Jókút
Jókút (Kúty) | |
![]() | |
A Szent József templom | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Kerület | Nagyszombati |
Járás | Szenicei |
Rang | község |
Első írásos említés | 1468 |
Polgármester | Branislav Vávra |
Irányítószám | 908 01 |
Körzethívószám | 034 |
Forgalmi rendszám | SE |
Népesség | |
Teljes népesség | 4036 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 151 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 156 m |
Terület | 27,16 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 39′ 32″, k. h. 17° 01′ 11″Koordináták: é. sz. 48° 39′ 32″, k. h. 17° 01′ 11″ | |
Jókút weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jókút témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Jókút (1899-ig magyarul, és a mai napig németül: Kutti,[forrás?] szlovákul Kúty) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Szenicei járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Szenicétől 27 km-re délnyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már a kőkorszakban i. e. 2000 körül is éltek emberek. Később a bronzkor emberének i. e. 1500 és i. e. 700 közötti maradványai, valamint az i. e. 500 körül itt élt La Tène-kultúra emberének nyomai kerültek elő.
A mai települést 1468-ban Kuth néven említik először, Éleskő várának uradalmához tartozott. Később a Czobor család birtoka lett. 1645-ben a település leégett. 1678-ban három malom is működött a községben, amely 1736-tól a Habsburg család birtoka lett. 1707-ben egy feljegyzés még csak Szent Anna kápolnáját említi, de 1726-ra felépült a katolikus templom is, melynek tornya csak 1841-ben készült el.
Vályi András szerint "KÚTI. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura a’ F. Király, lakosai katolikusok, fekszik Brodezkához 1/2 mértföldnyire, határja jól termő, jó kendert termesztenek, és árúlnak, fája, makkja, gubacsa, legelője van, földgye, réttye jó, piatzozása Sassinban."[2]
Fényes Elek 1851-ben megjelent geográfiai szótárában "Kutty, Nyitra m. tót falu, a Miava vize mellett, a Holicstól Pozsonyba vivő országutban. Számlál 2264 kath., 11 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Határa termékeny; különösen rétje sok és jó; erdeje s ligetei szépek; halászata a Miavában, főképen pedig a Morvában hasznos; kendert termeszt, s azzal kereskedik Morvaországban és Ausztriában; 3 vizimalma van. F. u. ő cs. k. felsége." [1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Szakolcai járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 2785, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 4136 lakosából 4011 szlovák, 56 cigány, 52 cseh volt.
2011-ben 4099 lakosából 3753 szlovák, 36 cseh és 24 cigány.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent József tiszteletére szentelt barokk római katolikus temploma 1716 és 1726 között épült. Tornya 1841-ben készült el.
Neves személyek[szerkesztés]
- Itt hunyt el 1879-ben Andrej Ľudovít Radlinský szlovák író.
- Itt született 1879-ben Jehlicska Ferenc teológiai tanár és szakíró.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
Források[szerkesztés]
- Hivatalos oldal
- Községinfó
- E-obce.sk
- Lev Zachar 1976: Neskorolaténske sídlisko pri Kútoch. Zborník Slovenského národného múzea 70 - História 16, 31–53.
- Radoslav Čambal 2017: Laténske osídlenie na Záhorí. Malacky a okolie 10 História, 53-66, 154.
- Marek Hladík - Marian Mazuch 2018: Včasnostredoveké pohrebiská na strednom a dolnom Pomoraví - Kontinuita či diskontinuita v interakcii pohrebného rítu s geografickým priestorom. Malacky a okolie 11 - História
|