I. Szobeszláv cseh fejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
I. Szobeszláv
Sobiesław I.jpg

Csehország fejedelme
Uralkodási ideje
11251140. február 14.
Elődje I. Ulászló
Utódja II. Ulászló
Életrajzi adatok
Uralkodóház Přemysl-ház
Született 1187 körül
Prága
Elhunyt 1140. február 14.
Chvojen vára[1]
Édesapja II. Vratiszláv
Édesanyja Lengyelországi Świętosława
Házastársa Adelhaid
Gyermekei
  • Wenceslaus II, Duke of Bohemia
  • Udalrich II, Duke of Moravia
  • Maria of Bohemia
  • Soběslav II, Duke of Bohemia
  • Vladislaus of Olomouc
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Szobeszláv témájú médiaállományokat.

I. Szobeszláv (csehül: Soběslav I.), (1087 körül – 1140. február 14.[1][2]) cseh fejedelem 1125-től.

Élete[szerkesztés]

II. Vratiszláv és Svatava fiaként született.[1] A cseh örökösödési rend nem sok esélyt adott Szobeszláv számára, hogy trónra kerüljön.[1] II. Břetiszláv halála után II. Borivojt támogatta.[1] Számkivetésében külhoni udvarokat látogatott, hadjáratokban vett részt, különösen III. Boleszláv lengyel fejedelem ügyeibe ártotta bele magát, amikor a cseh fejedelem annak ellenlábasát, Zbignievet pártolta.[1] I. Ulászlótól elnyerte Brünn és Znaim hercegségét (11151123).[1] Később ismét számkivetés lett a sorsa (1124), ekkor a szász herceg, a későbbi II. Lothár fogadta udvarába.[1] A bárók végül a legidősebb Přemysl-ház legidősebb hercege, a jog szerinti örökös II. (Fekete) Ottó ellenében hívták meg a trónra.[1] Ezután az előzetes megállapodást megszegve elvette Ottótól Brünnt,[1] és azt Vratiszlávnak (Brünni Konrád unokájának) adta.[1]

Ottó III. Lothár német-római császárhoz fordult segítségért,[1] magára haragítva a hazafias gondolkodású előkelőket.[1] 1126-ban az Érchegység (csehül: Krušné hory) lábánál fekvő Chlumec erődítménye mellett[3] vívott csatában Szobeszláv győzött. Ottó holtan maradt a csatatéren,[1] Lothár pedig fogságba esett.[4] Szabadulása érdekében elismerte Csehország függetlenségét és azt, hogy a hűbérbirtokok adományozása a bárók szavazásán múlik.[1] Szobeszláv támogatta Lothárt a Staufenek ellen, hatalmas építkezésekbe kezdett a prágai várban és más erősségekben,[1] 1130-ban pedig elfojtotta az ellene szőtt összeesküvést.[1] 1135-ben rendelte el az az időben a cseh uralkodók (Vyšehrad után) második rezidenciájának számító prágai vár teljes újjáépítését; ekkor építették egyebek közt a régi királyi palota ma „román szintnek” nevezett termeit is.

Uralma alatt kiterjesztette Csehország határait és megalapozta az ország nemzetközi tekintélyét, amiért hagyományosan őt tekintik a cseh nemzet alapító atyjának. Vyšehradban temették el.

Családfája[szerkesztés]

az 1126-os Chlumce-i csata (Adolf Liebscher (1857–1919) festménye)
I. Bretiszláv
* 1002
† 1055. I. 10.
Schweinfurti Judit
* 1003
† 1058. VIII. 2.
I. Kázmér
* 1016. VII. 25.
† 1058. XI. 28.
Kijevi Dobronega
* 1016
† 1087
         
     
  II. Vratiszláv
* 1032/1033
† 1092. I. 14.
Piast Szvatava
* 1046/8
† 1126. IX. 1.
     
   
I. Szobeszláv
* 1087 k.
† 1140. II. 14.
Árpád-házi Adelheid
* 1107
† 1140. IX. 15.
OO   1123
                   
                   
Ulászló
* ???
† 1165 után
 
Mária
* 1124/1125
  † 1172 után
 
II. Szobeszláv
* 1128
† 1180. I. 29.
 
Ulrik
* 1134
† 1177 után
 
II. Vencel
* 1137
† 1192 után
 

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1999, fordította Tamáska Péter, ISBN 963-645-053-6, ill. ISBN 963-203-017-6, 219. oldal
  2. The Premyslids (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  3. Královská Cesta.cz: Soběslav I
  4. N.A. Szidorova et al.: Világtörténet tíz kötetben III., 420–421. old. Kossuth Könyvkiadó, 1963.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]


Előző uralkodó:
I. Ulászló
Csehország uralkodója
11251140
A cseh címer
Következő uralkodó:
II. Ulászló