Vígvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vígvár (Veselé)
Stefan Moyzes pamatnik.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Pöstyéni
Rang község
Első írásos említés 1390
Polgármester Viera Šipková
Irányítószám 922 08
Körzethívószám 033
Forgalmi rendszám PN
Népesség
Teljes népesség 1210 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 87 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 157 m
Terület 13,87 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vígvár (Szlovákia)
Vígvár
Vígvár
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 33′ 00″, k. h. 17° 44′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 00″, k. h. 17° 44′ 00″
Vígvár weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vígvár témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vígvár (1899-ig Veszele,[2] szlovákul Veselé) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Pöstyéni járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Pöstyéntől 11 km-re, délnyugatra fekszik. Kismikosfalva tartozik hozzá.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a Várdombon már a történelem előtti időkben erődített emberi település állt.

A mai települést már 1390-ben történt első említésekor mai magyar nevén „Vigvar" alakban említik. Királyi birtokként a beckói váruradalomhoz tartozott, melyet ebben az évben adományozott Luxemburgi Zsigmond király hívének, a lengyel származású Stiborici Stibornak. 1418-ban szintén Vígvár néven szerepel oklevélben. Stibornak egy kis méretű várkastélya állt a településen. Később a Bánffy, Nádasdy, Drugeth, Révay, Csáky, Mednyánszky, Vécsey, Skublics és Ocskay családok birtoka volt. Mai szlovák neve csak a 16. században bukkant fel, így vélhetően ekkor kerül többségbe a településen a szlovák lakosság. Régi templomát 1560-ban és 1680-ban említik. Ez a templom lényegében egy nagyobb kápolna szerény berendezéssel. A rossz állapotú templom helyén 1743-ra épült fel az új templom. 1813-ban a Vág árvíze okozott nagy pusztítást a községben.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VESZELE. Tót falu Nyitra Várm. földes Urai Gr. Révay, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Pöstyénhez 1 1/4 mértföldnyire; határja, réttye jó, legelője elég, keresettye van az Újhelyi Só háznál is, piatza Vág Újhelyben, és Verbón."[3]

Fényes Elek geográfiai szótárában eképpen ír a községről: „Veszele, Nyitra m. tót falu, N. Kosztolántól északra 3/4 órányira, a vág-ujhelyi országutban. Számlál 874 kath. lak. Kath. paroch. templom. Nevezetes okszerű gazdaság. Termékeny jó határ. Ékesíti a néhai b. Mednyánszky Alajos kastélya és gyönyörű kertje. F. u. 1/2-ben b. Mednyánszky Alajos örök., a másik 1/2-ben pedig a csejthei uradalom. Ut. p. Nagy-Szombat."[4]

Borovszky monográfiasorozatának Nyitra vármegyét tárgyaló része szerint: „Veszele, tót község, Tyapkótól északra, Rakoviczczal majdnem egybeépítve, 874 r. kath. lakossal. Postája Rakovicz, táviró- és vasúti állomása Nagy-Kosztolány. Veszelének mint Beczkóvár tartozékának 1418-ban „Vigvár” volt a neve, ahol Stibor Zsigmondnak kisebbszerü várkastélya volt. Csak a XVI. században találkozunk mai nevével, még pedig két variáczióban, u. m. Veszele és Wesselye. A községre vonatkozó legrégibb okirat Zsigmond király adománylevele 1390-ből, melyben a községet Stibor pozsonyi grófnak adományozza; ebben az oklevélben a község mint possessio regalis van említve. Kath. temploma 1736-ban épült. A templomi edények közt egy érdekes szentségtartó van 1738-ból. Hajdan vára is volt, mely a XVI. században elpusztult. A faluházán őrzik a községnek 1569-ből való érdekes pecsétjét. Földesurai az idők folyamán gyakran változtak. Ilyenek voltak a Stibor, Bánffy, Nádasdy, Drugeth, Révay, Csáky, Mednyánszky, Vécsey, Skublics és Ocskay családok. Jelenleg Kornfeld Zsigmondnak és Skublics Józsefnek van it nagyobb birtoka. 1813-ban a kiáradt Vág folyó itt iszonyu pusztítást vitt véghez. Veszelén született Moyzes István néhai beszterczebányai püspök. A várdomb nyulványa délfelé őskori telep volt."[5]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Pöstyéni járásához tartozott.

Kismikosfalvát (Ťapkové) először 1944-1946 között, másodszor pedig 1956-ban csatolták hozzá.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1060, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1121 lakosából 1110 szlovák volt.

2011-ben 1210 lakosából 1159 szlovák.

Híres szülöttei[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Bertalan apostol tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1736 és 1743 között épült a korábbi templom helyén. A templomot 1925-ben két mellékhajóval bővítették. 1942-ben, 1945-ben és 1966-ban megújították.
  • A falu felső végén fa harangláb állt, melynek harangját 1821-ben Pozsonyban öntötték.
  • A templom előtti téren áll az 1763-ban emelt Mária-oszlop.
  • Nepomuki Szent János szobra a 18. században épült barokk stílusban.
  • Szent Vendelnek a sportpálya előtt álló szobrát 1922-ben készítették.
  • A temetőben, a családi sírok helyén a Škublič család 1900-ban gótikus kápolnát építtetett.
  • Kismikosfalván áll egy másik Nepomuki Szent János szobor is, mely 1808-ban készült.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Mező András. Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza: Bessenyei György Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszéke, 415. o (1999) 
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Nyitra vármegye.