Besenyőpetőfalva
| Besenyőpetőfalva (Pečeňady) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nagyszombati |
| Járás | Pöstyéni |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1113 |
| Polgármester | Ladislav Boháčik |
| Irányítószám | 922 07 |
| Körzethívószám | 033 |
| Forgalmi rendszám | PN |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 565 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 59 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 154 m |
| Terület | 8,57 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 28′ 58″, k. h. 17° 43′ 09″Koordináták: é. sz. 48° 28′ 58″, k. h. 17° 43′ 09″ | |
| Besenyőpetőfalva weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Besenyőpetőfalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Besenyőpetőfalva (1899-ig Petőfalu, szlovákul Pečeňady) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Pöstyéni járásban. Pecsenyéd és Petőfalva egyesítésével jött létre.
Fekvése[szerkesztés]
Pöstyéntől 20 km-re, délnyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
A község területén már a kőkorszaktól fogva éltek emberek. Ezt bizonyítják az itt előkerült kőkorszaki, újkőkori, a hallstatti kultúrához tartozó leletek, valamint a későbbi római-barbár korszakból és a Nagymorva Birodalom idejéből származó maradványok.
A település 1113-ban a zobori apátság birtokainak Kálmán király általi megrősítő oklevelében szerepel először "villa Spectaculi" alakban.
Magyar nevét onnan kapta, hogy a beleolvadt Pecsenyéd 1216-ban "villa Byssenorum" néven szerepelt, mely – mint neve is mutatja – egykor besenyő határőrtelepülés volt. Királyi birtok, majd 1209-ben II. András király a kosztolányi uradalommal együtt a Hont-Pázmány nembeli Sebesnek adja. A tatárjárást követően 1254-ben IV. Béla király a szomszédos Vörösvár urának, Edőcsnek ajándékozza. A falu megszenvedte az 1271–72-es cseh háborút, majd a század utolsó évtizedében Csák Máté birtoka lett, egészen annak 1321-ben bekövetkezett haláláig. 1359-ben lakatlan faluként említik, majd a század vége felé délszláv telepesekkel telepítették be. A délszláv vezetéknevek a 15. század elejéig nyomonkövethetők. 1394-ben Zsigmond király a jókői váruradalommal együtt hívének, Stíbor vajdának adta, majd ennek halála után fia lett a birtok ura. 1437-ben a Bánfy család beckói váruradalmának része lett. 1522-ben Bánfy Zsigmond birtoka. 1576-ban 5 és fél porta és 8 zsellérház volt a faluban. 1601-ben 18 háza állt. 1694-ben a horvát származású Uzsovics Péter kapja a birtokot királyi adományként. 1715-ben 10 parasztház és 9 zsellérház található itt. 1787-ben 39 házban 51 család lakik 236 lakossal. 1828-ban 38 házban 262 lakos élt.
Vályi András szerint: "PETŐFALVA. Patjova. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Urai Uzovics, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Nagy Kosztolánhoz nem meszsze, mellynek filiája, határjában fája nints; de mivel legelője, földgye, réttye elég, és jó termékenységű, piatzozása is van Varbón, és Újhelyben, első osztálybéli."[2]
"PECSENÉD. Pecsenadi. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Urai Uzovics, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Kosztolánhoz nem meszsze, mellynek filiája, határbéli földgye ollyan, mint Petőfalváé, első osztálybéli."[2]
Tekintélyes Uzovics családbeliek közül petőfalvi Uzovics János (1741-1803)[3] és a neje, Wolfstein Anna (1736-1804) laktak a településen Mária Terézia korában.[4]
Fényes Elek szerint: "Petőfalva (Petyov), tót falu, Nyitra vmegyében, Pecsenéd mellett: 191 kath. lak. F. u. az Uzovich család. Ut. p. Galgócz."[5]
"Pecsenéd, tót falu, Nyitra vgyében, N.-Kosztolánhoz 1/2 órányira: 228 kath. lak. Nem nagy, de termékeny határral. Ut. p. Galgócz."[5]
Nyitra vármegye monográfiája szerint: "Petőfalu, Pecsenyéd mellett, 297 r. kath. vallásu lakossal. Postája, táviró- és vasúti állomása Nagy-Kosztolány. Földesura az Uzsovics-család volt, melynek itt ma is nagyobb birtoka és díszesen berendezett, szép kastélya van. A kastélyt Uzsovics, sz. Kvassay Francziska építtette e század elején, de csak Uzsovics János fejezte be 1825-ben."[6]
"Pecsenyéd, tót falu a Dudvág jobb partján, Nagy-Kosztolánytól délre, 293 r. kath. vallásu lakossal. Postája Nagy-Kosztolány, táviró- és vasúti állomása Kosztolány. Földesura az Uzsovics-család volt. Most Uzsovics Pálnak van itt nagyobb birtoka. Ősrégi község, mely 1216-ban mint villa Byssenorum, azaz Bessenyőfalva szerepelt. 1379-ben már Bessenyő (Besseneu) néven találjuk följegyezve."[6]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Pöstyéni járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 776, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 475 lakosából 467 szlovák volt.
2011-ben 509 lakosából 468 szlovák volt.
Neves személyek[szerkesztés]
- Itt született 1724-ben Csapody László János jezsuita rendi tanár, költő.
- Itt született 1727-ben Csapody József Antal Somogy vármegye főszolgabíraja, földbirtokos.
- Itt született 1729-ben Csapody Lajos jezsuita rendi szerzetes, címzetes püspök.
- Itt született 1894-ben Anton Kolarovič szlovák szaleziánus, szakács, disszidens.
- Itt született 1904-ben Rudolf Jarušek bibliográfus, irodalomtörténész, pedagógus.
- Itt született 1911-ben Viliam Pavlovský jezsuita pap, pedagógus.
- Itt született 1930-ban Oliver Bašovský geográfus, egyetemi oktató.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Az Uzsovics-kastély 1820 és 1825 között épült klasszicista stílusban.
- A Jézus Szíve templom 1899-ben épült.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ a b Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ familysearch.org Uzovics János halálának a bejegyzése
- ↑ familysearch.org Uzovics Jánosné halálának a bejegyzése
- ↑ a b Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ a b Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.