Vicsápapáti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vicsápapáti (Výčapy-Opatovce)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Nyitrai
Rang község
Első írásos említés 1239
Polgármester Jozef Holúbek
Irányítószám 951 44
Körzethívószám 037
Népesség
Teljes népesség 2156 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 152 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 152 m
Terület 14,18 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vicsápapáti  (Szlovákia)
Vicsápapáti
Vicsápapáti
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 24′ 32″, k. h. 18° 04′ 57″Koordináták: é. sz. 48° 24′ 32″, k. h. 18° 04′ 57″
Vicsápapáti weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vicsápapáti (szlovákul Výčapy-Opatovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban, Nyitrától 12 km-re északra a Nyitra jobb partján. Nyitraapáti és Nyitravicsáp egyesítése.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a neolitikumban is éltek emberek. A régészek a vonaldíszes, a zselízi csoport és a lengyeli kultúra településének maradványait tárták fel. A korai bronzkorból a nyitrai csoporthoz tartozó, valamint hallstatt és latén kori erődített település nyomait tárták fel. A 7. századból hamvasztásos temető került elő, de a nagymorva korszakban is erődített település állt itt.

1247-ben még várföldként szerepel, mai nevén 1389-ben említik először.

Nyitravicsáp első írásos említése 1239-ben történt, 1296-ban "Viscup", 1464-ben "Kyswychap", 1496-ban "Nagh Vychap" néven említik. A nyitrai váruradalom része volt, később több nemesi család birtoka. A 15. században a Stibor és a Sándor családé, a 16. – 17. században a Thorday, Balilonszky és más családoké. 1630-tól a grófi Csulák, az Osztrosics, a Géczy-Soós, a Solymosi, a 18. – 19. században a Ghillányi és más családoké. 1496 és 1782 között a falu egy része az elefánti pálos kolostorhoz tartozott, utána pedig a tanulmányi alapé. 1717-ben jobbágyai fellázadtak a súlyos robotterhek ellen. 1715-ben szőlőkertje és 24 háztartása volt. 1787-ben 76 házában 559 lakos élt. 1828-ban 90 háza és 622 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1875-ben három tantermes iskola épült a faluban. 1888-ban években egyesítették Nyitraapátival.

Nyitraapátit 1389-ben "Apathy" néven említik először. A Hont-Pázmány nemzetség birtoka volt, akik birtokuk egy részét a zoborhegyi bencés apátságnak adták. A falunak már ekkor volt temploma, melyet a Mindenszentek tiszteletére szenteltek. 1496-tól az elefánti pálosoké, 1782-től a tanulmányi alapé. A falu más része nemesi családoké volt. 1437-ben már említik a falu malmát. 1715-ben 11 háztartása volt. 1787-ben 47 házában 331 lakos élt. 1828-ban 65 háza és 456 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Nyitravicsápot és Nyitraapátit 1888-ban egyesítették.

Vályi András szerint " Kis Vicsap, és Nagy Vicsap. 2. Tót faluk Nyitra Várm. földes Uraik több Urak, fekszenek Csermendhez nem meszsze; határjaik jók, réttyeik meglehetősek, fájok van, szőlejik jól termők, legelőjök elég, piatzok sem meszsze." [2]

"APÁTI. Nyitra Apáti. (Nitranszka Opatovcze.) Tót falu Nyitra Vármegyében, birtokosai több földes Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Nyitrától egy és 1/4. mértföldnyire. Határja jó termékenységű, földgye, réttye első osztálybéli, malma, piatzozása mint Pereszlénynek; de mivel szőlője, és egyikféle fája sints, második Osztálybéli." ref>Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  </ref>

Fényes Elek szerint " Nyitra-Vicsap, Nyitra m. tót falu, a Nyitra vize mellett; ut. p. Nyitrához 2 órányira, 570 kath., 46 zsidó lak., kath. paroch. templommal, synagogával, kastéllyal, és tehenészettel. – Határa bő termékenységű; réte sok és jó; erdeje derék. F. u. hg. Hohenczollern."

"Apáthi (Nyitra), tót falu, Nyitra várm., a Nyitra vize mellett: 441 kath., 76 zsidó lak. Rétei igen jók; földe termékeny. F. u. H. Hohenczollern, Soky s más nemesek. Ut. p. N. Tapolcsán." [3]

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Vicsáp-Apáti, magyar község a Nyitra jobb partján, a járás északi határán, 1127 r. kath. és kevés izr. lakossal. Postája és távirója Szomorfalún, vasúti állomás helyben van. A községnek a XVII. században csupán kápolnája volt; de később Soóky János magyar gárdista megkezdette a jelenlegi templom építését, melyet Hohenzollern Frigyes herczeg 1740-ben befejeztetett. Földesura 1730-ban a pálosrendi szerzet volt; 1740-től hosszú ideig a Soóky család, később pedig az Emődy, Ghillányi, Motúz, Csulák és Karácsonyi családok." [4]

A trianoni békeszerződésig területe Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 1354 lakosából 1226 magyar, 113 szlovák és 15 német volt.

2001-ben 2118 lakosából 1959 szlovák és 145 magyar volt.

2011-ben 2156 lakosából 2039 szlovák és 59 magyar volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus temploma a 16. század elején épült késő gótikus stílusban, 1740-ben és 1890-ben átépítették.
  • A barokk temetőkápolna 18. századi.

Személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vojtech Budinský-Krička 1947: Slovanské popolnicové pole z doby predhradištnej vo Výčapoch-Opatovciach, okr. Nitra. Historica Slovaca 5, 135-144.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]