Ugrás a tartalomhoz

(III.) Frigyes német király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Frigyes
19. századi portré
19. századi portré

Osztrák herceg
Uralkodási ideje
1298 1330
ElődjeI. Albert
UtódjaII. Albert, Ottó
Német király
Uralkodási ideje
1314. október 19.[1] 1330. január 13.
Koronázása
1314. november 25.[1]
ElődjeVII. Henrik
UtódjaIV. Lajos
Életrajzi adatok
UralkodóházHabsburg-ház
Született1289
Bécs[1]
Elhunyt1330. január 13. (41 évesen)
Gutensteini Kastély
NyughelyeSzent István-székesegyház
ÉdesapjaI. Albert német király
ÉdesanyjaGörzi Erzsébet német királyné
Testvére(i)
HázastársaAragóniai Izabella német királyné (1315–)[2][3]
Gyermekei
  • Anne of Austria, Duchess of Bavaria
  • Elisabeta de Austria
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Frigyes témájú médiaállományokat.

III. Frigyes vagy Szép Frigyes (németül: Friedrich der Schöne), (1289[4]1330. január 13.[1]) német király 1314-től és ugyancsak III. Frigyes néven Ausztria uralkodó hercege 1308-tól haláláig. Családja révén említik még I. Habsburg Frigyes néven is. Német királyként az ellenkirályok között tartják számon, ezért a sorszámozása csak feltételes.

Frigyes I. Albert német király és Karintiai Erzsébet fiaként látta meg a napvilágot. Bátyja, Rudolf halála és az édesapja elleni 1308-as merénylet után ő lett Ausztria hercege.

Eredetileg baráti viszonyt tartott fenn unokatestvérével Bajor Lajossal, de kapcsolatuk elmérgesedett, amikor Frigyest bízták meg Alsó-Bajorország kormányzásával. 1313. november 9-én Lajos legyőzte unokatestvérét a gamelsdorfi csatában és lemondásra kényszerítette.

Királlyá választása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VII. Henrik német-római császár halála után Frigyes is indult a császári címért. Frigyest II. Henrik Karintia hercege, I. Rudolf rajnai palotagróf(wd), I. Rudolf szász–wittenbergi herceg(wd) és II. Henrik kölni érsek(wd) választotta meg Sachsenhausenben.[1] Egy nappal később Bajor Lajost a Main jobb partján választották meg luxemburgi Balduin trieri érsek(wd), Péter mainzi püspök(wd), János cseh király, Waldemar brandenburgi őrgróf(wd) és II. János szász-lauenburgi herceg(wd). Frigyest 1314. november 25-én a bonni Münsterban koronázta római-német királlyá Heinrich von Virneburg kölni érsek, míg Ludwig koronázását ugyanazon a napon Aachenben, a hagyományos koronázási helyen Peter von Aspelt mainzi érsek végezte. A helyzetet eleinte bonyolította a pápai trón betöltetlensége (13161318) is, így kettejük között csak a fegyverek dönthettek.[1]

Polgárháború Németországban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frigyes harcias öccse, I. Lipót osztrák herceg ugyan 1315-ben végigdúlta Bajorországot, de a bátyját el nem ismerő svájciaktól még ugyanebben az évben Morgartennél vereséget szenvedett – ami meggyengítette a Habsburgok helyzetét az alpesi országban.[1] Jó lehetőséget kínált volna az előrelépésre a szövetkezés a Lajost támogató János cseh király ellenzékével (1317), ám megfelelő támogatás híján a felkelés nem vezetett sikerre.[5] Ugyancsak kudarcba fulladt 1318-ban Speyer, majd Strassburg ostroma.[6] 1320-ban Lipót ismét megpróbálkozott Speyer bevételével, de a város felmentésére siető Lajos elől visszavonult.[6] Az 1316-ban megválasztott új pápa, XXII. János sem könnyítette meg a harcoló felek helyzetét.[6] Minden diplomáciai ötlet és pénzügyi támogatás hiábavalónak bizonyult, a pápa se Frigyes, se Lajos megválasztását nem volt hajlandó szentesíteni.[6]

A két király küzdelmét végül a (valójában ampfingi) mühldorfi csata döntötte el 1322. szeptember 28-án.[6] A magyar csapatok által is segített Frigyes vereséget szenvedett, és Henrik fivérével együtt maga is fogságba esett. Két és fél évet raboskodott a felső-pfalzi Trausnitz várában (a Rajnai Palotagrófság északi részén).[6] Vele esett fogságba 1300 osztrák és salzburgi nemese.

Lipót 1324-ben még IV. Károly francia királlyal is hajlandó volt tárgyalni annak császárrá választásáról és a maga birodalmi helytartóvá emeléséről.[6]

Közös uralkodása Bajor Lajossal

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Szép Frigyes (az ambrasi képgyűjteményből)

Frigyes végül már hajlott volna a lemondásra.[6] Lajos elengedte, hogy ehhez testvérei beleegyezését is megszerezhesse, de mivel Lipót ezt megtagadta, Frigyes visszatért a fogságba.[6] A megegyezés ennek dacára sikerült, sőt Lajos az 1325-ben Münchenben megkötött titkos szerződés értelmében társuralkodónak is elismerte.[6]

Mivel a pápa ellenezte a császári cím ilyen megosztását, a két „társcsászár” 1326 januárjában Ulmban kiadott egy dekrétumot, amelynek értelmében Frigyes német király lett, Lajos pedig Itália uraként megtartotta a német-római császár címét.

Később újra szembefordultak, ám miután legfőbb támogatója, Lipót 1326-ban meghalt, Frigyes mindinkább háttérbe szorult Lajos mögött.[6] Visszavonulásával lényegében lemondott a további politikai szereplésről.[6] Frigyes támogatta a Károly Róbert ellen pártot ütő Kőszegi családot, ezért a magyar uralkodó Frigyes ellen lázadó öccsét, a családi tartományok megosztását követelő Ottót segítette.[6] Az egyesült cseh–magyar támadás ellen az osztrák hercegek tehetetlenek voltak.[6] Az 1328-ban megkötött brucki békében Frigyes és fivérei többszöri ígéretüket most már tényleg betartva kénytelenek voltak visszaadni a birtokukban lévő nyugat-magyarországi területeket.[6]

Frigyes másfél évvel ezután, 1330 januárjában halt meg[6] a Bécsi erdőben álló gutensteini várban. Mauerbachban temették el az általa alapított monostorban. 1783-ban maradványait átszállították a bécsi Szent István-dómba.

  1. 1 2 3 4 5 6 7 Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 963 9025 66 6 105. oldal
  2. "Kindred Britain".
  3. p11385.htm#i113845, 2020. augusztus 7.
  4. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 "Habsburg 2" (angol nyelven). Genealogy.eu. Hozzáférés: 2011. január 10.
  5. Weiszhár, 105–106. oldal
  6. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Weiszhár, 106. oldal

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]