Szécsi Dénes (püspök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szécsi Dénes
Nyitra, Eger, majd Esztergom püspöke
EsztregomFotoThaler7.jpg

Született 1410 körül
Felsőlendva
Elhunyt 1465. február 1.
Esztergom
Iskolái
Felekezet római katolikus egyház
Püspökségi ideje
1438. március 2. – június 5.
(Nyitra)
Püspökségi ideje
1438. június 5. – 1439. december 18.
(Eger)
Püspökségi ideje
1439. december 18. – 1465. február 1.
(Esztergom)
Előző püspök
Következő püspök
Pálóczi György
Vitéz János
Szécsi Dénes a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Szécsi Dénes témájú médiaállományokat.

Szécsi Dénes (Felsőlendva, 1410 körül – Esztergom, 1465. február 1.) középkori magyar főpap és politikus, bíboros, esztergomi érsek, nyitrai és egri püspök, Magyarország első prímása volt; 1449–1464 között kancellári hivatalt is viselt. Ő koronázta meg V. Lászlót, I. Ulászlót és I. Mátyást.

Egyházi pályája[szerkesztés]

Főúri (a Balog nemzetségbeli Szécsi) családból származott, apja Szécsi Miklós nádor, édesanyja Garai Ilona volt. 1426-tól a bécsi, majd 1433-tól a bolognai egyetemen tanult, ahol 1434-ben a kánonjog doktora lett. Padovában folytatott még tanulmányokat. 1438. március 2-án nyitrai püspökké választották, megerősítést április 20-án kapta meg IV. Jenő pápától, aki rövidesen áthelyezte az egri püspökség élére (június 5.). Albert magyar király halála után özvegye, Luxemburgi Erzsébet oldalán foglalt állást, ezért az özvegy királyné kérésére a pápa 1439. december 18-án bíborossá nevezte ki. Címtemploma a San Ciriaco lett 1440. január 8-án. Szintén Erzsébet javaslatára 1440. február 15-én az esztergomi érseki hivatalt is elfoglalhatta, amely minőségben Székesfehérváron megkoronázta a februárban született V. Lászlót a Szent Koronával. Röviddel ezután azonban a májusban Magyarországra érkező ifjú lengyel király, a Jagelló-házi III. Ulászló oldalára állt, akit július 17-én szintén megkoronázott I. Ulászló néven – igaz, ezúttal csak a Szent István ereklyetartójáról leszedett koronával, mivel a Szent Korona Erzsébet birtokában volt.

A Hunyadiak oldalán[szerkesztés]

A király 1444-ben elesett a várnai csatában, Szécsi pedig Hunyadi János erdélyi vajda és szörényi bán mellé állt a kibontakozó hatalmi harcokban. Szintén Hunyadival összhangban hevesen támadta a huszitákat. Érdemeiért 14491464 között királyi kancellár volt V. László és Hunyadi Mátyás mellett; utóbbit ő koronázta meg 1464. március 25-én.

Bíborosi minőségben részt vett az 1447-es, V. Miklóst, az 1455-ös, III. Kallixtuszt, illetve az 1458-as, II. Piuszt megválasztó konklávén. Érsekként 1450-ben tartományi zsinatot tartott Esztergomban, amelyen a pápa és a király engedelmével a szerzetesi fegyelem helyreállítását és a cölibátust szorgalmazta. 1452-ben V. Miklós prímási jogokat adományozott a mindenkori esztergomi érseknek, akit egyúttal szentszéki követté is nyilvánított. 1453-ban újjáépítette az esztergomi székesegyházat és fenntartására nyolcvanezer forintot hagyományozott. Szónoki tehetsége is kimagasló volt. Az általa renováltatott katedrálisban temették el, sírköve fennmaradt.

Képgaléria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.


Előde:
Rozgonyi Péter
Egri püspök
1438–1439
Utóda:
Rozgonyi Simon
Elődje:
Pálóczi György
Esztergomi érsek
1440–1465
Utódja:
Vitéz János