IV. Vencel cseh király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IV. Vencel
Vaclav-astronom.jpg

Csehország királya
Uralkodási ideje
13781419
Koronázása
1363. június 15.
Elődje Károly
Utódja Zsigmond
Német király
Uralkodási ideje
1376. június 10.[1]1400. augusztus 20.[1]
Koronázása Aachen
1376. július 6.[1]
Elődje IV. Károly
Utódja Rupert
Életrajzi adatok
Uralkodóház Luxemburgi-ház
Született 1361. február 26.
Nürnberg[1]
Elhunyt 1419. augusztus 16. (58 évesen)
Wenzelstein[1]
Nyughelye Szent Vitus-székesegyház
Házastársa
Édesapja IV. Károly
Édesanyja Świdnicai Anna
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Vencel témájú médiaállományokat.

IV. Vencel vagy Luxemburgi Vencel (németül: Wenzel von Luxemburg), (1361. február 26.[1]1419. augusztus 16.[1]) cseh- 1378-tól haláláig és német-római király 1376-tól 1400-ig. Zsigmond magyar királynak a bátyja és magyarországi trónjának örököse 1396-tól 1399-ig. Csehországban a kisnemesek és a városok támogatása miatt szembekerült a főurakkal.

Élete[szerkesztés]

Ifjúkora[szerkesztés]

IV. Károly német-római császár és harmadik felesége, Świdnicai Anna fiaként született.[2] Alig két évesen édesapja kívánságára cseh királlyá koronázták. Tízévesen házasságra lépett I. Albert bajor herceg Johanna nevű leányával.[2] 1373-ban Brandenburg őrgrófságát kapta hűbérül, de azt továbbra is atyja kormányozta.[2]

Német király[szerkesztés]

Édesapja jelentős pénzösszeget fizetett a választófejedelmeknek, hogy majd fiát válasszák meg német királynak. 1376. június 10-én német királlyá választották és július 6. megkoronázták Aachenben.[2] 1378-tól uralkodott ténylegesen, apja halála után.[2] Soha nem koronázták meg császárnak. Uralkodásával több mint 120 éves sorozat szakadt meg: Hohenstaufok óta ez volt az első eset, hogy fiú az édesapját követte a német királyi méltóságban.[1]

A Pápaság kérdése[szerkesztés]

Az avignoni pápa, V. Orbán utóda, XI. Gergely 1377 elején visszatért Rómába.[1] 1378-ban bekövetkezett halála után Rómában VI. Orbánt választották pápává, majd Fondiban VII. Kelement.[1] Ez utóbbi hamarosan Avignonba kényszerült távozni vetélytársa elől, ahol a Francia Királyság támogatását élvezte.[1] Vencel az 1379. évi frankfurti gyűlésen VI. Orbán mellett tette le a szavazatát, de miután egyértelmű lépéseket egyelőre nem tett az ügyben, a viszály elhúzódott.[3]

Városháború[szerkesztés]

1381-re újra fellobbant – a még IV. Károly alatti – a városháború lángja.[4] Mainz, Worms, Speyer, Frankfurt, Strassbourg csatlakozásával létrejött a sváb és rajnai városok nagy szövetsége, ami ekkor 41, később 70 tagot számlált.[4] E szövetség ellenében lovagi és fejedelmi egyesülések alakultak.[4] Vencel Németországban kezdetben arra törekedett, hogy a hercegek, lovagok és a városok közötti örökös viszálykodásoknak véget vessen,[2] és 1383-ban a nürnbergi birodalmi gyűlésen ünnepélyesen kihirdette a közbékét[2][4] és eltörölte az összes szövetkezést.[4] 1384-ben a heidelergi egyezményben a fejedelmek megígérték ugyan, hogy nem működnek a városok ellen, azok pedig pedig lemondanak a védelmükre létrehozott saját katonai szerveződésekről[4] – de a háborút már nem kerülhette el.[4]

A délnémet 1385-ben egyesült a svájcival, majd az utóbbi 1386-ban Sempachnál, 1388-ban Näfelnél győzelmet aratott az osztrák sereg felett.[4]

