Vicsápapáti
| Vicsápapáti (Výčapy-Opatovce) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Nyitrai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1239 |
| Polgármester | Jozef Holúbek |
| Irányítószám | 951 44 |
| Körzethívószám | 037 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2156 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 152 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 152 m |
| Terület | 14,18 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Vicsápapáti
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 48° 24′ 32″, k. h. 18° 04′ 57″Koordináták: é. sz. 48° 24′ 32″, k. h. 18° 04′ 57″ | |
| Vicsápapáti weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vicsápapáti témájú médiaállományokat.
|
|
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Vicsápapáti (szlovákul Výčapy-Opatovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Nyitraapáti és Nyitravicsáp egyesítésével jött létre. Hozzá tartozik Emődpuszta is.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Nyitrától 12 km-re északra, a Nyitra jobb partján található.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a neolitikumban is éltek emberek. A régészek a vonaldíszes, a zselízi csoport és a lengyeli kultúra településének maradványait tárták fel. A korai bronzkorból a nyitrai csoporthoz tartozó, valamint hallstatt és latén kori erődített település nyomait tárták fel. A 7. századból hamvasztásos temető került elő, de a nagymorva korszakban is erődített település állt itt.
1247-ben még várföldként szerepel, mai nevén 1389-ben említik először.
Nyitravicsáp első írásos említése 1239-ben történt, 1296-ban "Viscup", 1464-ben "Kyswychap", 1496-ban "Nagh Vychap" néven említik. A nyitrai váruradalom része volt, később több nemesi család birtoka. A 15. században a Stibor és a Sándor családé, a 16.–17. században a Thorday, Balilonszky és más családoké. 1630-tól a grófi Csulák, az Osztrosics, a Géczy-Soós, a Solymosi, a 18.–19. században a Ghillányi és más családoké. 1496 és 1782 között a falu egy része az elefánti pálos kolostorhoz tartozott, utána pedig a tanulmányi alapé. 1717-ben jobbágyai fellázadtak a súlyos robotterhek ellen. 1715-ben szőlőkertje és 24 háztartása volt. 1787-ben 76 házában 559 lakos élt. 1828-ban 90 házát 622-en lakták volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1875-ben három tantermes iskola épült a faluban. 1888-ban egyesítették Nyitraapátival.
Nyitraapátit 1389-ben "Apathy" néven említik először. A Hont-Pázmány nemzetség birtokolta, akik birtokuk egy részét a zoborhegyi bencés apátságnak adták. A falunak már ekkor volt temploma, melyet a Mindenszentek tiszteletére szenteltek. 1496-tól az elefánti pálosoké, 1782-től a tanulmányi alapé. A falu más része nemesi családoké volt. 1437-ben már említik a falu malmát. 1715-ben 11 háztartása létezett. 1787-ben 47 házában 331 lakos élt. 1828-ban 65 háza és 456 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint " Kis Vicsap, és Nagy Vicsap. 2. Tót faluk Nyitra Várm. földes Uraik több Urak, fekszenek Csermendhez nem meszsze; határjaik jók, réttyeik meglehetősek, fájok van, szőlejik jól termők, legelőjök elég, piatzok sem meszsze." [2]
"APÁTI. Nyitra Apáti. (Nitranszka Opatovcze.) Tót falu Nyitra Vármegyében, birtokosai több földes Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Nyitrától egy és 1/4. mértföldnyire. Határja jó termékenységű, földgye, réttye első osztálybéli, malma, piatzozása mint Pereszlénynek; de mivel szőlője, és egyikféle fája sints, második Osztálybéli." [3]
Fényes Elek szerint " Nyitra-Vicsap, Nyitra m. tót falu, a Nyitra vize mellett; ut. p. Nyitrához 2 órányira, 570 kath., 46 zsidó lak., kath. paroch. templommal, synagogával, kastéllyal, és tehenészettel. – Határa bő termékenységű; réte sok és jó; erdeje derék. F. u. hg. Hohenczollern."
"Apáthi (Nyitra), tót falu, Nyitra várm., a Nyitra vize mellett: 441 kath., 76 zsidó lak. Rétei igen jók; földe termékeny. F. u. H. Hohenczollern, Soky s más nemesek. Ut. p. N. Tapolcsán." [4]
Nyitra vármegye monográfiája szerint "Vicsáp-Apáti, magyar község a Nyitra jobb partján, a járás északi határán, 1127 r. kath. és kevés izr. lakossal. Postája és távirója Szomorfalún, vasúti állomás helyben van. A községnek a XVII. században csupán kápolnája volt; de később Soóky János magyar gárdista megkezdette a jelenlegi templom építését, melyet Hohenzollern Frigyes herczeg 1740-ben befejeztetett. Földesura 1730-ban a pálosrendi szerzet volt; 1740-től hosszú ideig a Soóky család, később pedig az Emődy, Ghillányi, Motúz, Csulák és Karácsonyi családok." [5]
Nyitravicsápot és Nyitraapátit 1888-ban egyesítették.
Az első világháború alatt 1916-ban ide is érkeztek erdélyi menekültek.[6] A trianoni békeszerződésig területe Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1880-ban Nyitravicsáp 701 lakosából 529 magyar, 135 szlovák, 15 német, 2 egyéb anyanyelvű és 20 csecsemő volt; ebből 631 római katolikus, 53 zsidó és 17 evangélikus vallású. Nyitraapáti 472 lakosából 310 magyar, 109 szlovák, 39 német anyanyelvű és 14 csecsemő volt; ebből 430 római katolikus és 42 zsidó vallású.
1890-ban 1127 lakosából 914 magyar és 158 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 1179 lakosából 1058 magyar, 98 szlovák, 22 német és 1 ruszin anyanyelvű, ebből 1095 római katolikus, 80 zsidó és 4 evangélikus vallású.
1910-ben 1354 lakosából 1226 magyar, 113 szlovák és 15 német anyanyelvű volt.
1919-ben 1480 lakosából 1295 magyar, 174 csehszlovák, 6 német és 5 más nemzetiségű; ebből 1422 római katolikus, 53 zsidó és 5 evangélikus vallású.[7]
1921-ben 1512 lakosából 1035 magyar és 453 csehszlovák volt.
1930-ban 1644 lakosából 1008 magyar és 619 csehszlovák volt.
1991-ben 2336 lakosából 2159 szlovák és 171 magyar volt.
2001-ben 2118 lakosából 1959 szlovák és 145 magyar volt.
2011-ben 2156 lakosából 2039 szlovák és 59 magyar.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Római katolikus temploma a 16. század elején épült késő gótikus stílusban, 1740-ben és 1890-ben átépítették.
- A barokk temetőkápolna 18. századi.
Híres személyek[szerkesztés]
- Radnót Magda (1911–1989)
- Elena Holičkova-Kunová SzNSz operaénekesnője
- Katarína Lazarová (1914-1995) író
- Dezider Tóth akadémikus festőművész
Jegyzetek[szerkesztés]
- Kniezsa István 1952: Stredoveké české listiny. Budapest.
- 1999 Vicsápapáti. Komárno.
- Vojtech Budinský-Krička 1947: Slovanské popolnicové pole z doby predhradištnej vo Výčapoch-Opatovciach, okr. Nitra. Historica Slovaca 5, 135-144.
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914. Nyitra vármegye.
- ↑ Nyitramegyei Szemle 1916. október 22, 4; L. Juhász Ilona 2015: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz... Somorja-Komárom, 40-41.
- ↑ 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 51.
