V. László magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
V. László
V. László (1457)
V. László (1457)

Ragadványneve Utószülött
Magyarország királya
Uralkodási ideje
14441457
Koronázása Székesfehérvár
1440. május 15.
Elődje I. Ulászló
Utódja I. Mátyás
Cseh király
Uralkodási ideje
14401457
Koronázása Prága
1453. október 28.
Örököse Habsburg Anna
Elődje Albert
Utódja I. György
Ausztria hercege
Uralkodási ideje
14401457
Elődje V. Albert
Utódja III. Frigyes
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg-ház
Született 1440. február 22.
Komárom
Elhunyt 1457. november 23. (17 évesen)
Prága
Nyughelye Szent Vitus-székesegyház, Prága
Házastársa Valois Magdolna
Édesapja Habsburg Albert
Édesanyja Luxemburgi Erzsébet

V. László - ragadványnevén Utószülött László, németül: Ladislaus Postumus, csehül: Ladislav Pohrobek - (Komárom, 1440. február 22.Prága, 1457. november 23.) Ausztria hercege 1440-től, majd első főhercege 1453-tól, cseh király 1453-tól, valamint Magyarország királya 1444-től haláláig. Habsburg Albert király és Luxemburgi Erzsébet királyné negyedik gyermeke. Bár Magyarországon már 1440-ben, csecsemőként királlyá koronázták, de uralkodását csak 1444-ben kezdhette meg, akkor is csak névlegesen. A második Habsburg a magyar trónon, és az egyetlen olyan Habsburg-házi király, aki Magyarországon született. A Habsburg-dinasztia alberti, senior ágának utolsó férfi tagja.

Gyermekkora[szerkesztés]

Armoiries Albert II de Habsbourg.svg

Négy hónappal apja halála után született, ezért Utószülött (Postumus) Lászlónak is hívják. Hivatalosan csak 14531457 között uralkodott, de 1440-től koronázott király volt, akit az ország egy része elismert, az egész ország azonban csak I. Ulászló halála után 1445-ben ismerte el királynak, de kiskorúsága idejére Hunyadi János kormányzott helyette. Apja Albert magyar, német és cseh király, Ausztria hercege, anyja Erzsébet, Zsigmond és Cillei Borbála lánya. Testvérei: Anna hercegnő és Erzsébet lengyel királyné, valamint a még az ő születése előtt, 1435-ben elhunyt bátyja, György, aki csak pár órát élt. II. Ulászlónak a nagybátyja, aki másfél éves volt, mikor V. László meghalt.

Amikor László megszületett, a magyar rendekHédervári Lőrinc nádor támogatásával – már behívták magyar királynak, és küldöttséget menesztettek Lengyelországba a magyarul folyékonyan beszélő III. Ulászló lengyel királyhoz, azonban V. László anyja a magyar királyi koronát Kottanner Jánosné nevű udvarhölgyével ellopatta a visegrádi várból, és Komáromba vitette.

Az anyakirályné rábeszélésére Szécsi Dénes esztergomi hercegprímás – többek között Cillei Ulrik gróf, valamint Újlaki Miklós és Garai László bánok jelenlétében, 1440. május 15-én Székesfehérvárott a Szent Koronával magyar királlyá koronázta Lászlót.[1]

I. Ulászló 1440. június 29-ére Budára országgyűlést hirdetett, ahol a rendek őt újból királlyá választották.

Az anyakirályné, aki a megkoronázott gyermekkirállyal és a koronával már korábban Pozsonyba menekült, és mivel a magyar főurak többsége tőle elpártolt, fiát előbb VI. Albert stájer herceg, majd annak bátyja, III. Frigyes[2] gondjaira bízta.

Az 1444. november 10-i várnai csata után majdnem kétéves interregnum következett, ugyanis nem lehetett biztosan tudni, hogy I. Ulászló valóban elesett-e, vagy túlélte a vesztes csatát. Végül az 1446. áprilisi országgyűlésen döntés született, hogy amennyiben a király május 30-ig nem tér haza, a gyermek Lászlót a magyar rendek királyuknak ismerik el. Nemsokára küldöttséget is menesztettek Frigyeshez, hogy engedje szabadon a gyermekkirályt, ő azonban ezt megtagadta. Szükségmegoldásként, a magyar országgyűlés Hunyadi Jánost választotta kormányzónak, a csehek pedig Podjebrád Györgyöt tették meg régensüknek.

