↑ ma7.sk