Vencel 1387-ben a Wittelsbachok ellen a városokkal lépett szövetségre, támogatást azonban a Csehországban kitörő zavargások miatt nem tudott nyújtani a számukra.[4] Vencel elkeseredésében mind jobban visszavonult a közügyektől, idejét otthon, Csehországban, vadászattal és dőzsöléssel töltötte.[2] A délnémet városok ezután 1388-ban Döffingennél II. Eberhard württembergi gróftól, majd Wormsnál és Speyernél I. Rupert pfalzi választófejedelemtől vereséget szenvedtek, ami el is döntötte a háború kimenetelét.[4]

Vencel 1389-ben a bohémiai Cheb (németül: Eger) várába fejedelmi gyűlést hívott össze, hogy a közbéke feltételeit megállapítsa.[2] Ezen gyűlésen cserben hagyta a városokat – holott azokat röviddel előbb még ő buzdította ellenállásra[2] – eltiltván azok egymás közti szövetségkötését.[4]

Nepomuki Szent János kivégzése[szerkesztés]

Nemsokára Csehországban is meggyűlt a baja a hatalomra vágyó nemességgel és a papsággal.[2] A prágai érsekkel viszályba keveredett, annak titkárát Nepomuki Jánost 1393-ban a Moldva folyóba dobatta, mert azzal gyanúsította, hogy az érseket ellene felbujtogatta.[2] Egyúttal kemény harcot folytatott a nemesség ellen, mely a koronajavak visszaadását megtagadta. A nemesek közül többet minden kihallgatás nélkül kivégeztetett.[2]

Fogsága[szerkesztés]

Tehetetlen, erőszakos és kegyetlen kormánya arra bírta a cseh hatalmasokat, hogy fivéréhez, Zsigmond magyar királyhoz és unokatestvéréhez, Jobst (Jodok) morva őrgrófhoz]] forduljanak.[2] A ő részvételükkel sikerült 1394-ben a császárt meglepni prágai várában és több hónapi (május 8.augusztus 1.[1]) fogságra vetni[2] (Felső-Ausztriában). Végül Vencelt az öccse, János görlitzi herceg és néhány német fejedelem erélyes fenyegetései folytán bocsátották csak szabadon ellenfelei.[2] Szerencsétlenségére a király kénytelen volt kiszabadulásakor olyan szerződést aláírni, ami királyi hatalmát erősen csökkentette, ellenben az oligarchia befolyását mértéktelenül megemelte.[2] Vencel ekkor otthagyta Németországot, és 1397-ig nem is tért vissza ide.[4]

Tárgyalások a Pápaságról[szerkesztés]

Első feleségének, Johannának 1386-ban bekövetkezett halála után – akit Vencel kedvenc vadászkutyái téptek szét – a király egyre inkább az alkohol rabjává vált.[4] Ez különösen a VI. Károly francia királlyal az egyházszakadás megszüntetésére hivatott reimsi tárgyalásokon kezdett feltűnővé válni.[4] Itt ugyanis Vencel beleegyezett abba is, hogy az időközben elhunyt Orbán utódát, IX. Bonifácot lemondásra bírja a francia pártfogást élvező XIII. Benedek javára.[4] (VII. Kelemen még 1394-ben meghalt.[4])

Trónfosztása[szerkesztés]

A római pápa uralmának kétségbe vonása miatt a birodalom ügyeit egyébként is elhanyagoló király ellen 1399-ben Marburgban a mainzi, a kölni, a pfalzi és a szász választófejedelem szövetséget kötött – az egyesüléshez hamarosan csatlakozott a trireri érsek is.[5] 1400-ban a rensei gyűlésen a fejedelmek letették Vencelt a trónról, és helyébe a pfalzi III. Rupertet választották meg.[5] A lemondásra nem hajlandó Vencel betört Csehországba, de vállalkozása sikertelennek bizonyult.[6] Ekkor tárgyalásba bocsátkozott Ruperttel, felajánlotta neki a római királyi címet cserébe ha elismeri Vencelt császárnak.[5] A tárgyalások azonban nem vezettek eredményhez.[5]

A letételét el nem ismerő Vencel ezután még 19 évig uralkodott királyként Csehországban.[5]

10 év trón nélkül[szerkesztés]

Hamarosan Gian Galeazzo Visconti milánói herceg Itáliába hívta, miután ott győzelmet aratott Ruperten.[7] Vencel viszont ezt nem tudta teljesíteni, ugyanis 1402-ben saját öccsével, Zsigmonddal, majd ennek szövetségesével, IV. Albert osztrák hercegel háborúba keveredett.[7] A harcok 1404-ig folytak.[7]