1451 őszén Frigyes, római császárrá koronázására, magával vitte Rómába a fogoly Lászlót is. Ekkor az alsó-ausztriai rendek beleegyezésével is, Einzinger Ullrich gróf biztatására, Wendell Gáspár nevelő megpróbálta megszöktetni, de a cselszövés kitudódott, és maga a nevelő is börtönbe került.

Uralkodó[szerkesztés]

Coa Hungary Country History Ladislaus V (1440 – 1457).svg

1452. március elején a magyar és az alsó-ausztriai rendek, akikhez közben csatlakoztak a felső-ausztriai, a cseh és morvaországi rendek is, szövetségre léptek Frigyes ellen, és június 20-án, amikor Frigyes a gyermek Lászlóval Bécsújhelyre érkezett 16 ezres osztrák és cseh haderő kerítette be. A fegyveres erő megtette hatását, mert a császár a 13 éves Lászlót Cillei Ulrik grófnak átadta. László ekkor, nyilván Cillei és a környezetében lévő más főurak segítségével, november 11-ére Bécsbe (tehát példátlan módon az ország határain kívülre) országgyűlést hívott össze, ahol a magyar rendek nagy számban meg is jelentek, némi késéssel (december 28-án) maga Hunyadi János is, akinek kormányzói tisztsége megszűnt, és Magyarország „királyi főkapitányává és a királyi jövedelmek kezelőjévé” nevezték ki, de hatalmi helyzete nem változott, lényegében továbbra is kormányzóként járt el.

Székely Bertalan: V. László és Cillei Ulrik

Enea Silvio Piccolomini, sienai püspök, a későbbi pápa, Frigyes császár bizalmasa, elfogultan és rosszallóan írta le az ifjú király egy bécsi napját: „Reggel, alighogy ágyából felkel, görög csemegeborral és cukorba főtt dióval kínálják, mely után misét hallgat, majd amikor termeibe visszatér, terített asztal várja, szárnyas sültekkel és magyar borral. Ebédre mindig legalább tizenhárom fogást és erős osztrák borokat szolgálnak föl, ezalatt bohócok, énekesnők és táncosnők előadásaikkal a király érzékiségére hatnak, míg gyenge elméjét hízelgő udvaroncok a nagyság álomképeivel töltik meg.”
„Ebéd után a király pihen. Mikor felébred, erős bor és gyümölcsbefőtt az érzékeket új gyönyörökre teszik fogékonnyá. Ekkor a király néha a tanácsosokkal tart megbeszélést, de legtöbbször a városba lovagol kecses hölgyek látogatására. Visszajövet készen találja a vacsorát, mely válogatott gyönyöreivel késő éjjelig tart. És ennek dacára lefekvés előtt újból borral és cukros gyümölccsel kínálják.”

1453. szeptember 28-án az osztrák rendek, Hunyadi és Podjebrád egyetértésével, eltávolítják Cillei Ulrikot László környezetéből, majd öt magát Prágába viszik, és Podjebrád felügyeli, gyakorlatilag foglyul tartja. Magyarországon pedig Hunyadi marad a tényleges úr. Ugyancsak Enea Silvio jegyezte fel az osztrák és magyar főurak cinikus mondását: „Mi vadásztunk, de a vad a cseheknek jutott!”. (Hunyadi János, Vitéz János, Podjebrád György, két Sternberg gróf, négy Eizinger, és Plankenstein Pongrác 1453. október 27-én írásban rögzítik szövetségüket, egyelőre 6 évre.) Közben újból László király közelébe kerül Cillei Ulrik, és elkezdődik harca a hatalomért Hunyadi Jánossal.

1453. évi I. törvénycikk

hogy a király esküt tegyen

Először: A király ur esküdjék meg, hogy Magyarországát országlakosaival együtt mindazokban a szabadságokban és törvényekben, valamint elismert szokásokban, együtt és egyenként, sértetlenül meg fogja tartani, a melyekben elődjei, úgymint nagyatyja, Zsigmond császár ur és atyja, Albert ur, ugyanezt az országot és lakosait megtartották és megoltalmazták.

  • 1. § És hogy Magyarország határait nem fogja elidegeniteni, hanem tehetségéhez képest megvédi és az elidegenitetteket visszaszerzendi.
– 1453. évi I. törvénycikk

Az ország főurainak közvetítésével kibékülnek, és elhatározzák, hogy családi szövetségre lépnek, összeházasítják gyerekeiket. Hunyadi fiát, Mátyást, mintegy túszként, Prágába meneszti, a király és Cillei mellé, Cillei pedig Erzsébet leányát Vajdahunyad várába küldte, ahol az rövid időn belül meghalt.

