III. Frigyes német-római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
III. Frigyes
III. Frigyes császár Hans Burgkmair portréján
III. Frigyes császár Hans Burgkmair portréján

Német-római császár
III. Frigyes
Uralkodási ideje
1452. március 19. 1493. augusztus 19.
KoronázásaRóma
1452. március 19.
Elődje Zsigmond
Utódja I. Miksa
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburgok
Született 1415. szeptember 21.
Innsbruck
Elhunyt 1493. augusztus 19. (77 évesen)
Linz
NyughelyeSzent István-székesegyház
1493. december 6.
Édesapja II. Ernő osztrák herceg
Édesanyja Mazóviai Cymburgis
Házastársa Portugáliai Eleonóra
Gyermekei I. Miksa német-római császár
Kunigunda bajor hercegné
Vallás nyugati keresztény
III. Frigyes aláírása
III. Frigyes aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Frigyes témájú médiaállományokat.

III. Frigyes (németül: Friedrich III.; Innsbruck, Osztrák Hercegség, 1415. szeptember 21. – Linz, Osztrák Főhercegség, 1493. augusztus 19.), a Habsburg-házból származó osztrák herceg, aki német király 1440-től IV. Frigyes néven, német-római császár 1452-től, valamint osztrák uralkodó főherceg V. Frigyes néven 1457-től 1493-as haláláig. Ő volt uralkodóházának első tagja a Német-római Birodalom császári trónján, egyúttal a negyedik Habsburg-házi német király (I. Rudolf, I. Albert és II. Albert királyt követően), továbbá ő volt az utolsó előtti császár, akit a pápa koronázott meg (V. Miklós pápa), és az utolsó, akit Rómában.

Frigyes 1415-ben született Innsbruckban, II. Ernő osztrák herceg és Mazóviai Cymburgis elsőszülött fiaként. Koronázását megelőzően Stájerország, Karintia és Krajna uralkodója 1424-től, majd 1439-től unokaöccse, Utószülött László gyámjaként az Osztrák Hercegség régense. 1440-ben választották az elhunyt II. Albert után német királynak, majd 1452-ben császárrá koronázták. Negyvenegy évig tartó uralkodásával ő volt a leghosszabb ideig regnáló német monarcha.

Uralkodása alatt inkább törekedett arra, hogy növelje az osztrák örökös tartományok területét, és kevésbé foglalkozott a birodalmi ügyekkel. Dinasztikus politikája révén a bécsújhelyi kongresszus során elérte, hogy később uralkodóháza szerezhesse meg a magyar trónt, valamint a Burgundi Hercegség házasság útján történő megszerzésével megalapozta a későbbi Habsburg Birodalom hatalmi túlsúlyát Európában. Uralkodása alatt kezdett terjedni a mondás, „Bella gerant alii, tu felix Austria nube” azaz „Háborúskodjanak mások, te boldog Ausztria, házasodj!”.[1]

Élete[szerkesztés]

Frigyes Vas Ernest Lipót-ági osztrák herceg, Alsó-Ausztria, Belső-Ausztria urának és feleségének, Mazóviai Cymburgisnek, fiaként látta meg a napvilágot. 1424-ben követte apját az osztrák hercegi trónon V. Frigyes néven. 1440-ben IV. Frigyes néven lett német király. 1442-ben Frigyes szövetséget kötött Stüssi Rudolffal, Zürich polgármesterével, a Régi Svájci Konföderáció ellen, az régi zürichi háborúban (Alter Zürichkrieg).

1448-ban Frigyes megkötötte a bécsi konkordátumot a Szentszékkel, ami biztosította a császár hatalmát egészen 1806-ig és erős kapcsolatot teremtett a Habsburgok és a szentszék között. 1452-ben, 37 évesen vette feleségül az akkor 18 éves Portugáliai Eleonórát. A hozománnyal enyhíthette adósságait és stabilizálhatta a hatalmát.

Frigyes volt az utolsó császár, akit Rómában koronáztak meg. A ceremóniát 1452-ben hajtotta végre V. Miklós pápa, aki így hatalommal ruházta fel Frigyest. Az újdonsült császár viszont semmi sikert nem volt képes elérni a csatamezőn, így ravasz tervekhez kellett folyamodnia. Ő lépett fel kiskorú unokaöccse, az osztrák uralkodó főherceg, cseh és magyar király, V. (Utószülött) László gyámapjaként. Ám inkább börtönőrnek bizonyult, aki megpróbálta kiterjeszteni a gyámsági kapcsolatot, hogy Alsó-Ausztriát elidegeníthetetlen birtokává tegye. Lászlónak 1452-ben sikerült kiszabadulnia alsó-ausztriai börtönéből és unokatestvéréhez, Zsigmondhoz menekült. Így Frigyes elvesztette befolyását Magyarország és Csehország fölött. Pár évtizeddel később, 1485-ben Hunyadi Mátyás magyar király seregeivel egészen Bécsig nyomult előre. Végül minden konfliktusban Frigyes győzedelmeskedett, és sokszor még területeket is szerzett, például Alsó-Ausztriát 1457-ben korán elhunyt unokaöccsétől, V. Lászlótól. Bátyja, VI. Albert osztrák herceg pedig Felső-Ausztriát örökölte.

