Vágdebrőd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vágdebrőd (Drahovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásPöstyéni
Rangközség
Első írásos említés1309
PolgármesterJuraj Klein
Irányítószám922 41
Körzethívószám033
Forgalmi rendszámPN
Népesség
Teljes népesség2592 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség107 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság150 m
Terület24,04 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 31′ 04″, k. h. 17° 48′ 18″Koordináták: é. sz. 48° 31′ 04″, k. h. 17° 48′ 18″
Vágdebrőd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vágdebrőd témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vágdebrőd (1899-ig Drahócz, szlovákul Drahovce) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Pöstyéni járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Pöstyéntől 9 km-re délre, a Vág jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

1113-ban a zoborhegyi apátság birtokainak határleírásában „Debred” néven említik először. 1309-ben „Darrag” alakban említik. 1350-től a Kont nemzetség, 1451-től az Újlakyak, 1642-től a Thurzók, 1720-tól az Erdődyek birtoka volt. 1530-ban, 1599-ben és 1663-ban felégette a török. Erről tanúskodnak az itt talált török fegyverek, kardok és lándzsák is.

A falu első temploma 1695-ben épült. 1773-ban nagy árvíz pusztított, mely során a szomszédos Bakó falu teljesen elpusztult, lakói Debrődön telepedtek le. A legnagyobb árvíz 1813. augusztus 26. és 28. között pusztított a községben, melyben az újonnan épített iskola is elpusztult. Lakói a szomszédos Alsóvedrődön kerestek menedéket. 1893-ban, 1903-ban és 1925-ben újabb árvizek pusztítottak. 1882-ben és 1887-ben nagy tűzvészek pusztítottak, utóbbiban 84 ház és 46 pajta semmisült meg. 1831-ben kolerajárvány volt, augusztus 10. és 23. között 126 lakos pusztult el. A kolera 1850-ben, 1866-ban és 1873-ban újra támadott. A század végén sok lakója vándorolt ki a tengerentúlra a jobb élet reményében.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „DRAHÓCZ. Drahova. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Ura Koller Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Vág, és Dudvág vize között, határbéli földgye, és réttye első Osztálybéli, legelője elég, sok kaposztát termesztenek, mindenféle zöldségekkel egyetemben, piatzozása Galgóczon, és Újhelyben; malma helyben, de mivel tsekély fája van tűzre, szőleje pedig nintsen, ’s Vág vizének áradását gyakorta károsan szenvedi, második Osztálybéli.[2]

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Drahócz, Nyitra m. tót falu, a Vágh jobb partján, ut. p. Galgócztól 1 mfd., 1322 kath., 11 evang., 8 zsidó lak. Kath. paroch. templom; savanyuvizforrás, mellynek alkató részei. Dr. Krancz szerint: erős általható savanyuviz-szesz, élesztett vas, savanyú kútsó, bányás alkali, emésztőföld (absorbirende Erde). A vizeletet hajtja, feloldoz, erősit; használ a tüdő-, máj-, lépdugulásokban, sárgaságban, fuladozásban, gyomorbetegségben, stb. F. u. gr. Erdődy Józsefné.[3]

Nyitra vármegye monográfiájában pedig ezt olvashatjuk róla: „Drahócz nagyközség, a Vág jobb partján, Pöstyéntől délre. Lakosainak száma 1992, akik kevés kivétellel tótajkuak és r. katholikusok. Postája van, táviró- és vasúti állomása Kosztolány. Már a XII. századból vannak e községről feljegyzések, melyekben „Debred” néven említtetik. Kath. temploma 1780-ban épült és kegyura a vallásalap. Földesurai az Erdődyek voltak. Jelenleg gróf Erdődy Ferencznek és a nyitrai püspökségnek vannak itt nagyobb birtokai.[4]

A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Pöstyéni járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 2364 lakosából 2243 szlovák és 60 magyar anyanyelvű volt.

2001-ben 2530 lakosából 2506 szlovák és 1 magyar volt.

2011-ben 2583 lakosából 2475 szlovák és 4 magyar volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Márton tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1777-ben épült.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.