Ismét Magyarországon[szerkesztés]

1455. február 6-án László, uralkodása óta először, megérkezik Budára (ekkor 15 éves), de miután elég hűvös fogadtatásra talált, május végén máris visszatért Bécsbe. 1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári csata után nem sokkal meghalt Hunyadi János. Az 1456. októberi futaki országgyűlésen Cillei Ulrik lett Magyarország kormányzója. Az országgyűlésen Hunyadi László, Hunyadi János másik fia, Hunyadi Mátyás testvére, csak azzal a feltétellel jelent meg, hogy az apja által kezelt királyi vagyonokról nem kell elszámolnia, egyben megígérte Nándorfehérvár mint királyi birtok átadását.

V. László menyasszonyával, Valois Magdolna francia hercegnővel, eljegyzési portré, Bécs, 1460–1480 között, Szépművészeti Múzeum

László király 4000 fegyveressel 1456. november 8-án érkezett hajón Futakról Nándorfehérvárra. Kíséretében volt természetesen Cillei Ulrik is. Hunyadi László nagybátyjával Szilágyi Mihállyal sajkán a király elébe ment. A királyt, Cilleit, és még néhány urat a várba hívták, de a kíséretet alkotó fegyveresek előtt a várkapukat hirtelen bezárták. Másnap Hunyadi László Cilleit, rövid szóváltás után, karddal megölte, majd a fiatal király – nyilván a kényszer hatása alatt – a Hunyadi fiút az ország főkapitányává kellett, hogy kinevezze. Buda felé hazatértében a király Temesvárott időzött, ahol újabb megaláztatás érte: Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet előtt meg kellett esküdnie, hogy Cillei haláláért a Hunyadi testvéreken nem áll bosszút, sőt, a két Hunyadi fiút testvéréül kellett fogadnia.

Ennek ellenére, 1457. március 16-án Hunyadi László feje, a halálos ítélet kihirdetése után, a hóhér pallosától sújtva a porba hullt. Öccse, Mátyás (a későbbi Hunyadi Mátyás király), megmenekült, őt a király május második felében magával vitte Bécsbe, majd onnan szeptember végén a prágai rabságba. Közben Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet és ennek testvérbátyja, Szilágyi Mihály, Erdélyben valóságos polgárháborús állapotokat idéztek elő, júniusban a király melletti hűségüket hangoztató besztercei és szebeni szászokra támadtak, Besztercét felgyújtották, sokakat kivégeztek vagy megcsonkítottak.

V. László mellszobra Komáromban

Házassági előkészületek[szerkesztés]

A Prágába 1457. szeptemberben megérkező király előkészületeket tett jegyesének, VII. Károly francia király Magdolna nevű leányának fogadására.[3]

Halála[szerkesztés]

Az esküvői előkészületek közepette 1457. november 23-án, három napig tartó rosszullét után, váratlanul meghalt, 17 éves és 9 hónapos korában.

Halálával kapcsolatban felmerült a mérgezés gyanúja, de egyes feltételezések szerint bubópestis, mások szerint fehérvérűség végzett vele.

Emlékezete[szerkesztés]

Arany János V. László című versében állít emléket a fiatalon elhunyt királynak.

Származása[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Szent Koronán kívül viszont a többi koronázási ékszer hiányzott a koronázáskor.
  2. A Habsburg-család ernesti (junior) ágából származtak.
  3. Ő később Foix Gastonhoz Viana hercegéhez ment feleségül, és I. Ferenc és I. Katalin navarrai királyok anyjaként régense lett.

Források[szerkesztés]

  • Mollay Károly (ford.): A korona elrablása, Kottanner Jánosné emlékirata 1439–1440, Magyar Helikon, Budapest, 1978. URL: L. További információk
  • Solymosi László (szerk.): Magyarország történeti kronológiája I. A kezdetektől 1526-ig, főszerk.: Benda Kálmán, Budapest, 1981.
  • Szilágyi Sándor (szerk.). A magyar nemzet története. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat (1894–1898) 


További információk[szerkesztés]

V. László uralkodása alatt hozott törvények és [1]


Előző uralkodó:
V. (Habsburg) Albert
Ausztria hercege
14401457
Alsó-Ausztriában
Austria coat of arms official.svg
Következő uralkodó:
III. (Stájer) Frigyes
Előző uralkodó:
I. Ulászló
Magyarország uralkodója
1445 – 1457
A Szent Korona
Következő uralkodó:
I. Mátyás
Előző uralkodó:
I. (Habsburg) Albert
Csehország uralkodója
1440 – 1457
ténylegesen: 1453 – 1457
A cseh címer
Következő uralkodó:
I. (Podjebrád) György