Ennek ellenére Frigyes seregei igen sikeresek voltak, mint például Neuss ostrománál. Így kényszerítette Merész Károly burgundi herceget arra, hogy hozzáadja lányát, Burgundi Máriát Frigyes fiához, Miksához. Burgundia örökségével a Habsburgok hatalmi túlsúlyba kerültek Európában. Innen ered a mondás, „Míg mások háborúznak, te boldog Ausztria házasodj!”, ami a dinasztia mottójává vált.

Lányának, Ausztriai Kunigundának a házassága IV. Albert bajor herceggel újabb cselszövések és intrikák sorozatának eredménye volt. Albert "illegálisan" jutott hatalmas kiterjedésű hűbérbirtokokhoz a birodalom területén. Így kényszerítette a császárt, hogy adja hozzá Innsbruckban élő lányát és hozományként adja oda az elfoglalt hűbérbirtokokat. Frigyes beleegyezett, ám visszavonta hozzájárulását, amikor Albert elfoglalta Regensburgot. Ám mielőtt Kunigunda megtudhatta volna ezt, 1485. január 2-án megtartották az esküvőt. A háborút már csak a császár fiának, Miksának közvetítése akadályozhatta meg.

Néhány kivétellel Frigyes sikeres uralkodónak mondható. 1469-ben püspökséget alapított Bécsben és Bécsújhelyen, amire hercegi elődeinek hosszú sora sem volt képes a századok folyamán. Hunyadi Mátyás, magyar király (1458-1490) 1485-ben elfoglalja Bécset és az osztrák tartományokat, de a császári címet továbbra is a Habsburg-család őrizte.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

III. Frigyes császár lábának amputálása

Portugáliai Eleonóra császárnéval között házasságából öt gyermek született:

Utolsó évei[szerkesztés]

Frigyes életének utolsó éveiben Bécsben és Linzben tartózkodott. 1492-ben még az Aranygyapjas rend lovagjának választották. 1493-ra egészségügyi állapota azonban megromlott. Feltehetően érszűkület következtében a bal lábát amputálni kellett. A műtéten a híres sebész, Hans Seyff is jelen volt, 1493. június 8-án. Az eljárásról készült feljegyzések a középkor egyik leghíresebb és legjobban dokumentált műtéti feljegyzéseinek számítanak. Frigyes ugyan túlélte a beavatkozást, ám augusztus 19-én, életének hetvenhetedik évében, feltehetően a műtét utáni szövődményei következtében, elhunyt. A kortársai a sárgadinnye fogyasztásnak tudták be halálát, mivel a császár rajongott érte.[2] Frigyestől származik az a később ismerté vált intelem, miszerint „Tanulj meg panasz nélkül szenvedni, ez az egyetlen, amire taníthatlak”.[3]

Frigyes sírját Niclas Gerhaert van Leyden építette a bécsi Szent István-székesegyházban. Amputált lábát vele együtt temették el. Díszes sírja csak két évtizeddel halála után, 1513-ra készült el véglegesen. Ma ezt az emlékművel tartják a későközépkor egyik legjelentősebb művészeti alkotásának.

Herdaldika[szerkesztés]

Coat of Arms of the King of the Romans (c.1433-1486).svg
Coat of Arms of the Holy Roman Emperor (c.1433-c.1450).svg
CoA Frederick III of Habsburg.svg
Frigyes címere, mint
a rómaiak királya
(1440–1493)
Frigyes címere, mint
német-római császár
(1452–1493)
Frigyes alternatív címere,
mint német-római császár
(1452–1493)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

III. Frigyes
Habsburg-ház
Született: 1415. szeptember 21. Elhunyt: 1493. augusztus 19.
Előző
Zsigmond
Német-római császár
1452 – 1493
Következő
I. Miksa
Előző
II. Albert
Német király
1440 – 1493
Előző
László
Ausztria főhercege
1463-ig VI. Albert herceggel
1457 – 1493