Az sem segített a helyzetén, hogy az 1409-es pisai zsinat őt ismerte el római királynak.[7]

1410-es királyválasztás[szerkesztés]

1410-ben, Rupert halálakor a szász választó és saját maga (a 7 választófejedelem egyikeként) magára szavazott, de később megegyezett Jobsttal.[8] Miután végül öccsét, Zsigmondot 1410-ben német királlyá választották, Vencel – a körülmények által kényszerítve – átruházta jogait fivérére (de császári címét megtartotta) és hátralévő éveit váraiban és vadászkastélyaiban megszokott kedvteléseivel töltötte.[2] Egy ideig támogatta Husz Jánost, 1412-ben azonban már határozottan fellépett ellene.

Halála[szerkesztés]

Vencel király 1419 augusztusban szívszélhűdést kapott, és nem sokkal utána meghalt. Nagy könyvtárat hagyott maga után.[forrás?]

Házasságai[szerkesztés]

Első felesége Bajor Johanna, akit 1370-ben vett el. Ő 1386-ban meghalt. Második felesége Bajor Zsófia volt. Őt 1389-ben vette feleségül. Túlélte férjét, és 1425. szeptember 26-án halt meg. Gyermeke egyik házasságából sem született.

Származása[szerkesztés]

Családfa[szerkesztés]

János
* 1296. VIII. 10.
† 1346. VIII. 26.
 
  Přemysl Erzsébet
* 1292. I. 20.
† 1330. IX. 28.
 
  Świdnicai Henrik
* 1316
† 1345. VI. 28. k.
 
  Anjou Katalin
† 1355
 
         
     
  Károly
* 1316. V. 14.
† 1378. XI. 29.
 
  Świdnicai Anna
* 1339
† 1362. VII. 11.
 
 
     
   
1
Wittlesbach Johanna
* 1356
† 1386. XII. 31.
 OO    1370
IV. Vencel
* 1361. II. 26.
† 1419. VIII. 16.
 
2
Wittelsbach Zsófia
* 1376
† 1425. IX. 26.
 OO    1389

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 9639025666   116. oldal
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Bokor József (szerk.). Vencel, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  3. Weiszhár 116–117. oldal
  4. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p Weiszhár 117. oldal
  5. ^ a b c d e Weiszhár, 118. oldal
  6. Weiszhár, 119. oldal
  7. ^ a b c d Weiszhár, 120. oldal
  8. Weiszhár, 124. oldal

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Vencel cseh király témájú médiaállományokat.


Előző uralkodó:
IV. Károly
Német király
13781400
Német-római császár

Császárok a Német-római Birodalomban (8001806)
I. Ottó 962-es megkoronázásáig „frank császárok”
800 814 840 843 855 875 877 881 887 891
   I. Károly I. Lajos  —  I. Lothár II. Lajos II. Károly  —  III. Károly  —    
891 894 898 899 901 905 915 924 962 973 983
   Vid Lambert Arnulf  —  III. Lajos  —  I. Berengár  —  I. Ottó II. Ottó   
983 996 1002 1014 1024 1027 1039 1046 1056 1084 1105 1111 1125 1133 1137 1155
    —  III. Ottó  —  II. Henrik  —  II. Konrád  —  III. Henrik  —  IV. Henrik  —  V. Henrik  —  III. Lothár  —    
1155 1190 1197 1209 1215 1220 1250 1312 1313 1328 1347 1355 1378 1410
   I. Frigyes VI. Henrik  —  IV. Ottó  —  II. Frigyes  —  VII. Henrik  —  IV. Lajos  —  IV. Károly  —    
1410 1437 1452 1493 1508 1519 1530 1556 1564 1576 1612 1619 1637
   Zsigmond III. Frigyes I. Miksa V. Károly I. Ferdinánd II. Miksa II. Rudolf II. Mátyás II. Ferdinánd   
1637 1657 1705 1711 1740 1742 1745 1765 1790 1792 1806
   III. Ferdinánd I. Lipót I. József III. Károly  —  VII. Károly I. Ferenc II. József II. Lipót II. Ferenc   
Karoling-házLiudolf-házSzáli-házSupplinburg-házStauf-házWelf-házWittelsbach-házLuxemburgi-házHabsburg-ház
A német-római császári korona
Következő uralkodó:
Rupert
Előző uralkodó:
I. Károly
Csehország uralkodója
13781419
A cseh címer
Következő uralkodó:
Zsigmond