Vágszakaly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vágszakaly (Sokolovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásPöstyéni
Rang község
Első írásos említés 1293
Polgármester Marián Dóczy
Irányítószám 922 31
Körzethívószám 033
Forgalmi rendszám PN
Népesség
Teljes népesség1310 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség193 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság154 m
Terület6,57 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vágszakaly (Szlovákia)
Vágszakaly
Vágszakaly
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 32′ 00″, k. h. 17° 50′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 32′ 00″, k. h. 17° 50′ 30″
Vágszakaly weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vágszakaly (1899-ig Szokolócz, szlovákul Sokolovce) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Pöstyéni járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Pöstyéntől 6 km-re délre, a Vág bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a szláv sokol (= sólyom) főnévből származik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban is éltek emberek, de kerültek elő leletek a korai vaskorból is.

A mai települést 1293-ban „Zokol", 1324-ben „Zakal" néven említik. Lakói egykor királyi solymászok voltak. Legrégibb ismert birtokosa a 13. és 14. században az Ivánka nembeli András fia Tamás volt. Később a Nyáry család birtoka, akik Csejte uraival, a Báthoriakkal álltak rokonságban. A falunak már a 13. században volt temploma, amely a török időkben elpusztult. A mai templomot 1768 és 1770 között Nyáry Angéla grófnő adományából építették, fia pedig a plébániát építtette fel 1775-ben. A falunak története során több birtokosa is volt. 1663-tól a töröknek is fizetet adót, erről tanúskodik a török defter, mely szerint a község 5240 akcséval adózott. 1715-ben kuriális nemesi község 17 zsellér háztartással, összesen 281 lakossal. 1753-ban 48 család élt itt, közülük 18 szabad, akik nem fizettek adót. A lakosok száma 299 volt. 1787-ben 303-an lakták, akik főként a nagybirtokokon végeztek mezőgazdasági munkákat. A férfiak egy része téglakészítéssel foglalkozott. 1828-ban 399, 1837-ben 391, 1849-ben 445, 1857-ben 458, 1869-ben 325, 1880-ban 322 lakosainak száma. 1880-tól több zsidó lakosa vándorolt ki Palesztinába.

Vályi András szerint: „SZOKOLÓCZ. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura Gr. Vindischgrátz Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Pöstyénhez egy mértföldnyire; határja középszerű, legelője szoros, vagyonnyai majd ollyanok, mint Ratnóczé."[2]

Fényes Elek szerint: „Szokolócz, tót falu, Nyitra vmegyében, a Vágh bal partján, Galgóczhoz 1 1/2 órányira. Lakja 423 kath. Van benne kath. paroch. templom, urasági kastély és kert; továbbá nevezetes tehenészet; erdő; gyümölcs elég. F. u. Windischgrätz herczeg."[3]

Nyitra vármegye monográfiája szerint: „Szokolócz, tót község a Vág balpartján, Drahóczczal majdnem szemben, 322 r. kath. vallásu lakossal. Posta-, táviró- és vasúti állomása Pöstyén. Kath. temploma 1806-ban épült. A községben van Horn Dávid nagyszabásu és kiváló izléssel berendezett, díszes, tornyos kastélya, szép parkja, mintagazdasága és gazdasági szeszgyára. A kastély gróf Degenfeld-Schomburg Adolfé volt. Szokolóczot egy XIV. századbeli okirat „Zakol” néven említi."[4]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Pöstyéni járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 474, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1117 lakosából 1094 szlovák volt.

2011-ben 1265 lakosából 1214 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt templomot 1768 és 1770 között építették barokk stílusban. Főoltárán a Fájdalmas Szűzanya 1706-ban készült szobra, amely egykor a falu végén állott, de a sok csodás gyógyulás hatására a templomba vitték. A templom kedvelt búcsújáróhely.
  • Nepomuki Szent János szobra 1834-ben készült.
  • A plébánia előtti barokk szoborcsoport ismeretlen mester alkotása.
  • A Kálvária 17. századi eredetű.
  • A község barokk-klasszicista kastélya a 18. század elején épült. A kastélynak több birtokosa is volt: a Nyáry, Skarbal, Amadé, Windischgratz, Deganfeld és Hirschwerk családok. Később Horn Dávid és Blum Bernát, valamit a Gyulay család tulajdonában is megtaláljuk. A kastélyt kiterjedt park övezi halastóval és számos faritkasággal. A kastélyban ma pszichiátriai gyógyintézet működik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Martin Čičo - Michaela Kalinová - Silvia Paulusová a kol. 2002: Kalvárie a Krížové cesty na Slovensku.
  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. június 16.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]