Kispapszabadi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Kispapszabadi (1899-ig Kis-Lehota, szlovákul Malá Lehota) Papszabadi településrésze, 1960-ig önálló falu Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban. 2001-ben Papszabadi 3722 lakosából 3687 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés]

Privigyétől 8 km-re délre fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a Felső-Nyitra völgyében már az újkőkorban éltek emberek. A bronzkorból a lausitzi kultúra eszközei és sírjai kerültek itt elő. A település keletkezését a 12 és 14. század közé tehetjük. Előbb több nemesi család birtoka, majd Csák Máté szerezte meg. Ennek halála után királyi birtok, a bajmóci uradalom része. 1350 körül a terület az újonnan felépült Keselőkő várának tartozéka lett.

Kispapszabadit 1362-ben "Sceperdolehotaya" néven említik először. A Majthényi család birtoka volt. 1553-ban 9 adózó porta volt a faluban. 1715-ben 10 háztartása volt. 1778-ban 27 jobbágy és egy zsellér háztartása volt 145 lakossal. 1828-ban 47 házában 329 lakos élt. Lakói földművesek, napszámosok, gyümölcstermesztők voltak. A szlovák nemzeti felkelés idején a felső-nyitravidék partizáncsoportjai tevékenykedtek területén. 1945 után kőbányája nyílott.

Vályi András szerint "Kis, és Nagy Lehota. Két falu Nyitra Vármgye. Földes Ura mind a’ kettőnek Majthényi Uraság, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszenek Prividgyéhez mint egy fél mértföldnyire, Kis Lehota Nováknak filiája, határbéli földgyei Nagy Lehotának ollyanok, mint Csauzának; amannak pedig réttyei jók, fája tűzre és legelője is elég, piatzozása Oszlánon, és Privigyén, malma helyben."[1]

Fényes Elek szerint "Lehota (Kis), tót f., Nyitra vármegyében, 329 kath. lak. Van szép erdeje. F. u. Majthényi familia. Ut. p. Privigye. " [2]

1910-ben 524, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Vendel kápolnája 1850-ben épült.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]